Posted by
Posted in

Újoncozó

Újoncozó Újratölt a puska. Újrahív a század. Szép a harci munka úgy, hogy légyen nálad mindig kendő Rájatenni a sebedre. És a vérző két szemedre. És a sok ellentetemre, mind legyen, hogy eltemetve. és a fegyverekre. és a rossz utakra, és a romházakra. és legyen kimosva mindig. vagy talán ez mégsem fontos. Az első “mindig” […]

Posted by
Posted in

Csendesen szitál…

csendesen szitál a fehér “porcukor” takarót terít a megfagyott tájra csend hajlatán csak a szél fütyül dalol a fák ágait oly bőszen cibálja lekókadt csendben a kerti hóvirág emlékét a fagy már porig alázza természet csapdába került a világ tavaszt várt és most dér hullik nyakába metsző a hideg a szél fújta tájon élesen károg […]

Posted by
Posted in

Gender

GENDER Forgatom kezemben a migránsok tájékoztató füzetét Szinte fennakad a szemem olvasva a maradás mikéntjét: Nevezd magadat nemtelennek, vagy inkább melegnek A genfi konvenció szerint akkor a menedékjog megillet Ha ily ragályos lett a jövedék had nemi morálja Kényelmesen elférünk majd a földön nemsokéra Felszabadulnak az óvodák,bölcsödék,iskolák Kik szülni merészelnek ezzel jól megjárhatják Szülési adót […]

Posted by
Posted in

Töredékek

Nemcsak az irodalomról 1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki. Én úgy mondom: a művészet 1. a művészetiség szándékával alkotás, alkotása valaminek, bárminek. Az embernek van valami elképzelése arról, mi a művészet, mitől művészi valami és ilyesmit akar létrehozni, pl.megrajzolni , megírni, […]

Posted by
Posted in

“Előszó” (helyett)

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz. Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz. Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést. Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum, míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

kópé álmok

a kópé álmok megtörik csend-varázsod más útra visznek te elhagyod magányod választod a világot

Posted by
Posted in

Novemberi ősz

Átdereng a fázós napsugár a felhőtornyok apró résein. Néhány sárga, karcsú fénynyaláb megcsillan a fű harmatcseppjein. Szép az ősz, bár elmúlást ígér, s benne a tél fagya, hidege, de néha még szép mesét mesél, levéltakarót terít a kertre.

Posted by
Posted in

De nem!…

Köszönöm, sors, hogy rávilágítottál, minden, mit szépnek hittem illúzió. Csupán egy rés a mátrix fényoszlopán, hol látni véltem, ott egy új dimenzió. De nem! Tudom, hogy gyarló az ember, nem számít semmi, ha érdeke más. Ideje rövid, szolgálni kell, mert a “vetett konc” érzése olyan “csodás”. Barátság, szerelem, érzelmi szálak, helyük e világban csak képletes […]

Posted by
Posted in

Szürke felhők…

Szürke felhők az életem felett, a temető csendje sem ad feleletet, hol szeretteim sírja van, nincs öröm soha, megbékélést nyerek, vagy a bánat maga ül rajtam tort ezen az őszi napon, béke lesz-e bennem, vagy fájdalom? Szüleim sírja itt van régóta már, ilyenkor nem dalol a fákon madár, csak a szél fütyül, kerget felleget, nyugalomra […]