Posted by
Posted in

Barátomnak levél

Edit Szabó : Barátomnak levél Episztola Kedves Barátom, ím újra megtalálom emléked ízét, mosoly ígéretét, impozáns külsőd nem takarja bensőd, kapum előtt állva, meglepődést várva. Elvitted a szépet, nem ígértél kéket boldogság szigetén, messze vitt emléked, fejemben ragadtál,szívem tán visszavár, lehet hogy az emlék vágyódó szenvedély. Közös útnak vége, volt még reménye lekötött hajaddal, nyitott […]

Posted by
Posted in

A vesztesek monológja

A vesztesek monológja Gyermekkori emlékek szürkületében A játékba merülés kicsorduló szertelenségében A vesztest kísérő gonoszul értelmezett Mefisztó fétisében Gyakran ökölharcba fordult gyermeki indulatok fényében Még ma is elő-előbújik halványuló emlékezetemben Unokáim játékainak felpörgetett hevében A győztesnek járó babérkoszorú reményében A vesztesek megalázottnak érezték magukat Ezért mindig csalásra gyanakodtak A hevesebbje csaknem tettlegességhez folyamodott Ami fájt,a […]

Posted by
Posted in

Új műformák 4

Új műformák 4 Ún. P. D. strófa (egy 13 évesen meghalt költészkedő kislányról, Pócsi Dóráról elnevezve) Négy sor, szótagszámok: 3-6-6-1. Egy helyzet, egy állapot leírása, tárgyak, események, fogalmak megjelölésével, megnevezésével. Cselekvés, történés nincs, nem igazán van benne. Címe az első sor, ami többnyire egy jelzős szerkezet. Pár példa: Sárga meggy Sárga meggy. Sárga tűz, sárga […]

Posted by
Posted in

Tavasszal

Tavasszal minden újra feléled, nagy lélegzetet vesz a természet. Olyankor mindig pezseg a világ, ontja illatát, fű, fa, bokor és virág. Gyönyörű színekben táncol a Föld, zöld kabátot vesz fel udvarunkon az az egyetlen fa is, az öreg Tölgy. Tavasszal mindenki szerelembe esik, minden élőlény boldogságra vágyik. Nem baj ha villámlik, ha épp esik, mert […]

Posted by
Posted in

Vén ősz

Vén ősz      –    fordított szonett Írta: Szabó Edit Déltájban élénkül, ősz karján vénül, határtalanság, madárraj száll át, fehérsége élénk, teljesül szépség. Dermedő felhő, változik erő, aranyló nyárból, fakuló határból jönnek a napok, szemekben ragyog. Varjak kerengnek, eledelt keresnek, diófák tetején rebben felénk, károgó kertek és fényes levelek, aláhullanak még, sötét feketén. Hullanak […]

Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

Elutasítás

Elutasítás   – Mondjad nyugodtan, – persze ha akarsz róla beszélni, – végül is mi történt a feleségeddel? – Van türelmed meghallgatni? – Abszolút. Időnk még bőven van, mint ahogy még út is előttünk. A kétdiplomás nyugdíjas vízmérnök kényelmesen hátradőlt az anyósülésen. Kicsit babrált a fűtéssel, és máshová állította a befúvást a maga oldalán. Miközben […]

Posted by
Posted in

DE!

DE! “Nem lélegzik!” Rémülten kiabál a szülő. DE! Lélegez, úgy: be-ki, én mondom, bizony és meg is írom. És Tud, Akar, Hisz, Képzel, Gondol, s persze, cselekszik. Még ha nem is mosdatják meg soha és nem itatják, hisz mozgástalanul lehet épp ahogyan ro-rohanva. Nem szükséges gyors kéz vagy fürgén szaladó láb. P. Kristófnak (Artúrnak), egy […]

Posted by
Posted in

Életkohó

Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem,  Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]

Posted by
Posted in

elmentél hirtelen…

hol egykor lépted koppant egymagam vagyok kezemben most nincsenek színes virágok gondolatom az mi körülötted forog nem vagy már itt a szívem hangosan dobog látom kicsi termeted, hogy sietsz elénk két karod ahogy kitárod mindig felénk mosolyt az arcodon mely olyan nyugtató hogy nem vagy ez számomra fel nem fogható elmentél hirtelen élhettél volna még […]