Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén – előadja: Zsoldos Árpád

Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén Ez a harmadik indián mese, igaz mese, ezért aztán inkább felnőtteknek szól, bár igen jó volna, ha gyermekek is időben átélhetnék e történet szépségét. Kecsua indiánok egy kis csoportjának csodálatos életfelfogásáról, életmódjáról szól, amely negyed századdal ezelőtt még így volt igaz, ahogy elmesélem, de lehet, hogy ma már csak színjáték […]

Posted by
Posted in

A lámpagyújtogató

  Annácska nagyon szerette elkísérni a nagypapáját a munkába. Szeretett mellette sétálni, és követni őt kandelábertől kandeláberig. Olyankor úgy érezte, hogy elsőként övék az utca, csak utánuk kaphatja meg azt a város, a járókelők, vagy bárki rajtuk kívül. A fellobbanó fények az övék voltak, csak az övék. Nem is láthatta azokat más, hisz ők voltak […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Csillagláma – előadja: Zsoldos Adrienn

Nádasi Katalin: Csillagláma Utolsó mesémet rólad mondom Yakana (Jakana), ki a déli éjszakák tündérszép tüneménye vagy, s nekem legkedvesebb az inkák meséi és csillagai közt. Bocsánatodat kell kérnem, de oly régóta őrizlek szívem melegében, hogy már csak magyar mesét tudok mondani rólad. Úgy jártál, mint az igazi népmese hősök: aki csak beszél róluk, mind beleszövi […]

Posted by
Posted in

most csonttá aszott…

tükörvers most csonttá aszott érzékeimen érzelmi hullámok törnek elő miközben nehéz terhemet cipelem izzadó arcomat nem fújja szellő lázad a testem a terhek miatt mert menni kell folyton csak előre a szürkülő viharos felhők alatt nem állhatok meg kis pihenőre nem állhatok meg kis pihenőre a szürkülő viharos felhők alatt mert menni kell folyton csak […]

Posted by
Posted in

Ahogy az anya látja

Utolsó napfényes, késő őszi nap volt. A főutcán sétáltam hazafelé. Magam akartam maradni a gondolataimmal, miközben emberek nyüzsögtek körülöttem. Szavaik ott keringtek mindenhol, én mégis megpróbáltam tudomást sem venni róluk. Az őszre koncentráltam, az utolsó napsugaraira, amelyekkel, mint egy öreg tanító, végigsimította a járókelők arcát, mintha csak a ballagó osztályától köszönne el. Valamiért mégis félrenéztem. […]

Fogolyán Szellő, azaz Veled 1ütt létezem
Posted by
Posted in

Fogolyán Szellő, azaz Veled 1ütt létezem

Kik vagyunk mi, emberek, és a sokszor ismételt kérdés; mi céllal létezünk? Ha válaszolnod kéne arra, hogy ki vagy, Te mit válaszolnál?  A legtöbben valószínűleg bemutatkoznának; kezdenék a nevükkel, születési dátumukkal, sorra vennék életük legfontosabb állomásait, iskoláikat, bizonyítványokat, mesélnének hobbijukról, megemlítenék a rájuk legjellemzőbb tulajdonságokat, esetleg beavatnának körülményeikbe. Netalántán, tennék mindezt egy leheletnyivel szabadabban, mint […]

Posted by
Posted in

Őszi úri-muri! (Káposzta-feszt Vecsésen…)

Ajánlom e verset: Anci-aninak… Minden úgy kezdődött, mint tavaly Egész nyáron volt nagy hawaii. Tudtuk persze nyárnak is vége lesz Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz. Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt, Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt. Ez volt a szombati napi bevezető program, Már annyi, hogy ember a bőségtől majd’ megroggyan. Itt […]

Posted by
Posted in

Köszönöm, hogy szerethetlek

Hazánkat eső veri, vihar dúlja. Hazafi arcunkat a könny áztatja… Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, Istenért, hazáért, a családért! Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… Köszönöm, hogy a fiad lehetek, Jó gyermekedként, mindent megteszek… Magyar vagyok én ide születtem, Magyar vagyok, ide köt életem, Magyar vagyok itt élek, itt lakok, […]

Posted by
Posted in

A végén, mindig elballagunk!

Úgy kezdtük régen, hogy ide ballagtunk Életünkben, több isiben is elballagtunk. A végén meg véglegesen elballagunk… Tudjuk, végtelen a mindenség, Az életünk rövid semmiség… Tudjuk, végtelen a mindenség, Volt persze, hogy a munkahelyi karrier is véget ért, Ott azt mondták, ballagjunk el, maradni nincs miért. Bármikor búcsúztunk és elballagtunk, Elszorult torokkal, halkan búcsúztunk… Beszélgettünk, Emlékeztünk, […]

Posted by
Posted in

Vízióm…

Van-e mély, vaksötét vagy az nincs? Mert nem más, mint világosság nincs… Éjszaka csak azért van (benne a sötét) Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét. A halál nem éppen élet ellentéte Hanem annak végleges hiánya, vége! Jégeső veri bele, földbe a fűszálat, Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat. Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget […]