Posted by
Posted in

Bolond ez a szélcsend

Öregségi vizionálás… Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam, Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam… Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok, Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok. Új Roham… Fordítva Megy minden. Öregszem talán? * Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok, Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő […]

Posted by
Posted in

Emlékezés röviden…

Éjszakai vízió versben és apevában… Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban, Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban… Emlék maradtál, Múltam része. Álmomba Vissza Jársz. Csak Emlék Vagy múltból. Álmomban élsz, Szívem nem felejt. * Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén… Amíg velem voltál és szerettél, én voltam […]

Posted by
Posted in

Fájdalom hamvak

Hétköznapi pszichológia… Az Idő Nem gyógyít, Csak megtanít, Nélküle élni. Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül. Végtelen űr tátong, nem törpül. * A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél, De, a hiány vajon mitől fog múlni? Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél S A veszteség, mennyire fog földúlni? Ha meg olyan vagy, hogy lelkedben túlfeszíttettél? * Szív […]

Posted by
Posted in

Terített asztal…

“Így jár, aki válogat” Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr! Illatozik a leves, Kihűlt már, majdnem […]

Posted by
Posted in

Szégyelljem?

Magyar vagyok, magyarnak születtem… Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? * Nem! Hazám Szeretem. Magyar vagyok! Büszkén kimondom. Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.

Posted by
Posted in

Hetven táján

(3 soros-zárttükrös) Csak kiderült, szenvedelem ez az élet, Hetven táján derült ki, ember mivé lett… Csak kiderült, szenvedelem ez az élet. (Senrjon) Sok évvel a hátadon Rádöbbensz, hogy még nem is éltél. Kín volt életed. * Későn jön rá az ember, Hogy még úgy igazán nem is élt. Eltolta létét. * Nemcsak, hogy kiderült az, […]

Posted by
Posted in

Gyónás

A fiatal nő sokáig rázta a kulccsal bezárt cirádás vaskaput, amíg a tornácon megjelent a fejkendős öregasszony. -Rozi néni, megismer ugye, én vagyok a Gizi! Pista bácsi kéreti, látogassa meg már a kórházban, mondana valamit magának. Már a lányával, Verával is üzent a múlt héten. Menjen be, alig van pár napja vissza szegénynek. -Mit akar […]

Posted by
Posted in

Életnek a tárgya

(Sedoka) Tárgya életnek: Fejlődés folyamata. Hasznos, kevés feledés Életnek tárgya: Tudat előremenet. Ne feledd szeretetet. * (Anaforás 10 szavas duó) Tudás… fejlődés alapja, tanulj szüntelen! Szeretet is tudomány… tanulj, kétszeresen! Tudás, fejlődés… életcélja, Tanulj meg szeretni, légyen szíved a szeretet-éléskamrája. * Nincs már igazság! Hazug gyűlölet az úr! Világ, csak efelé megy? Igazság, már vész… […]

Posted by
Posted in

Mondd, ki vagy

Mondd, ki vagy? Sötét szárnyak leple alatt takarózik az est, lámpa fénye világít a szobából, az ablak  a huzattól becsapódik, s a leszálló repülő hangja az égen átível a csillagok felett. Csendes most az éj, a ház belsejében pisszenés se hallik, s a szomszédok már hazaértek s megpihentek. Nyári meleg tódul be a galérián, s […]

Posted by
Posted in

Lát az Isten?

Lát az Isten? Sokszor elgondolkodom azon, hogy lát-e az Isten.  Van-e szeme, amivel a hívőkre – és nem csak a hívőkre, de minden emberre –  tekint onnan fentről, a földi természet feletti transzcendentális világból. Biztosan érdekli ez a gyermekeket is, és gyakran tesznek fel ilyen kérdéseket a vallásos családokban, mamikor – főképpen az anyukák – […]