Posted by
Posted in

Futórózsa

    Nekem gyanús volt mindig ez a futórózsa. Nem a fény felé nőtt, hanem inkább a terasz felé, és bekukucskált az ajtón kíváncsian.  Tegnap belépett a szobába, körbe járta a bútorokat, tüskéi megtépázták a függönyt, és illatos, rózsás csókokat hintett anyám fényképére meg a kristálypoharakra. Elejtett egy-egy szirmot a  szőnyegre, az asztalra, és rózsaszín […]

Posted by
Posted in

“Ha látjátok kertünk összes virágját…”

Sally Torkos: „Ha látjátok kertünk összes virágját…” („When You See Our Flowers Blooming”) Ha látjátok kertünk összes virágját, Érezzétek bennük a szeretetünket! Ha éppen nevető arcukat mutatják; Érezzétek bennük, áldásunk is veletek! Jobbá váltunk, hogy megismertünk titeket: Megtanultuk, milyen a jó szomszédság; És egyben megtartani a külön életet. Áldás volt itt lenni, s kiváltság: Az […]

Posted by
Posted in

Gyermeknap másik oldala

aprócska élet a sors kegyetlen tépi cibálja eresztékeit kicsike fiú nem ő az egyetlen a sors belemélyeszti körmeit lázad a sorsa ellen még vágyva az elismerést és szeretetet de mit nyújt az élet ha egy árva a lét mezején álmokat kerget mert minden gyermek a jövő záloga ha máskor nem talán gyermeknapon érezze valaki vár […]

Posted by
Posted in

Ha véget ér a pünkösdi ünnep

szentlélek szállta hozsanna néked csend borul a csendre vár a vigasz virágvasárnap létedet érzed de megnyugvást sem hoz már az igaz ott állsz a parton a hit-folyó száguld kántált imákban bújik a remény az apróért mért léted sem drágult a valóság néha nagyon kemény a megváltás vajon elér-e hozzád vagy menny és pokol csak játszik […]

Posted by
Posted in

Életkép

Edit Szabó : Életkép Kopár a táj, szikkadt határ, száradó csonkok kérnek esőt, felhő borong,folyhatna már, esőcseppért kiált a táj. Mezőn,réten pipacs virít, száraz tájból messzire néz, pihenő szép sudár leány arcán a pirosló fénye. Elindult ő,fáradt lépte megpihent virág tengerében, fehér ruhájára rávetül piros pipacs múlt emlékébe. Elmúlt a rég, a gyermekség, felnőttként tör […]

Posted by
Posted in

Természet-ember

Természeti kép, jelenség, esemény-ebből eljutni valamely emberi tetthez. Ilyen típusú haikuk: Vihar van! Zuhog a villám. Kigyullad a fa, a ház, készít a bárki. A mi táplálékunk Amikor esik, óceán szül sok folyót, megisszuk mindet. Fú a szél! Zizzent a levél, surrant a macska, egér. Mi állunk-megyünk. Egy villámról   Benyúl a fába, amint alatta […]

Posted by
Posted in

Darázscsípés

A darazsakról, TANQ –ban értekezett a szerzőpáros… Mint nyáron, akkor is, Ház és kutyapásztor voltam. Az én nyaralásom! Társas, redősszárnyú darázs… Hártyásszárnyúak sem varázs… * Dolgom bevégezve, Már is indulni készültem. Vettem kerékpárom. Többféle: fali darazsak, És élősködő darazsak. * A szememhez kaptam. Szemüveg mögött, mi lehet? Egy darázs! Szúrt is már! Látjuk sokat, kecskedarázs, […]

Posted by
Posted in

Álom szárnyon

    Mint tollpihe a széllel, oly könnyedén szállok. Repítenek engem derűs és vidám álmok.   Kékmadár a szívemben, lelkemben boldogság, kerubok zenéje gyönyörű szép  imádság.   Lehelet könnyű sóhaj hagyja el ajkamat, hajnal hűvös csókja hevíti  a vágyamat.   Szívemben lüktet a nyár szerelmes mámora, és körül leng közben csillagok csillámpora.

Olyan feledékeny vagy Angyalka…
Posted by
Posted in

Olyan feledékeny vagy Angyalka…

Ez itt a reklám helye. És most a Teremtő Isten hirdet itt, odafentről. Láttál már ilyet? Hívjuk őt ezúttal Kék Madárnak, tbk. azért, mert ha nem egyszerűsítenénk (sok neve van neki), nem lenne elég az idő nevezetű büdzséből e hírverésre. Mert komolyan elhitted, h. sietned kell. Azért biztos van legalább 3kérdésed (a rendkívüli körülményre való […]

(F)éltél
Posted by
Posted in

(F)éltél

– Mit követtem el? – kérdezi a lélek a köztes létben. – Túlságosan féltél – válaszol egy fénylő entitás. – A pokolra kerülök? – Meg kell, hogy büntesselek érte! – Lehet alkudni belőle? – Ezúttal nem. Menj, de most nem lehetsz szerelmes! – Hallottam már ilyenről, de még sosem találkoztam vele. Nincs előttem példa. Így […]