Posted by
Posted in

A Mi nyelvünk

A Mi nyelvünk “Hát elzárva ülünk, belül békés, élni-szobánk és falaink alá!” “És tán kéne zavarjon ez? Írd, olvasd, nosza hát isteni könyveink! Nem szükség, hogy a város is mind meglássa betűnk és befogadja ezt.” “És elzárva kapott, örök országunkba-habár Ősi hazánkba nem. Ám nyelvünkbe viszont, no nem? Kirgizt és görögöt, cseheket, szlovént… Azt az […]

Posted by
Posted in

Báránybőrbe bújtatott farkas

Báránybőrbe bújtatott farkas! Nagyon hideg téli éjszakákon Az országban az északi tájakon Megjelenhetnek az éhes farkasok Élelemért,ezért hívják őket: ordasok Hasonló célból született meg egy párt Alapítói mohón csak hatalmat kívánt Ismerve a kifárasztott türelmetleneket Hirdetve: változó gyors eredményeket Egy jó szándéku népcsoportot megtévesztve Rá szavazóként háta mögé beterelte. Mikor látta,hogy egyedül nem boldogul Gyorsan […]

Posted by
Posted in

Fiam

Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]

Posted by
Posted in

Költözöm

Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]

Posted by
Posted in

Esti kaland

Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]

Posted by
Posted in

Fáradtan

Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet.   Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa  lelkemet bearanyozza.   Ugye, megteszed?  

Posted by
Posted in

Mosás!?

Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg.   Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna!   Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]

Posted by
Posted in

Miért?

Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]

Posted by
Posted in

Farsang végén

Edit Szabó : Farsang végén Véget ért a farsang már, ez a fránya bolondság, maskarák és álarcok hatalma fogyatkozott. Édesanyám, merre vagy, kérlek messze ne haladj, nem ettem én pampuskát, délután dagasztanál? Verjük vájdling oldalát, tegyünk hozzá sok tojást, lazán dolgozik kezed, ma ám boldog is leszek ! Megkélt tészta táblára, letészed az asztalra, korongokat […]

Posted by
Posted in

Pár újabb “japán”

Újabb japán formák: Egy iko:   Földi ég   Föld az ég Mars, Szaturnusz is. Hold a Föld.   Kettős dodoitsu:   Az éh betűje   “Reggel megmosom fogam!” Puszta kézzel vagy hogyan… S utána is zabálok. Olyan finom, jaj. ”   Az ember eljön, elmegy, eközben étkezik, s ír. Nehogy megedd a könyvet, de […]