Posted by
Posted in

Itt állunk a tó partján

  Itt állunk a tópartján bájunkat kínálva Víztükrében őszi nap sugarában. Az úr fényes arca tekint reánk Ősz karja mind édesanya ölel át. O mi fák mit öltöztetnek Ruhánkat palettaszín tükrözte. A csábító napforró melege Águnkat boldogan melengette. Itt élő madarak hada Mindig más dalt dúdolnak És a víztükre adja báját Mink csak itt állunk […]

Posted by
Posted in

Vannak azok a szemek…

A mű elolvasásához a Naruto c. anime ismerete szükséges! Jó szórakozást! Jössz te még az én utcámba! – Daomi! Ne hagyd megszökni! – kiáltotta utánam Sasori. Azonnal Orochimaru nyomába eredtem. Nem látok. Vakon mászkálok a világban. Amire támaszkodom, az a hallásom, a tapintásom és az érzékelés. Mivel a chakra nagyjából követi a test alakját, egy […]

Posted by
Posted in

A HEG

A HEG   Reflexió Váci Mihály „Százhuszat verő szív” című versére   Olvasom e rímbe szedett sorsot, mi remélte, mire én is vágytam, de csak meghasonult a magányban, és most összeállít egy lajstromot, azt, hogy föl mit és miért áldozott.   Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond, egy naiv gyerek, ki sosem nő fel? Ki […]

Posted by
Posted in

Márton napján

Edit Szabó : Márton napján Szorgos munka végét járja, pihenés vár a gazdákra, tavaszi mag a raktárban, kukorica meg silókban. Nyár termése őszbe érett, szorgos emberek kezében, vígan dalolt munka hőse, feketén fest szántóföldje. Márton napjának eljötte vágyódik az ünneplésre, libahús van az asztalon, friss újborral koccinthasson. Minden gazda elvégezte, mind e napra betervezte, vigalom […]

Posted by
Posted in

Patkányvilág

Patkányvilág A kiéheztetett patkány mi útjába kerül Mindent pusztit,feldúl, Átrágja a börtöncella zárait S otthagyja szörnyűséges nyomait. Éhesen engedd,csak szabadjára, Nem gondol már a sötét zárkára Bosszúvággyal tervezi a holnapot Kopasz fejére többé már nem helyez kalapot Nagy tervekkel várták az új világban Szövögette hatalmi terveit a szovjet hazában Sztálin elvtárs magához emelve ölébe vette […]

Posted by
Posted in

Lednicz vára

  / Felvidék / Lednicz ura gonosz ember lány rablástól nem riadt el, aki őneki megtetszik tőle bizony nem menekszik.   Katalin a falu szépe eljegyzését ünnepelte, templomban volt a kézfogó onnan vitte el a rabló.   A vár ura megkívánta, neki legyen a babája. Sasfészek a sziklaszirten, a leány meg lent a mélyben.   […]

Posted by
Posted in

Gyapjú kabáttá vált történet

A nő nyolc éve nem mert halászlevet főzni. Halászlevet enni sem mert. Bizonyos ételek elfogyasztásához bátorság kell! Mert vannak ételek, amik legyenek bármennyire zsírosak, erősen fűszerezettek, mégis könyebb azokat megemészteni a gyomornak, mint a hozzátapadt emlékeket feldolgozni a léleknek. Tudta ezt a nő is, ezért hát pontosan nyolc esztendeje ő a halászlevet mint szót, mint […]

Posted by
Posted in

Akkor…

“A békés halálban nem hiszek. Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek,” Jagos István Róbert: Akaratod szerint Akkor, kopog-e majd az ajtón, ha megjön egy napon értem, vagy csak beront, rám néz és közönnyel szemében mutatja, indulni kell, vár a csónak nem lesz helye akkor már a szónak. Béke lesz majd, vagy kínzó szenvedés? […]

Posted by
Posted in

Szabadtűzön

Edit Szabó : Szabadtűzön Régi falu, kicsiny házak kert végében furcsa lábak, haj’ de sokat megélhettem, három lábat építgettem. Beleszúrva föld mélyébe, három ágból közepébe, erős kezek megkötözték, készen állt a főzőkészség. Alágyújtott Édesanyám, hagyma pirult az üst alján, zsírban a piros paprika, rákerült a nyúlnak húsa. Főtt az étel parázs tüzén, kert aljának a […]

Posted by
Posted in

Kávézás közben

Kotyog. Nem, nem fecseg, s nem fecsérli az időt üres szószaporításra, ami most történik, az zene füleimnek: kotyog. Ez a hanghatás kilóg a modern, azaz abnormálissá alakított, túlzottan felgyorsított reggeli rutin általánosan elfogadott, hallgatólagosan jóváhagyott zajai közül. Jelez a kávéfőző: ideje kiszakadni a köznapiból, ez a pár perc jár! Megbékélés ez a muszájjal, az átlagossal, […]