Posted by
Posted in

Régi május elsejék !

Edit Szabó : Régi május elsejék ! Nem felejtett régi emlék bennem a május elsejék, szerelem és politika, felhők felett leng májusfa. Csoda fényes majálisok, vonultak a kisdobosok, zászlót lengettek a nagyok, zene szólt és dal harsogott. Szabadtéri rendezvényen Csanyik völgyi ünnepségen sült a hurka meg a kolbász, bográcsban főtt a jó gulyás. Munkásember vígan […]

Posted by
Posted in

Tűz…

Tűz-sorozat 1. Meg-… A tűz megéget. Kellemetlen ez, tudom, olvasok tovább. 2. El-… A tűz eléget- ett, a hamvaink is ég- nek és tüzelnek 3. Nagyon tüzes Ég az óceán. Bárha erre képtelen. Ég a csillag is.

Posted by
Posted in

Őskohó

Megint csak salak, Megint csak salak, Kevés a vas, ami marad, Kihűl a kovács keze alatt! Velence, 2018. április 16.

Posted by
Posted in

Minden késésben … Megérkezett!

Böjti szelek Nem tereltek Fellegeket. A bárányok Valahol elmaradtak, Nem adtak hangot kolompnak, A fák feketén, csupaszon vártak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem sepertek Eget, utcát, teret, Csak eső esett, Ahogy könny pereg. A harangok hallgattak, Az állatok elbújtak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem fújtak, Minden csendben […]

Posted by
Posted in

az ősi jóslat csendben…

cafatokra tépett kicsinyke ország tépte szaggatta dúlta Trianon nagyságát őrzi még a timpanon átlépett rajta a fejlődő világ belső háború dúl megosztott a nép egymást mocskolja most is az ellen miközben “keresztény” itt a szellem a megbocsájtás már rég nem erény hazugság fátyla takar be mindent a győztes üvölt rút szitkokat szór az országból kiűzné […]

Posted by
Posted in

Hazugság

6 éves voltam, kicsi és magányos. Anyám akkoriban minden este apámmal veszekedett, még akkor is, amikor hazajöttem az iskolából. Igen, erre határozottan emlékszem, mert abban az időben teljesen egyedül csináltam a házimat minden nap. Pedig még olvasni se tudtam. De megtanultam egyedül lenni, olyan egyedül, ahogy akkoriban még gyerek nem is lehetne. Szépen lassan boldogulni […]

Posted by
Posted in

Szívzivatar

Kicsi vagyok. A barna ajtók felém magasodnak, sose éreztem még magam így, mint egy eldobott felmosórongy, amit ott felejtettek a wc-ben. Büdös van. Csavarja az amúgy is ingatag lelkemet, zsibbasztja a csuklómat, a számat, hideget hoz belém, felkavarodik tőle a gyomrom. A deszka nélküli wc-re bámulok, arra gondolok, hogy az lesz a bűzforrás és arra, […]

Posted by
Posted in

Azért, mert

Azért, mert 1. Oka van… annak, hogy lehetek. Az apa óhajtá. És hát jómagam is, Van-anya méhéből. “Menjek már kifele!” (Van-anya őssejtföld légét szívja be-ki…) 2. Oka van… annak, hogy remegek. Hogy a koporsómat én őrangyalom-e? az, aki majd nyitja?! És félek: nehogy a cica kilöttyintse tányérból tejemet. 3. Oka van annak is bizonyos, hogy […]

Posted by
Posted in

Mindenhol

Mindenhol     Itt az erdő. Hiúz tépi kecskéd. Vagy épp ellopott vastüdőd. Itt elültetsz, siess, bölcs örökkék fenyőt.   És kiszáradt vidék, holdi, merkúri táj. Minden elfut, ha lát. Éppen itt, lám, emelsz-   Mit?! Homokvárakat, félve-elbújva él bennük ördögkirály. Földbe szállt angyal is.   És ha felhőre, ülsz? Szép Zeusznak nyomán… Lég’zeted, látható, […]

Posted by
Posted in

Sorsod a sorsom

Tegnap éjjel nálad jártam. Valóság? Vagy álmot láttam? Feküdtünk a zöldben Az égre tekintve, Sorsunk összefonódva, Kezed a kezemben, Az időt nem törődve Hagytuk, hogy békességben A csoda végre megtörténjen, Megszülessen a boldogság. Ébredést csicsergett a rét, Magához vont a csend, Új színekbe öltöztek a gondolatok, Életünk fakult vásznán festmény született, Szerelem! Áradt a fény, […]