Posted by
Posted in

Dalok szárnyán

Edit Szabó : Dalok szárnyán Tengerpart habjai távolból zúgnak, pengetem gitárom, húrjaim szólnak, szerelem dalával ujjong a lelkem, megjátszom énekem, vidáman zengem, tengernek hulláma elviszi dalom, messzire üzenek,boldogság jutalom, ujjaim rajta feledve énekelem, újra magam előtt látom szerelmesem üzenek dalommal a szerelemnek, üzenek galambom, te érted élek, várom a jöttödet partján tengernek, csillámló szemeim csak […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Barátság

Rózsa Iván: Barátság („Haiku-koszorú”) Enni, inni kell: Barátság nélkül sem ér Semmit az ember… Barátod vagyok, Barátom vagy, így szebben Süt máris a Nap! Arra gondolsz tán, Mire én, barátoknál Ez nem remény – tény… Telepátia… Valóság! Barátoknál Megszokott dolog… Közös hullámhossz… Bárhová sodor is Lét: Több, mint emlékkép. Egy darab jelen; Múltból jövő lét-elem, […]

Posted by
Posted in

Régi május elsejék !

Edit Szabó : Régi május elsejék ! Nem felejtett régi emlék bennem a május elsejék, szerelem és politika, felhők felett leng májusfa. Csoda fényes majálisok, vonultak a kisdobosok, zászlót lengettek a nagyok, zene szólt és dal harsogott. Szabadtéri rendezvényen Csanyik völgyi ünnepségen sült a hurka meg a kolbász, bográcsban főtt a jó gulyás. Munkásember vígan […]

Posted by
Posted in

Tűz…

Tűz-sorozat 1. Meg-… A tűz megéget. Kellemetlen ez, tudom, olvasok tovább. 2. El-… A tűz eléget- ett, a hamvaink is ég- nek és tüzelnek 3. Nagyon tüzes Ég az óceán. Bárha erre képtelen. Ég a csillag is.

Posted by
Posted in

Őskohó

Megint csak salak, Megint csak salak, Kevés a vas, ami marad, Kihűl a kovács keze alatt! Velence, 2018. április 16.

Posted by
Posted in

Minden késésben … Megérkezett!

Böjti szelek Nem tereltek Fellegeket. A bárányok Valahol elmaradtak, Nem adtak hangot kolompnak, A fák feketén, csupaszon vártak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem sepertek Eget, utcát, teret, Csak eső esett, Ahogy könny pereg. A harangok hallgattak, Az állatok elbújtak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem fújtak, Minden csendben […]

Posted by
Posted in

az ősi jóslat csendben…

cafatokra tépett kicsinyke ország tépte szaggatta dúlta Trianon nagyságát őrzi még a timpanon átlépett rajta a fejlődő világ belső háború dúl megosztott a nép egymást mocskolja most is az ellen miközben “keresztény” itt a szellem a megbocsájtás már rég nem erény hazugság fátyla takar be mindent a győztes üvölt rút szitkokat szór az országból kiűzné […]

Posted by
Posted in

Hazugság

6 éves voltam, kicsi és magányos. Anyám akkoriban minden este apámmal veszekedett, még akkor is, amikor hazajöttem az iskolából. Igen, erre határozottan emlékszem, mert abban az időben teljesen egyedül csináltam a házimat minden nap. Pedig még olvasni se tudtam. De megtanultam egyedül lenni, olyan egyedül, ahogy akkoriban még gyerek nem is lehetne. Szépen lassan boldogulni […]

Posted by
Posted in

Szívzivatar

Kicsi vagyok. A barna ajtók felém magasodnak, sose éreztem még magam így, mint egy eldobott felmosórongy, amit ott felejtettek a wc-ben. Büdös van. Csavarja az amúgy is ingatag lelkemet, zsibbasztja a csuklómat, a számat, hideget hoz belém, felkavarodik tőle a gyomrom. A deszka nélküli wc-re bámulok, arra gondolok, hogy az lesz a bűzforrás és arra, […]

Posted by
Posted in

Azért, mert

Azért, mert 1. Oka van… annak, hogy lehetek. Az apa óhajtá. És hát jómagam is, Van-anya méhéből. “Menjek már kifele!” (Van-anya őssejtföld légét szívja be-ki…) 2. Oka van… annak, hogy remegek. Hogy a koporsómat én őrangyalom-e? az, aki majd nyitja?! És félek: nehogy a cica kilöttyintse tányérból tejemet. 3. Oka van annak is bizonyos, hogy […]