Posted by
Posted in

Szín…

Szín-sorozat 1 Kék az óceán. S a benne úszó felhő. Belénk is úszik. Szín-sorozat 2 Zöld az almafád. Növeszt-e zöld gyümölcsöt. Zöld az új ruhád. Szín-sorozat 3 Szürke a csillag, mint a vérem is, de ő nem melegít fel. Szín-sorozat 4 Barna a bőre, sokat napozgatott… a… holdbeli fénybe. Szín-sorozat 5 Egy vörös ember Marsra […]

Posted by
Posted in

Sikátoron keresztül…

Életmeditációt írtak a szerzők, versben és apevában… Múlnak az évek, elmúlnak a hónapok Nem tudom, mi lesz, elmúlnak az évszakok… Érzem, a saját időm fordul lassan ellenem A nagy bíró, a döntésével marasztalt engem. Az Évek Mellettem Elrohannak. Csak nyomot hagynak. Még Kaptam Kis időt, De, múlt évek Terhét viselem. Életsikátorom kopott, töredezett kövein járok, […]

Posted by
Posted in

Nagymamám a bárónő

Akai Katalin                                                              Nagymamám a bárónő   Amikor nagylánnyá cseperedtem a múlt század hetvenes éveiben, Édesanyámat unszoltam, meséljen a szerelemről!  – Hogyan találkozott az Apukámmal? Szeretett-e mást előtte? Hányszor lehet szerelmes valaki? Egy téli estén, amikor jól befűtöttünk az asztali tűzhelybe -, mi úgy mondtuk sparhelt -, és a sütőt szinte teleraktuk megmosott burgonyával, csak […]

Posted by
Posted in

ki tudja mi csörgedezik…

ki tudja mi csörgedezik bennünk tiszta vér vagy csak ádáz gyűlölet magyar vagyok magyar itt a népünk ki egymást mocskolva mond igent nemet mi egyiknek öröm és boldogság a másiknak csupán veszejtő gödör párbeszéd nincs de rút az álnokság s a kéz helyett csupán a szél söpör szóvirágok nyílnak szórnak illatot mákonya igazán kábít opálos […]

Posted by
Posted in

Pali és a halál

Pali és a halál Azzal  kezdődik el, hogy Pali agyoncsapja a halált. Bizony, azt. Ott a disznóólaknál. Nem szándékosan. Nem is tudta, hogy a halál épp ott jár. Nem védem hősömet: csakugyan nem tudta, hogy ott van, honnan tudhatta volna-hisz a halál nem közli, hol van éppen. Miért is tenné? Igaz?   Pali a másnapi […]

Posted by
Posted in

Ők

Ők 1.   A fiú lassan, de lépkedett. Már elhagyá rég a lakásajtót, a lépcsőházat is. Újhold volt, a tompa fényességben ragyogott a kosz a talpán. Mint a kíváncsiság a szemében, épp úgy. Egy fura szerzetet követett. Egy áttetsző testű, apró, manószerű, de angyalszárnyú és angyalarcú, tündériesen lebegő-libegő, kéklő aranyruhás, szürke ezüstsapkás, lepkemód szálldosó valamit. […]

Posted by
Posted in

A liba

A minap néztem végig egy közösségi portálra felrakott kis videót, mely régi emlékeket indított el bennem. Ebben a néhány filmkockában libák (valódi szárnyasok) kergettek meg gyerekeket, felnőtteket, sziszegve, a nyakukat nyújtogatva, igazi házőrző módjára. De hiszen anno, Rómát is ők védték meg, hogy ne kerüljön ellenséges kézre, hangos gágogásukkal ébresztve az őrséget. No de nem […]

Posted by
Posted in

Eltávozott ismét…

Eltávozott ismét egy igaz barát. Döbbent a csend ezt a hiányt, nem tudom megérteni elfogadni. Megszülettünk, egyszer el kell menni. Mikor és hogyan nem választható, mit a sors kiszabott az a mérvadó. Te voltál nekünk az élő lexikon, hiányod égető, nem múló fájdalom, emléked őrizzük amíg csak élünk, ha találkozunk: rád emlékezünk. Felidézve a sok […]

Posted by
Posted in

megérint olykor…

“lehámlott rólam minden átok veletek biztosan hazatalálok” (Szirmay Endre: Varázslat) mi távolodott már közelebb kerül álmok ködös útján rendületlenül pásztázom a múltat lesem a jövőt tétován állok egy nagy folyam előtt e kanyargó folyó létem folyója patakból indult tenger lesz otthona eltűnnek benne sorra a barátok távlatok helyett valóságot látok megérint olykor egy-egy szép varázslat […]

Posted by
Posted in

Egykor…

Egykor, világunkban Volt érték és az számított! Becsület és nem pénz. Becsület? Volt, de kiveszett. Ma pénzzel mérik az embert. * Egykor, öregekkel Tisztelettel bántak még. Nem kívánták… halált! Időseket rég’ tisztelték, Őket gyűlölve nem nézték. * Egykor, még az okos Bolondozott, a hülye nem! Ő csak okoskodott. Az okos jól bolondozott, A bolond nem […]