Posted by
Posted in

Szövetség kellene

Vérszerződést kötött,a hét törzs vezére, karját megvágva, kehelybe csorgott vére, fogadták, hittel: együtt és egymásért, de messze van már, ez idilli kép. Szövetség volt, mely szertefoszlott, mindenki a hatalmat szerette, s a holnapot nem nézte! S egymást ölte a magyar, ellenség volt mindenki, ki mást akart. Mint Villon, ki egy méteres kötélen lógva, fájáról, nézte a […]

Posted by
Posted in

Ha, óriás lennél…

Ha, óriás lennél, hagynám, hogy felemelj, s én segítenék, hogy ne tévedj el, hisz a csillagok közt oly sok a lakatlan, szívbe markoló, ha  felhő paplan borítja a tájat, a napsütés helyett. Én soha nem félek, csak téged féltelek. Ha vágtató ló lennél, nem ülnék hátadra, vendégem lennél , friss fűre és zabra, minden nap […]

Posted by
Posted in

Kereszt-utak

Pléh-Krisztus függ ott a kereszten, a nap heve már festéket bomlaszt, de ő bizony kitart, rendületlen, mert hit nélkül a világ nem maradhat. Talpazat kőből, s a kereszt is az, miért nem faragott szobrot rakat a világ, ezekre a helyekre? A hit Bármilyen erős, a fémen nem segít. A virág hervad, a festék mállik, a nap […]

Posted by
Posted in

Hallod!

Hallod! Sokszor hamis az ének, fals futamok, lehangolt zongorán, szennyben, mocsokban a zenének élnek igaz zenészek, kívül a  patrícius pátrián. Nem állsz a sorba, nem lépsz egyszerre? Szövegeidben nincs rejtve a való, zenéd sem jó, nem kerül Isten elébe, hisz nem vagy méltó a “figyelemre”: eb ura fakó! Ha a papír is, toll is az […]

Posted by
Posted in

Kihívás

Oly sokat dolgozom, manapság azon, hogy életem folyamát ,újra alkotom. S ha megalkottam, mosolyogva mondom: Élet! Már nem te vagy a legfőbb gondom. Tudom! Minden az akaratomon múlik, sors könyve átírlak! A radír már dolgozik!

Posted by
Posted in

Levedlem most…

Levedlem most, mint bőrét a kígyó testemre szorult, kínzó sorsomat. Új életet alkotok és megható, szeretettel teli szép napokat!

Posted by
Posted in

Mai világ margójára

Temetetlen holtak, merényletek, ez a világ már roppanó csődtömeg, a nevedben gyilkolnak, csinálnak rossz dolgokat. Isten! Ezt vajon miért hagyod? Vérrel váltjuk meg majd a holnapot? A lenyúlás, hazugság “szent” dolog, összerogyni látszik a szép holnapod, áldás van a fegyveren mindig más és más az ellen, de mivel állítsuk meg a vér patakot? A vér nagyon […]

Posted by
Posted in

Nélküled

Az állomáson, még kacéran visszaint, az emlék, mely oly friss, oly remek. A vonat hosszú füttye mi visszahív, a valóságba, de már csak nélküled.

Posted by
Posted in

Tényleg?

Tényleg? Csak a mátrix segít nekünk, hogy leéljük oly sokszor silány életünk? Agyunk által épített világ a létünk? Mindez illúzió? Melyben csak szenvedünk? Itt minden valóság csupán csak képzelet? Idegpályáinkon villódzó elektromos jelek, az élet, miben hiszünk, csak egy drótköteg, mit tarkódhoz kapcsol a végtelen hited? De ki mozgat szálakat és ki konfigurál? Klaviatúránkon, vajon ki játszik tovább? […]

Posted by
Posted in

Vajon, meddig hazudsz még…

Vajon, meddig hazudsz még, álnok élet? Csalóka hittel mérgezed minden napom. Miért nem hiszed, hogy tőled sem félek, miért gondolod, hogy úgyis feladom? Mézes hajókötél, mit rángatsz csak előttem, hisz a madzag neked már semmire se jó? Szerinted a puskaporom már mind ellőttem, csak a sír marad már, melyben testem a lakó. Nem hiszem el, […]