Posted by
Posted in

Katika kálváriái

Az osztályban most a szokásosnál is nagyobb volt a nyüzsgés Nem csak a bekukucskáló napfénye melegítette a gyereki szíveket, hanem annak a várakozásnak az izgalma is, amit Katikáért éreztek. Átvették ezt a hangulatot mindnyájan, vágyakozva lesték mikor nyílik már ki végre a terem ajtaja. Ma a bíróságon az ő sorsáról döntöttek. Megy vagy marad? Továbbra […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 4. rész

Róza nagymama itt elgondolkodva megállt a mesélésben. Mi történt aztán? – kérdezte Irén. Nem tudom, csak eddig ismerem a történetet. Azért meséltem el Neked, mert nagyon sok szeretet van a szívemben, és nagyon kevés ember, akinek odaadhatnám. Úgy éreztem Neked adhatok belőle! És még valamit szeretnék adni. Egy legyezőt, ami az enyém volt. Nagyon szerettem, […]

Posted by
Posted in

Az utca vándorai

Talpuk alatt megreped az aszfalt, mert súlya van a gondjaiknak; nem árvának születtek: angyali teremtések voltak ők is egy gyerekkori fényképen; most mégis nyári éjszakán magukra húzzák takaróként az eget, csillagrojtjaik megcirógatják arcaikat, olyankor ecetszagú a mosolyuk; vánkosuk a téli éjszakában egy sínpárna lesz, s behavazott emlékeiken nem fog majd a könnyes olvadás, utcáról utcára […]

Posted by
Posted in

Az árvaház

Előszó     Nagy szeretettel és tisztelettel ajánlom regényem mi kitaláció alapján született. Minek a helyszínei valós alapokon fekszik. Vannak sajnos már olyan helyek, amik már meg szűntek. Feledésbe merültek. Akár csak a régi népszokások. Azt a környezettet-világot próbálja vissza tükrözni, ami a régi parasztvilág és tanyavilágot mutatja be. Ahol a megbánás, a düh, és […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 2.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 2.   Sírtak is még, ezerszer elmondott szavakat ismételgettek. Elképzelni sem tudták a jövőt, a holnapot, a holnaputánit, az azutánit. – Károlyt engedd vissza a szobánkba – mondta váratlanul Jani. Más helyzetben Róza talán mosolygott volna ezen, de most kivörösödött szemmel, duzzadt arccal, csak megsimogatta férje mellkasát. – Ölelj át kérlek! […]

Posted by
Posted in

Lelkek iskolája

Lassan hűvösbe fordulnak az éjszakák. Nappal még teljesen átforrósodok, érzem, ahogy belém tűz a nap, ahogy körülöttem szívja magába a meleget a beton – a focipálya, a kosárlabdapálya, a parkoló. Az a néhány fa, ami magát feszesen kihúzva sorakozik mellettem, kevésnek bizonyul, hogy az egész udvarom fölé árnyékot vessen. Üresen tátongó termeimben a cserepes virágok […]

Posted by
Posted in

Elmélkedés 10 szavasokban… 1.

Élet-darabkákon meditálok… Régi emlékek, Hajdani történetek, Formalinban eltettek, Elővenni, régies, gyönyörű élmények. * Gondolkozok, tehát vagyok, tehát létezem, Most azt keresem, mi lételemem… * Most még érzek, látok, hallok, szagolok, De ilyen öregen… majd lehanyatlok. * Megszerzett javak, Sikamlósak, mint halak. Tönkre menni könnyű, És pofonegyszerű. * Gyász-hang a hangos, bánat szavakba. Fájdalomnak néma suttogás […]

Posted by
Posted in

Tengerpari képeslapok

Tengerparti képeslapok A négy ló lassított, majd a kocsi egy zökkenéssel megállt. A kocsis kötelességtudóan leugrott a bakról és kigördítette az utasok elé a kis lépcsőt. Kisvártatva kinyílt az ajtó, s előbb egy – lesegítést kérő – kesztyűs kéz jelent meg, majd kikászálódott a kisasszony is. Vele társalkodónője, két kuzinja, majd a végén természetesen a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pépépé!

Rózsa Iván. Pépépé! Örvendetes tény (lesz), hogy hamarosan megalakul a Pingvinek Parlamenti Pártja (PPP). Még benn sincs a Parlamentben, de már megelőlegezi magának a helyét. A koalíciót is a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal. A megvalósítandó, közös, fő cél pedig: a pépépé lesz! Ezt egy ideológiai pingvinmókus, nevezetesen Bada Dada találta ki, vagy húsz éve. Vagyis […]

Posted by
Posted in

Halászmacska

A halászmacska elnevezést az Ozone Netwörkön hallottam először, és nekem rögtön a mi cirmosunk: Berci jutott eszembe. Persze megnéztem a bejátszást, és láttam hogy egy nagyon ritka és nemes állatról van szó, aki nagyszerűen úszik, és főként hallal táplálkozik, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ezt a jelzőt mi már legalább két éve használjuk […]