Posted by
Posted in

Csak lebegek

A pokol délceg, Csak áll a kínpad mellett! Engem fektet rá. * Csak lebegek a lét felett És körülvesz a nagy ármány. Élem idegen életem, Nem is véd esőtől párkány. * Kemény göröngyök, Majd kívülről kopognak… Hamuvá leszek… Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Tegnap, ma, holnap…

Már történelem A tegnap, a múltba vész? Ködbe veszett múlt. * Ma pillanata Az élet, ezért, éld meg! Pillanatnyi lét. * Titok a holnap, Rejtély köde borítja… Jövő csak sejtés… Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc – senrjú csokor

Posted by
Posted in

Jelentkezz Helen

Hová lettél? Kereslek Helen! Már mindent megtennék, csak legyen… Jól elveszett lettél, Rosszabb… félelemnél. Tudod, hogy hajkurászlak Helen? Már kidobtam lélekcsápokat, Bezsebeltem lélekálmokat. Gyere már… hibázol? Vágyamban… hiányzol. Helen! Győzd le lélekvágyadat. Álmaim vágya vagy, ó, Helen, Nem lehet, hogy élet elrebben… Kéznél fehér-galamb, Lehet… mesegalamb. Jelentkezz már, de hevesebben! Vecsés, 2018. december 14. – […]

Posted by
Posted in

Bámulok… Ilon!

Bámulok a sötétbe, Ilon! Rajtad jár az eszem, vágyódon… Csillagokat nézem, Tőled függ a létem. Sötétben kísérnélek, óvón! Sötétben látnánk-e messzire, Vagy csak ülnénk egymás ölibe? Suttognék füledbe, Fognálak, kezembe. Szemedben látnák… Hold szemibe. Sorsom, akarja-e ezt nekem, És azt vajh’, hogy itt legyél velem? Én, hullócsillagot Néznék; világítót. Lehet, hogy Te meg, fognád kezem? […]

Posted by
Posted in

Ó Borbála!

Vágyunk Még vágyakozzak? Ó Borbála! Neked vajh, nincs ily’ szíved vágya? Vágyam, rád takarnám, Vágyad, jól rám húznám… Van még vágyunknak melegágya? Sohse háljuk már el vágyunkat? Nem vágyad érezni álmunkat? Gyere lepedőre, Ne legyünk mi dőre. Még él a vágyunk? Ó Borbála! Nem vágysz együttre? Van „böllérkés”… Vágyamban, Te vagy a nagy mesés… Ó, […]

Posted by
Posted in

Minden virradóra… Izidóra!

Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra! Éjjel, álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg, mert messze vagy… hasóra. Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámokon velem repülsz. Ölelés-tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’? Hogy bírjam csók nélkül Izidóra? Veled ülnék már ágytámlára… Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte… Mentsd már meg a lelkem, Dóra! Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem.” Üdvözöllek Ősz! Tudtam, hogy eljössz… Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra… A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, Bármit teszel… nekünk úgyis bősz! Ökölbe van a kezed zárva, Nem leszel […]

Posted by
Posted in

A sün és az alma

Edit Szabó : A sün és az alma Zöld fűben a szép lóhere, meglepetést teremtette, kicsi állat szeme előtt piroslik alma delelőn. . Fényes színe szinte ragyog, a kicsi sün csodálkozott, sokkal nagyobb ez őtőle, vajon hogyan is köszöntse . . Mire való lehet alma, nincs neki erről fogalma, nem lehet az eledele, nem fogyasztott […]

Posted by
Posted in

Fogantatás

Fogantatás Ül a szobája mélyén és illatozva vár, várja azt az egyet. Mind közül csak egy lehet, egyetlen egy. Millióan indulnak felé, csalogatja, hajtja őket a bódító vágy. Átkelnek savas, nyákos mocsáron, bukdácsolnak buja, bolyhos redők között. Sokan feladják, nem bírják a küzdelmet, a láp, mérgező sarát. Végül a leghősiesebbek ott tolonganak az ajtaja előtt. […]

Posted by
Posted in

Csillaglesen

Csillaglesen Álmom egy kis tornyocska, vagy háztető, meghitt csendjében egy távcső, égre meredő! Ha esténként szétfolynak bennem a gondolatok a nyikorgó fokokon felérve majd halkan matatok s a rideg fémet ujjpárnámmal érintve megérthetem: e játszótér a lencsével befogható isteni értelem! A bántó, önhitt szavakat ott  hírből ismerik, nem imádnak mást, csak a véghetetlen istenit, égi […]