Posted by
Posted in

A lélekbúvár

A lélekbúvár Az eső csak esik,esik csillapíthatatlanul Talán lemossa lelkünkre rátapadt szennyet A természet nem ismer kegyelmet. Holtak árnyai suhannak az éjszakában De itt hagyják nyomukat a földi magányban Imára kulcsolom kezem,s várom a hajnalt Látnoki szemeim lassan lezárulnak Szerettek, öleltek, virágot szórtak fejemre Pezsgővel koccintottak emlékeimre S mélyen behatoltak fáradt szívembe Nem kopogtattak, csak […]

Posted by
Posted in

Jövőre

A csönd kapujából nézek körbe, elképzelem én, hogy mi lesz még jövőre. Mi az mi sorsomból teljesül, és mi az ami csak a gondolataimban legbelül. Játszik az agyam és játszom vele én is, napba öltözött lelkemmel csak azért is. Kínálgat az élet vegyél és egyél, azt kívánom neked, hogy boldog legyél. Nem képzelek én már […]

Posted by
Posted in

Visszanézve…

Meditáció a volt-on… vagy múlton… Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán’ sánta volt, évem, Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem! Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén. Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén. Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját éri, Hogy […]

Posted by
Posted in

LAKOMA

Tisztítsd le vígan a szúette asztalt. Ebéd ma nem lesz, de vacsorára, házadba tér, aki sápadt vigaszt ad. Alkony szelidül szendergő fára. Tégy üres tálat a kert közepére, tányér kerüljön minden bokorra. Szokatlan vendéged különös étke, mást kínál néked; írt a nyomorra. Helyére talál a villa, a kés is, ágyásra röppen a plasztik pohár, és […]

Posted by
Posted in

2019. évi összefoglaló antológiánkba várjuk az alkotásokat

Szerkesztőségünk 2019-ben is folytatja hagyományát és idei születésnapi ünnepségünkre – amit terveink szerint novemberben rendezünk majd meg – ismét megjelentetjük éves összefoglaló antológiánkat, ami egy tematikus és formai kötöttségek nélküli szépirodalmi válogatás kizárólag az Irodalmi Rádió szerzőinek alkotásaiból. Miért közkedvelt és miért érdemes benne szerepelni? – Évente ez az egyetlen olyan antológiánk, ahol nincs meghatározva […]

Posted by
Posted in

A természet poétája

A természet poétája Az embert az Isten, a maga hasonlatosságára teremtette A természet minden csodája mit felfog :érzékszervei és a szive A tengerek színes világa,s a szárazföld színes kavalkádja A földünket boritó Nap és csillagok álom utazása, Az illatos virágok,zöld mezők,lombos s fenyőerdők varázsa Az állatvilág bájos, s haragos színes világa Csak érzékszerveinkkel válnak számunkra […]

Posted by
Posted in

Zsuzsi születésnapjára!

Senrjú stílusban… Zsuzsi, harmincnyolc Pont ma! Jé? Hogy megy idő… Múló pillanat! * Van munkád, két szép Gyermeked, meg jó férjed! Családi idill! * Szerelmes férjed. Kutató és madarász vagy! Gyerekek nőnek! * Munkád szereted. Már kaszást is cselezted… Még oly’ sok dukál! * Gyógyírként penna. Bánatra, lélekpárlat. Isten éltessen! Vecsés, 2015. május 24. – […]

Posted by
Posted in

A világ…

Versben és európai stílusú haikuban… A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt, Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… Erre inspirál hőn, a […]

Posted by
Posted in

Minden a helyére kerül

Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Nézek a múltba…

Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra… De nem látom, mert belül belemerengek a múltba… Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok? Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok? Nagy gondolatok letaglóznak, beleveszek az örültségbe! Utoljára még látom, szabad madarak szállnak a kék égbe… Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc