Posted by
Posted in

Látomásaim

Látomásaim A fáradtságtól, vagy gondjaimtól megjelent a könny az arcomon Az őszi szél gyorsan fölszáritja,nyomait otthagyva Ahogy öregszem hangom is könnyen elcsuklik Örömtől, s bánattól hamar megbotlik Mély gondolatmederbe gyorsan elmerülök Minden TV, s rádió gyászjelentést elkerülök Már befogott fülekkel járom köreimet Inkább reggeli imámba foglalom emléküket S napi eltávozók növekvő szomoru névsorát. Csak az […]

Posted by
Posted in

Hullócsillag

Ha a csillag lehull, Kialszik a sárga fénye, A végtelenbe elindul, Csillagport szór az égre.   Csillagútját végig járva, Csillámként ér a földre, Földi helyét megtalálva, Angyalok sírnak érte.

Posted by
Posted in

Néha valaki

Néha kevés szó is elég Egy csillag leadja égi jelét Egy bolygó fényes orcáját Fordítja feléd, csobogó Zuhatag, friss permetét Szórja arcodba a szél Érzed a Nap melegét Néha egy szó is elég Ha valaki kitárja szívét.

Posted by
Posted in

Ha véget ér a nyár

Ha véget ér a nyár, Hűvösek a reggelek már. Mézvirágon a méhecskék, Még a virágport gyűjtenék. A napnak ereje is gyengül, A madárcsicsergés is elül. Cinege is az ablakhoz száll, Keresgél, majd tovább áll. A dió is kinyitja a burkát, Elengedve beérett magját. Sárgult levelek zizegnek, Repülve a széllel intenek. Gyümölcsöt érlel még az ősz, […]

Posted by
Posted in

Álmodtam…Veled

Álmomban együtt sétáltunk a parton, vállam a válladhoz simult ezalatt, sorsom könyvében az ékezet te vagy, ki értelmessé teszi a mondatokat! Kacajod, mint a karácsonyi csengő, mely lágy, de mégis szeretetre hív, feledtette mindazt, mivel esendő lelkem mostanában oly nehezen bír! Hiányod éreztem, bár velem voltál, de biztosan tudtam, csak álom lehet, ahogy sétáltunk a […]

Posted by
Posted in

Mint kártyajáték…

Itt is egy fal, a vakolat repedt hullámos a tető, ha eső elered befolyik. A padlás rendezetlen ez van sokszor az én fejemben. Érzelmek sora kúszik és mászik virágos réttől virágos ágyig ott túl a szürke köd homályon izzik a fény…néha szinte látom. Kicsinyke lét, percnyi csupán de csodák sora egymás után emeli a tétet, […]

Posted by
Posted in

Csendes búcsú almazöldben

Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]

Posted by
Posted in

Ha magadba zárkózva…

Ha magadba zárkózva élsz csak a sötét csend vesz körül az emlék miben remélsz hiszel sötét függöny mi ablakra feszül. Taglóz a ma, a holnap rettent s menekülnél vissza a múltba maga alá gyűr a sötét szorosan fog minden ujja. Tárd ki az ajtót, dobd el a kulcsot bár veszteség ért, a világ megy tovább […]

Posted by
Posted in

Vallássá lettél…

Vér csorog az oldaladon seb tátong a bordáid között kezed lábad nagy szögek tartják így ábrázol a sokszorosító közöny hisz rólad emléket alkotni kíván. Vallássá lettél, de kiforgatva mindent mi történt akkor veled átírt evangéliumok sorából merít hitet, ki hiszi, hogy egykor megleled az utat, hogy mentsd az embereket. Mit tanítottál, már tovatűnt az ember […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Öröklét

Rózsa Iván: Öröklét Az élet örök. A zene örök, legyen Német vagy török. Orosz vagy osztrák, Egyik leghűbb őrzője, Ám éppen egy finn… Budakalász, 2017. szeptember 20., Sibelius 5. szimfóniáját hallgatván…