Posted by
Posted in

Akkor és most

Akkor és most Nézték a Holdat. Ezt a fényes, de halovány, szürkésfehér korongot az égen. Mindhárman. Domin azokkal a szép göndör fürtjeivel. Sklav az enyhén rózsaszín bőrével, nyurga végtagjaival és persze Ikszi. Alig 12 esztendős gyerekek voltak. Tátott szájjal ámultak-bámultak. Ültek az ól mögött, a kukoricás határában., a magasra nőtt fű jól eltakarta őket. És […]

Posted by
Posted in

Könyv…

Könyv-sorozat 1. Ajándék Nyitva a könyvem. És te is olvassad el. Nem csukom én be. 2. Író ember 1 Írok a könyvbe. Van tollam, színes, hosszú. Társszerző lettem. 3. Író ember 2 Könyvet írok én, meg ne fogjad, Ő: enyém! …és kiadva, kész. 4. Titkos könyv Csukom és zárom, fekete, fehér kulcsom. Átadom neked.

Posted by
Posted in

Fehér május

Jó a virágokról énekelni s jó hallgatni a virágok dalát. Nászi koszorúját most teremti az erdő, liget, kert s a rónaság. Fehér hónap, ez illik a tájra: körtefák, akácok, galagonyák, labdarózsák, bodzák kavalkádja. – Érezd, minden perced fehér virág, lásd meg benne az érett gyümölcsöt, nyár zamatát, lét-folytatás magvát. Nem mindegy, az időd hogyan töltöd, […]

Posted by
Posted in

Csoda vagy

Szép vagy! A leggyönyörűbb! Nekem te vagy az örök, a mindenem! Olyan csoda vagy, mint fagyos fűszálon átlátszó, deres, hajnali harmatcseppek. Ragyogsz! Vakítóan csillogsz! Nekem te vagy a legfényesebb drágakő! Olyan csoda vagy, mint százezer csillag fekete éjjelen, mit nem takar sötét felhő! Boldog vagy! Örömöd sugárzod! Nekem te vagy egy világon át a végzetem! […]

Posted by
Posted in

Lila akácok

Edit Szabó : Lila akácok “Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj!” Lila akácok, csillogó tájban ledér leány. Lila akácok, földön a fürtök, illata száll. Kibontott szirma hevíti vágyát, a fény felé. Csábít az illat, lágyan csókolhat fiú leányt. Csábító illat, korbácsol vágyat, éled remény. Szerelmes ének, halkan zenélhet, csodára vár. Érezd szívemet, kérd […]

Posted by
Posted in

PÁL ÉS SAUL

PÁL ÉS SAUL   Ameddig a Földön egy szolga él, kinek életében csak egy a cél, tűrni és várni a Messiásra, míg el nem tűnik identitása, minden marad olyan, amilyen volt, a remény, a kifizetetlen zsold. És ha megérkezik a Megváltó – egy vihart jósoló szélkiáltó –, imáért ígér örök életet, hisz szenvedni, az dicső […]

Posted by
Posted in

A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK

A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK   Hány éves is voltam? Talán tizenhat, tizennyolc? – egy lábnyom friss hóban, üresen álló könyvespolc; vitatkoztam megveszetten, nem kérdeztek, de feleltem.   Az nem jó, ami van, többet akarok nálatok, ne nézz oly naivan, nem csak magamért lázadok! A döntésed pusztulást szült, szőlőtőkén rohadt a fürt, és a kipréselt must […]

Posted by
Posted in

Ötvenedik Házassági Évfordulónkra

Ötvenedik Házassági Évfordulónkra . Elrepültem gondolatban ifjúkorom boldog perceit keresve Megérkeztem egy kislányhoz így lettem szerelemmel betelve Elszéditett hullámzó haja, s bársony tekintete Mosolya rabul ejtett mesebeli tündért idézte Reszketve fogtam meg kezét,imádtam teste érintését Lelkemben mennyei szivárványként éltem meg szépségét Édes csókjától szinte az egekbe szálltam S ölelésétől csaknem sóbálvánnyá váltam Ha kecses combjait […]

Posted by
Posted in

Szálló füst… és egyebek

Néhány P. D.-strófa (ilyen formában írt vers): Szálló füst Szálló füst: lélegzik ki és be- repül fel az égbe… Tűz. Meleg tűz Meleg tűz, amit gyújtasz épp most: tüzelsz el, de mindent… Te? Zöld levél Zöld levél. Mint a szöcském. Talán… mint az almám. Lesz-é kék? Álom-Ént Álom-Ént vágyom és Víz-pokolt járom és szembelépsz. Menj. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csíny

Rózsa Iván: Csíny Gyerekkorukban gyerekes csínyeket követtek el: a bölcsiben és az oviban zajongtak a csendes pihenő alatt, az isiben rajzszöget tettek a tanító néni feneke alá. Netán cseresznyét loptak a szomszédtól, esetleg nem vitték vissza a könyvtárba a kedvenc mesekönyvüket… Most már koruk alapján felnőttek, hát emberes csínyt követtek el: államcsínyt, azaz orbitális választási […]