Posted by
Posted in

Háromság

HÁROMSÁG Álmokból születtem, borús, néma vágyból. Jönnöm kellett – jöttem ezeréves, vad magányból. Anyag lettem, sebes, sűrű, tömött – miben az élő szellem ébredt, munkált, gyönyörködött. Lelket kaptam, könnyűt, izzót, tisztát – az örökből, az egyből. Mely érzéseket csal a testbe pokolból és mennyből. S szellem vagyok, az maradtam. Éji lámpás az anyagban. Mérhetetlen, rendező […]

Posted by
Posted in

Arc

ARC Mindegy a homlokboltozat mélye, az orrnyereg hossza-széle, az arccsontok zabolátlan, egyenetlen éle. Mindegy, hogyan terül, omlik a bőr a vázra, hol kedves és merre mélabús az ábra; mindegy az arc gyűrött geometriája. Rejtett lankái, gyúrt vidéke, zavart, kusza, egybenőtt mindensége. Mindegy, merre apad és hol dús a szövet, porcot a hús hogyan követ; az […]

Posted by
Posted in

Mély az a sír

MÉLY AZ A SÍR Mély az a sír – mély ez a seb. Feneketlen, éjszínű kamrák. Múltat emésztő, titkos vermek – az élőt gyötrik, egyre marják. Néma a sír – néma a seb. Mindkettő elföldelt, zárt világ. Csak Isten tudja, mit rejtenek: ölük hangtalan miért kiált. Békés a sír – lobog a seb. Holt és […]

Posted by
Posted in

Mutasd

MUTASD Mutasd a gyengéid, mutasd meg minden nap. Hadd szeressem mindazt, ami legbelül vagy. Mutasd a bohócot, mutasd meg a balgát. Mutasd meg úgy, mintha Te is ezt akarnád. Mutasd az őrültet, mutasd meg a vadat. Hidd: senki sem láthat e fénylő Nap alatt. Mutasd még a félőst, mutasd a kegyetlent. Mutasd azt a titkos, […]

Posted by
Posted in

Reggeli ébredés

Reggeli ébredés Élek, a Földön felébredtem Gondolom imátkoznak értem a Mennyekben Felkelve forog velem a világ Szobámban asztalom társas-táncot jár Mérgezett világban éljük életünk Pedig megfogadtam: nem kell félnünk A rádióm hírei ezt igazolják Egy darabig talán béke vár ránk Mintha vitorlások szállnának a légben S szivárvány foltok játszanak szemem fényében A tisztábban látást segítik […]

Posted by
Posted in

VILÁGFA

Megfogadtam; céltalan derűvel, jókedveket osztok szanaszét. Színpad lesz a jellegtelen udvar, a szomszédok gáláns papírmasék, visszafelé suhan néhány árnyék, a rozsdás porolókon fennakad, a szerelmesek illetlen csókjait, ellopja a gyöngyházfényű Nap. Sziesztázni kezd, akit a gyötrő aggodalom kalodába húz. A bizonytalan, üvegcsontú idő, csonka reményekért háborúz, hátraarcot vág mind, aki csöndes, a girbegurba múltnak szára […]

Posted by
Posted in

A szenvedélyem…

A szenvedélyemet racionálisan használnám ám föl… Janka! A szenvedélyemet átplántálnám beléd, hogy te legyél… malacka! A szenvedélyemet racionálisan használnám ám föl… Janka! Ellenállással hergelsz; Janka! Ellenállással lőn… malacka? Hagyd már… csókoljalak, Hagyd már… izgassalak! Ellenállással kerülsz kardra? Csókolj már, mert úgy várom; Janka! Csókolj, fogadom, s nagyon hagyom. Légy velem jó heves, Légy harcosabb… kedves! […]

Posted by
Posted in

Déli regék

Déli regék A délelőtt percei lecsúsztak a torkomon Harangszóra csökkentek a terhek a vállamon Meglepetésemre a bűvös kocka hatosra váltott A jóslat szerint ez megváltja a világot Mert az órám mutatója a tizenkettesre mászott A déli harangszó tiltott listára került Álmomban már a műezzin szólított imára Térdre borultam,ez volt a félelem ára Nyomtam a gázpedált […]

Posted by
Posted in

REGGELI MONOLÓG

Csacsog a hajnal. Madárdalból kottáz párbeszédet. Olykor belebotlik egy szárny a Napba, s a felhők szélét összeszaggatja. Küszködöm néhány idegen hanggal, fontos szavakkal, mint Démoszthenész, aki kavicsok nélkül csökönyös szájjal tudatta azt, hogy mit rejt az ész vagy mily szenvedélyért rajong a szív. Önző nyelvem a csöndre feszítem, s vonz az idő, mely reád tanít.

Posted by
Posted in

Hanna

Vágyhalmok limerikben A vágyam, mint dühöngő őrült, Kéri, legyünk már kielégült… Együnk egy pörköltöt, Majd igyunk egy fröccsöt. Hanna kedves, jössz, mint egy őrült? Hajt a vágy, mennék mint a szélvész, Nincs járat, itt állok útra kész… Iszunk majd csak fröccsöt, Nem kell az a pörkölt! Megnézem… átvisz-e a révész? * Vágyam, mint egy elégületlen, […]