Posted by
Posted in

Születésnap

Edit Szabó : Születésnap Születésnapi ünnepség, külön élmény, új rendezvény, sok költőtárs megjelent, itt töltődhet érzelem, díjkiosztás, jutalom, minden szem a szinpadon, versenyszámok dallama, megtapsolás jutalma, szállodában vacsora, következik a torta, pihentető beszélgetés, kit nem láttunk, ismerkedés, beígérve tánc és zene, megindulnak lábak, testek, ütemre szólt minden ének, mikrofon került a kézbe, nem volt öreg […]

Posted by
Posted in

A TE SZERETETED

Edit Szabó : A TE SZERETETED kavarognak fejedben furcsa gondolatok, hallgatom szavaid, megnyíltál és kimondod, mélyre temetett gondok sorjáznak ki belőled, magad is meglepődsz, szavaid oly selymesek, mosolyra csillan szemed, karjaid védőn ölelnek, ebédet főztél nekem elnézem oly kedvesen megkérded és érzékelem, velem vagy örömömben, csókod és simogatás, holnapunk mond, mire vár, emlékek sodrásában te […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egy bugris kocsis

Rózsa Iván: Egy bugris kocsis Idétlenkedett egy kocsis a tévében: Szerinte más, de nekem ez a véleményem. Ha már ilyen a modora, üljön fel a bakra! Csapjon a lovak közé, várja a munka! Budakalász, 2017. december 8.

Posted by
Posted in

MI A TITKA…

MI A TITKA… Ez itt nem a reklám helye, mégis meg kell, örökítsem, miként változtatta éltem fogorvosnőm varázskeze. Kezdetnek csak annyit mondok, ajtaján szokatlan tábla; ilyet én még sosem láttam: “Kérjük, hangosan kopogjon!” Megrökönyödéssel néztem; invitálnak egy orvosnál? Három szóval feloldották belőlem a feszültségem. Én, ki fogorvostól félek, határozottan kopogtam, ajtó tárult, s mosolyogva elém […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csomag Mikuláskor

Rózsa Iván: Csomag Mikuláskor Egy pécsi karácsonyfán lóg… Hoppá! Az eszement! Óvodásokkal tetette föl e remek díszeket… Ott fityeg hát most feje, mint ál Mikulásé: Amit ezért kap majd, csak az övé lesz, senki másé! Budakalász, 2017. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A harag nem jó

Rózsa Iván: A harag nem jó Vén majom, megharrachudtam rád: Megalszik a tej a szádban, a nemjóját! Soha nem dolgoztál; csak lapítottál, hadováztál: De még nem késő; fogj lapátot: a munka vár! (Vagy az ágytál…) 2017. december 8.

Posted by
Posted in

Decemberi látlelet

Köd szállt le az ólmos égből, szürke ködben minden szürkül, az ég a földhöz közelít, borzongás ráz mindenkit, dér száll védtelen ágakra, utcakőre, a válladra, dermed a szél rejtekében dérvirággá gömbölyödve.

Posted by
Posted in

Fájdalomból új élet

Remegett minden ízében, mikor azon a télen a fagy védtelen törzsébe mart, s a váratlan vihar ereje legszebb ágait letépte.   De az ég e szenvedést nem küldte rá hiába. Erejét meghagyta, s ő fájdalmából új tavaszra ébredt, érezte a napfényt, s már tudta, sebeiből új élet fakad.

Posted by
Posted in

Őszi álom

Nyitott lélekkel álmodom, testem avarba süppedő anyag, fölöttem fehér bojtfelhők között az ég kékkel pásztázott szárnyalak.   Késő őszi álom ez, balladája lassú elmúlásnak, változásaim rapszódiába szőtt zenéje, madárszárnyú bojtos ég alatt.

Posted by
Posted in

Derékba tört életek /Bözödújfalura emlékezve/

Fényképezte: Magerusan Adrian Szomjaztad az esőt, jött és megitatott széles tenyeréből, nap perzselt, kósza fuvallat enyhítette homlokod tüzét. De jött a pusztulás. Téboly döntését nyögték vergődő életek. Menekült, ki erővel bírta, s a dombról rémület kínjával tűrte elsüllyedni a templomot s az iskolát. Nőtt a víz, súlya ágaid törte. Míg hatalmas koronád fénytől búcsúzott, gyökereid […]