Posted by
Posted in

A haladó

A haladó Menni szeretne. Erre a kedve. Nemde miért ne? Menni be házba és ki a kertbe. Déli irányba. S persze nyugatra. És le a mélybe. Pont a pokolba? Vagy fel a mennybe? Mindenüvé el! És sose végell! Annyira ez kell! S annyira szépel! Csábja a tenger, csábja a Prága. Lép is a hegyre, ámde […]

Posted by
Posted in

Olvasd, folytasdj

Olvasdj, folytasdj!j Én vanjok és te vanjsz, ő is vanj, mi vanjunk, ti vanjtok, ők vanjnak. Vanj-például asztalj és ne asztalj. És hasonlóképp egérj és aztán váross és jóltesszükj éss aj többij. Ámde legfőképpen megj, örökj, felj. Léts, neléts. (Neléts is-hisz vanj ő is) Akarats, bánj, késsz, továbbj. Igenj, ezz. Soóhaj, úgyj, akárcsakj énj, nemj […]

Posted by
Posted in

Művészek

Művészek Művészvilág! De szép csodás dolog! Művész átvesz minket halál utánra. Hosszú hajú, hosszú körmű, boldog arc-és lélekment deli aggastyánka. Csontunkból épít, csontunkból szobrog. Vérnyálammal fest a bőrömvásznára, bordáidon gitátz, koponykád: dob. Csontunkbóltollból jő regényírása. (Vérnyálados nagy körme! Vagy sajátja?) A sok csonttornya közt a semmi-ködben… örülni kell, hogy itt ilyen művész… (Mi is mind […]

Posted by
Posted in

Haldokló diktátor végszava

Haldokló diktátor végszava “Íme hát…megérem …századik…ezredik…évemet… azt hittem…Jónépem…éltemben…eltemet… Mind akik…ismernek…szeretnek …engemet… mindnyájan…most emitt…énnálam..legyenek… Ismerjük…nemdebár…nagyon a…Jóhitet… Benne itt …leírva…minden Jó…mindenek… Benne itt..leírva…Legjobbnak…miléte… csodás,hogy…mily sokat…csináltam …Én-érte!… A JÓhit…világ-os…igazi…egyetlen!… Jókozmosz…Jóember…Jószó…és Jóigen!… vele látok, vele hálok, vele halok, tőle akarokk! mivelhogy …LegJobbik …Jóhívő…én vagyok… (jajajaj…adjatok…innom egy… csepp vizet!… oltsa el…gyorsan e…nagy lázat…Rettenet!…) Jóhittel…Jóhitért…fogtam Jó…hatalmat… Mert legyen…amit a …LegJobbak…akarnak… Jóagyam…Jószívem….Jóllakja…Jófalat… […]

Posted by
Posted in

Nem kell túlélni az Urat

Nem kell túlélni az Urat Mert nem kell túlélni az Urat. Azt mondják. Semmiképp! ameddig még arat. Kenyeret, rádiót, ágyúkat. Nem szabad túlélni az Urat. És aki ezt teszi, hol talál majd újat. (De olyat, ki éppígy jól mutat) Ő pedig túléli az Urat. És eztán magának receptre felirat zsemléket, könyveket és vizet. Mindnyájan megöltük […]

Posted by
Posted in

Az első ember eltöpreng

Az első ember eltöpreng “Az utolsó ember-ki? akit senki nem szeret? akit senki nem temet? mint ahogyan engemet? Az utolsó ember ő, szőkehajú kisleány, aki éppen néz fel rám. Vagy inkább nem? (De nem ám!) Az utolsó ember jó. De sokkalta jobb mint én Soksokkalta mint hinném. Nem lehet, hogy tévedném. Tud járni és tud […]

Posted by
Posted in

A falra

A falra “Moszkvai, berlini, pekingi, prágai vagyok. Én minden ajtót meg ablakot megnyitva hagyok. Énrajtam mész/jössz ki és majdan mész/jössz be bizton. Minden(ki) átmászik ugrik és elkerül. Bizony. Kígyózom nyugattól maholnap reggeltől délig. Kígyózom kelettől túlnan a tengeren- meddig?… Forgadok,forgadok oda is, vissza is végig. Elnyúlok, elnyújtok csillagnyi sötétlő térig. Anyagom földvízfa, nemmásmint föld, víz, […]

Posted by
Posted in

Forma és szín

“Ikerversek” Formásan Háromszög a csúcsára kitűzi. Mint nyársra vagy- mint kardra, s a többi. És hát bizony ez fájni tud. És mily nagyon. És kör?Be-leszűkül, szorosant. Belefúl, mert levegőt nem kap. Négyzet lecsapódik. Kettészeli és vége van. És kocka? arányos, gyönyörű test. Ez ugyan mit tehet? azt. Ráomol. A kocka maradványai- oly súlyosak és oly […]

Posted by
Posted in

EGY NAGY UTAZÁS

szonettkoszorú: EGY NAGY UTAZÁS 1. Egy nagy utazás Az ég alatt jártában eltünődve- szellem fel-elragadta hirtele’. Aranykeblű Dús Napba megfürdőzte, s ő szellemmel Merkúrra léphete. A Vénuszon követ dobála össze. Holdunkból engem-téged figyele. Marson Vikingre bátran hadd üljön le! Kisbolygóknak pora, légy szőnyege! Jupiter szele, íme el nem fújta. Szaturnusz zöldjét földnek nem hitte. Pihenhetett […]