Posted by
Posted in

Az álmos Hold

  Azt mondta a Hold, -Én nem bírom tovább az éjjeli szolgálatot, mennék aludni már! Odaszólt a Napnak, -Korábban kelj,adj világosságot, szolgálj most te! -Majd ha eljön az ideje kelek, azt hiszed, nem látom a szendergésedet?-válaszolt a Nap. S a lusta Hold pislogott, egy nagy felhő alatt. Morcosan, ásítva kilesett, arrább tolta a fellegeket. Lopakodott […]

Posted by
Posted in

Valóra vált kívánság

  Azt mondják, teliholdkor kívánj magadnak valamit, S a kívánság,majd egyszer valóra válik. Én is kívántam,talán egyszer nagyon régen, Hogy fenyőfámon egy kicsi mókus szökdeljen. Elképzeltem,ha mind megeszi a fenyőtoboz magját, Majd én adok neki enni, amit szeretettel rágcsál. Kibontom a dióval telt zsákom, őt abból kínálom, Csak végleg itt maradjon az én fenyőfámon. Ma […]

Posted by
Posted in

Életed

  Életedet, kaptad és létezel, Születtél, s egy útra ráleltél. Képet is kaptál önmagadról, Mindent láss a változó világról. Ez a te életed tetteiddel, Sok megálmodott vágyaiddal. Félelmed, ha néha kitartó, Hosszan, ne legyen nyomasztó. Ha messze a kitűzött cél, A jó gondolat, még remél. Átlépsz a nehézségeken egyedül, Csak a test érzi ha gyengül. […]

Posted by
Posted in

Őszi keringő

  Amikor az őszi szél, Már hidegen fújt, Táncolni kívánt kedve, A falevelek közé túrt. Felkérte a leveleket, Egy vidám keringőre, Forgatta,felemelte, Emlékezzenek az őszre. A tarka levelek forgása, Játszadozott a széllel, Mint lányok szoknyája, Libbent szerte széjjel. Tánc járta a magasban, Suhogásuk volt éneke, Dallama a ritmusban, Szél zúgása, a zenéje. Az elmúlás utolsó […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

  Milyen csendes ez a nap, A gondok mélyen alszanak. Szunnyadó lávaként, kitörhet, Elfojtva belül, nagyon éget. Belül parázslik, forrón izzik, Oltani kellene, szomjazik, Keresni a gyógyírt ellene, Gyengülne a gond ereje. Nagy sóhajtással, távozna, Gyorsan messze szállna, Helyére költözne a nyugalom, Vigyáznám,el ne hagyjon.

Posted by
Posted in

törtető kis csenevész…

itt élek én az ég alatt a csend mutat csak új utat vágyom azt mit nem szabad hulló csillag álmokat fény szitál a ködön át percek napok záporát mit megélek csak az enyém emléke gyakran visszatér törtető kis csenevész kósza álmok sora vész oda hol megszűnt az út hová létem majd kifut zaj-gazos a lételem […]

Posted by
Posted in

kincseket álmodtunk…

“Kiássuk a kincset, mit régi rablók rejtettek el, éj idején felássuk…” Kálnoky László: Ásatások) kincseket álmodtunk mi a talajba kerestük folyton a remélt csodát temetők nőttek egyre nagyobbra ásni ásni ásni egyre csak tovább nem tudtunk kimarni egyetlen magot csontot találtunk porló csontokat a tudás itt nem nyert soha jogot az ásó is eltört csak […]

Posted by
Posted in

A szimuláns

A szimuláns A nyálkás köd mindenhová betolakodott, az időnként szemerkélő eső cseppjeinek pedig nem esett nehezükre, hogy ráfagyjanak az olajfoltokkal tarkított beton burkolatra. Zimankós téli éjszaka volt, amikor két, őrségben álló katona beszélgetni kezdett.  A Varsói Szerződés akkori egyik legmodernebb, Magyarország talán legnagyobb laktanyájában voltunk és 1980-at írtunk. A négyes és az ötös őrhely viszonylag […]

Posted by
Posted in

ÖRÖK SZERELEM

Örök szerelemmel szeretlek Téged, boldogan az oltár elé állok Véled Te vagy az, ki beragyogja életem, Veled lett immár teljes az életem. Te vagy az, ki csókjaival ébreszt, aki mellett többé már nem félek. Te vagy az, ki mindig fogja kezem, s forrón ölel, mert szívből szeret. Melletted igazán boldog vagyok, a sarkcsillag csakis nekünk […]