Posted by
Posted in

Az univezumban

A spirál életre kivetítve, egy felszálló köd képe terítve. A Föld ebben a Tejútrendszerben, parányi pont a tág rengetegben.   Része egy ismeretlen egésznek, mint lent az igaz családi fészek. Ember kíváncsisággal kutatja, vágyná tudni egészét mi hajtja.   Körülöttünk milliónyi bolygó, nincs is köztük egymáshoz hasonló. Pazar színekben titokzatosak, álmaink vágyával kápráztatnak.   Fényességük […]

Posted by
Posted in

Kamillás kislány

Edit Szabó : Kamillás kislány Szőke hajú kislány réten, öröm virít két kezében, virágcsokor a mezőről, gyógyerő a természetből. Kamillának a virágja, az illata orcájában, tavasznak a biztos jele, fehér szirmok tekintete. Közepében sárga bibe, virágporral van biz tele, méhek szállnak a virágra, a virágport megdézsmálva. Szedj le sokat, szőke kislány, szárítsd meg a lapos […]

Posted by
Posted in

Tengerparti remény

Edit Szabó  :  Tengerparti remény   Tengerpartján szomorúság, lement a nap, egy fénysugár köszön el a szárazföldtől, fodrozódó víztükörtől.   Búcsúzik a  nappali fény, tengerpartján az alkony él, fekete ruhás asszony néz, tekintete távolba vész.   Mezítláb a homokpadon, alig érinti a partot, feszülten ül a székében, kimerülve a nézésben.   Vajon hová lát a […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 6.

Állatvilág Éter! Madárdal! Földön, sok bogár futkos. Méhraj a fénybe. * Parkban ott ül már, Illathozó langyos szél. Boldog méhrajok. * Fűben, zene szól, Tücsök, nekünk hegedül. Zöldes sarjadás… * Újraéledtek Hangok, kertet betöltik. Tücsök ciripel. * Tücsökhang, cirip Hallik kerti zöld fűből. Fűnövés zaja. * A nád a széllel Kekeckedik, ujjat húz. Nádirigó ül. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 5.

A zöld szín jegyében haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban… Még játszadozik Erdőben a hideg szél. Zöld, előre tőr! * Zöld erdőben a Madárdal messze zengő! Fák alatt, zöld fű. * Zöldült hajtások Várják a kikeletet. Langymeleg már van. * Csermely csöndesen Csobog, fagyveszély megszűnt. Zöldülő erdők. * Langyos verőfény, Sétál kizöldült réten. Minden megújult. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 4.

Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban… a zöld szín jegyében Reggel illata Még hűvös, csillagfény nincs. Nagy rét, kizöldül. * Változás közelg! Réten, fű kezd zöldülni! Jő már kikelet! * Virágok réten, Bimbóból, most nyílnak ki. Gazok is zöldek. * Lépés. Ág reccsen. Madarak elrebbennek. Határ, kizöldül. * Tünemény hajnal, Zölddel borított tájon. Ujjá alakul. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 3.

Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban… a zöld szín jegyében Hóolvadás volt, Hegyek magas ormain. Hegytető zöldül. * Csöpögő jégcsap, Zöldülni kezdő tájak! Rügyfakadás jön, * A csendes völgybe Beáramlik a meleg… Minden kizöldül. * Meleg költözik Rétekre és erdőkbe. Zöld fűszőnyegek. * Virágok réten, Bimbóból, most nyílnak ki. Gazok is zöldek. * Lengő széltestvér […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor 2.

Eredeti Basho féle stílusban… Cseresznyefa, szép Virágerdőt mutogat. Ízletes gyümölcs. * Cseresznyevirág Szirma, nagy termést jósol. Még jó idő kell. * Szalad a folyó Hátán levelek ülnek. Napsütés terjed. * Jön megújhodás, Rügyek is kipattannak. Megjött új élet. * Völgy öle üzent, Elkezdődött virulás. Zöld pihenőhely. * Langyos szellő jő, Virágillattal tele. Allergiások. * Rügyek […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor 1.

Eredeti Basho féle stílusban… Növényzet kikel, Ez természet csodája. Vad illatmámor. * Pattannak rügyek, Szép szirmuk, már bomlik. Ez a kikelet. * Már zöld a bokor, Lassan, kizöldül a fa. Kikelet zöldes. * Az árokparton Nő család, terjeszkedik. Vándor tapossa. * Élet hírnöke, Régen várt virágeső. Illat fergeteg. * Még alszik a fa, Hold vigyázza […]

Posted by
Posted in

Török Nándor_Verset írni

Verset írni   Bevallani a bevallhatatlant egyszuszra mindig és nem tétován, izzani fényben, látni sötétben, eszmélni jókor, elsőként korán.   Ébredni egy más, őszinte térben, pőrén vállalni álmaid sorát, éned (szavaid mérlegre téve, ha könnyű), magadnak meg nem bocsát.   Kételyek között vallatni mindent, tegnap a múltat, ma a holnapot, magadba nézni, s terhed elejtve […]