Posted by
Posted in

Lakók

Lakók Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában. Összenézve, csodálkozva. hitetlenül mindahányan. Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában. Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan. S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja. A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya. […]

Posted by
Posted in

Utolsó napokra

Utolsó napokra Utolsó napocska. Először-utolra. Köszönt akárhova.  Bevirrad akárhol, te persze vigyázol. Leoltja a lámpát és kifújja a gyertyát. Juditka babája kiságyba beásva. (Diszíti a párna!) Talajba beásva. De léte elég-e? Juditka gügyögve tekint a körökre. Szabolcska autója föl-fölboborulva, kitörve az útja. Kerékje gurulja örökbe a Távot? Szabolcska csodálkva bebúj a garázsba. Juditka, Szabolcska önként […]

Posted by
Posted in

Nyitni

Nyitni Bezárni és bezáratni. Miképp Jónás, miképp senki. Az egyszeregy lesz-é annyi? Kinyitni és tovább, többi. A cethalat kimenteni, tízet, húszat kikettőzni. Nyitunk-zárunk, egyéb semmi. Egymegegy az éppen ennyi.

Posted by
Posted in

Század-os

Század-os A százados parancsoló. Akarja, hogy vágunk-nyesünk. Kezében kés, papír, olló. A századost parancsolják: hogy adja át nekik, nekünk késmegpapírmegollóját. Igen, győzend az ezredünk, hadvezéri küzdelennünk.

Posted by
Posted in

A fej

A fej A fejben van a haj. A tetű elbújva benne mint az ember rég az őserdőben. A fejben van a koponyka. Gömbölyű,akárcsak földgolyóbisunk, ez égi-földi glóbusz. A fejben van az agy. Fontos testrész. Gondol, érez, ugrabugrál. És ad és el is vesz. A fejben van az ész. És van, aki sok-sok ésszel errrős kézzel […]

Posted by
Posted in

Tavalyi óra

Tavalyi óra Látod? eltűnt már a tavalyi óra. Elgörbült neki a mutatója. És ezen okból kihajították. De tavaly ekkor még amottan állt. Most már ahelyütt másik ásítoz és jobb időkre biztos áhítoz. Jó. Igazodjunk őhozzá mostan. Mert igaz óra, nemde biztosan. Ha mutatója lesz is majd görbe, elvisz akkor is Létező-korba. Ott semmi semmit meg […]

Posted by
Posted in

Újoncozó

Újoncozó Újratölt a puska. Újrahív a század. Szép a harci munka úgy, hogy légyen nálad mindig kendő Rájatenni a sebedre. És a vérző két szemedre. És a sok ellentetemre, mind legyen, hogy eltemetve. és a fegyverekre. és a rossz utakra, és a romházakra. és legyen kimosva mindig. vagy talán ez mégsem fontos. Az első “mindig” […]

Posted by
Posted in

Csendesen szitál…

csendesen szitál a fehér “porcukor” takarót terít a megfagyott tájra csend hajlatán csak a szél fütyül dalol a fák ágait oly bőszen cibálja lekókadt csendben a kerti hóvirág emlékét a fagy már porig alázza természet csapdába került a világ tavaszt várt és most dér hullik nyakába metsző a hideg a szél fújta tájon élesen károg […]