Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta Pacsirta nyelvek Aszpikban – egyik tiéd: Most tálalják fel! (King Crimson: Larks’ Tongues in Aspic) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete Csillag nélküli Éj – fekete Biblia: Csodás muzsika… (King Cimson: Starless and Bible Black) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Egy régi ház

  A néma csend ott nagyon fáj, Ahol enyészetté válik a ház. Áll az idők viharában, Dudva nő az udvarában. Dacolva kínlódik magában, Összeomlik magányában. Lakói rég messze járnak, Itt hagyták őt az elmúlásnak. Viharok tépik, szaggatják, A kapu még bezárva áll. Nyitásra már készen állna, Ha jönne egy jó gazdája. Lakóinak lábnyomát, Nem keresi […]

Posted by
Posted in

Hiszek a költőnek

  Én még hiszek a költőnek, Verseiben megírt érzésének, Ha a csapongó gondolat ereje, Betalál a szívek belsejébe. Ha a vers szépsége megkapó, A sorok közt is olvasható. Lélekből kitörő vágyakozás, Melybe beleszőtte a csodát. Versében önmagát adva, Hamis szót nem használva. Nem száll el a gondolat, Örökre az övé marad. Ha költő kifogy a […]

Posted by
Posted in

Árnyak

  Amikor a sötét árnyak Elborítanak, A napfényt hamisnak látod A felhők alatt. Ha a magad útját járod Bátran tedd, Mert az árnyékból kilépve Az a te életed. Rád is jut a fényből Fordulj hát felé. A simogató szellő hűvösétől Miért félnél. Reményed el ne hagyjon Nélküle mit érnél Az árnyakat egyszer, meglásd Elfújja a […]

Posted by
Posted in

Az éj virága

  Az éj virágának színe Mindig fekete, Hiába süt erősen a hold Sárga fénye. Ha tartós lenne a sötét Fényre vágyna, Az áhított világosságig Sokat várna. Hová lenne szép szinének Csodás varázsa, Elveszne végleg a sötétban Fájna hervadása. Ha elmúlik az éj Fekete színét, A reggeli nap sugara Oszlatja szét

Posted by
Posted in

Csiszolt kő

  A követ, mit elsodor A gyors vizű patak, Nem látod többé, Árral úszik céltalan. Ha hullámok görgetik, Koptatják,formálják, Jégkristályok fogsága, Széleit csiszolják. Szabad tér, a formának, Neki, ha sikerül, Formázva tovább megy, Vagy elmerül. A patak hordaléka között, Rátalál valaki, Mert a kő, kicsiszolva, Drágakővé válik.

Posted by
Posted in

Orion csillagkép

  Az égbolt legszebb ékszere, Ő az érkezés és távozás mestere. Amikor kora ősszel megpillantom, Tudom,hogy tavaszig csodálhatom. Nagy ködfátyol veszi körül, De ragyogása kitűnik legbelül. Egy csillagkép ő,a sok közül, De csodálni, őt tudom egyedül. Őszi csillaghullás idején meteor rajából, Fényt szór a földre csillagporából.

Posted by
Posted in

Az álmos Hold

  Azt mondta a Hold, -Én nem bírom tovább az éjjeli szolgálatot, mennék aludni már! Odaszólt a Napnak, -Korábban kelj,adj világosságot, szolgálj most te! -Majd ha eljön az ideje kelek, azt hiszed, nem látom a szendergésedet?-válaszolt a Nap. S a lusta Hold pislogott, egy nagy felhő alatt. Morcosan, ásítva kilesett, arrább tolta a fellegeket. Lopakodott […]

Posted by
Posted in

Valóra vált kívánság

  Azt mondják, teliholdkor kívánj magadnak valamit, S a kívánság,majd egyszer valóra válik. Én is kívántam,talán egyszer nagyon régen, Hogy fenyőfámon egy kicsi mókus szökdeljen. Elképzeltem,ha mind megeszi a fenyőtoboz magját, Majd én adok neki enni, amit szeretettel rágcsál. Kibontom a dióval telt zsákom, őt abból kínálom, Csak végleg itt maradjon az én fenyőfámon. Ma […]