Posted by
Posted in

Sivatagi rózsa

Álmomban a sivatagban voltam, Virágot kerestem a forró homokban, Sivatagi rózsát Sivatag varázsát. A kék eget felhők nem takarták, Először éreztem a virág illatát, Sivatagi rózsa Sivatag varázsa. A dűne árnyékában megláttam, Tenyerembe tettem, féltve őrizgettem, Sivatagi rózsát Sivatag varázsát. Bódító illata fogságában, Álmodoztam a sivatag viharában, Sivatagi rózsa Sivatag varázsa. Ébredéskor nem láttam a […]

Posted by
Posted in

A hegedű

A sötétszürke hegedűtok zárva volt. Előtte feküdt az asztalon. Mióta édesapja elment nem nyúlt hozzá. Pedig mennyi emlék fűzi ehhez a “kemény dobozhoz”. Emlékek sora tódult az agyába. Csak nézte a tokot, de nem nyitotta ki. Az oldalán kicsi táblán: ” Reményi Mihály a Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola szállítója”. Újra és újra elolvasta a feliratot. […]

Posted by
Posted in

Egyszer, tudom…

Egyszer, tudom majd eljön értem megkérdi tőlem: indulhatunk? Széttárva karját, felmutat az égre: “a gyertyád elfújta a mi urunk ez ellen tenni nem tudunk” az idő véges, lázadni nincs mire. Fekete palást, de kasza nincs arcát csuklya és homály fedi lépése kimért, már jó előre int. Menni kell, menni, menni. Maradnál még? Nincs esélyed hisz […]

Posted by
Posted in

Néhány aprócska sárga virág…

Néhány aprócska sárga virág még várja, hogy kisüssön a nap, nem akar elmúlni, bár a világ körforgása erre esélyt sem ad. Darázs is repül a kertben még, édes gyümölcsre vadászik nemsokára itt van a tél csak a búvóhely ami hiányzik. Szőlőszemek közt kicsike méh édes levet szívogat magába ha hidegre fordul majd az idő nem […]

Posted by

Az év jogász, orvos és pedagógus írói és költői – 2017.

Szerkesztőségünk 2017. szeptember 16-án rendezte meg három pályázatának eredményhirdetését és három antológiájának bemutatóját Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban (XV. ker., Eötvös u. 64-66.). A műsorban elhangzott egy válogatás a sikeresen szerepelt alkotásokból, a művek jelenlévő szerzői oklevelet és könyvjutalmat vehettek át, s természetesen az összejövetel fénypontjaként átadtuk az első helyezettek díjait is. A részleteket ezen […]

Posted by
Posted in

Aprócska percnyi

Aprócska pernyi csak a léted átsejlik a napok résein míg a fejed fölött kering az elmúlás kegyetlen réme. Tükörből visszanéz az arcod szántóföldnyi barázdák sora még nem adod fel a harcod kiszáradt a tollból a tinta. “Fényes szelek” már messze járnak ez a világ már nem a tied túlfűtött érzelmek, halott vágyak s az ágy […]

Posted by
Posted in

Lent port kavar…

Szélkakas szól halk nyikorgással olyan ez mintha túl öreg volna s nyöszörgése míg magát vonszolja hallatszik, nem törődve a világgal. Lent port kavar a pajkos őszi szél mely tova suhan a kerten a járdán sárgult levelet hajt tova árván de megérem-e én a tavaszt még? Dolgom van. Nem fedhet be a por az elmúlás,a felejtés […]

Posted by
Posted in

Színes papírba…

Azt mondod te mindig jót akarsz csak amit teszel, az nem frankó ki fog téged felmenteni ezért a gyónás papja vagy a Mindenható? Színes papírba csomagolt a szándék rajta szalag, gyűrött, hazugság szagú sajnos a csomagban nem találsz még olyat mi számodra nemes illatú. Agyament érzés, pislákol az ész mert rózsaszín szemüvegtől más a világ […]

Posted by
Posted in

Testemen egy szúrós tekintet…

Testemen egy szúrós tekintet vizslat mintha egy pók lennék mely a sarokba fonta hálóját nem takarította el a házicseléd. Pondrónak néz mit el kell taposni csupán egy féreg vagyok szemében ez a tekintet, mi mindenen áthatol megőrjít e földi mindenségben. A szemöldök ránca újra és újra ha rám néz, durván összeszalad megkérdem hát tőle: mondja […]

Posted by
Posted in

A bábu

elszaggatott kötelékeim lógnak a mozgató keresztről szabad vagyok, de hogyan kérdem, a nagy semmitől padlóra dobva, mozdulatlan. Evokáció Petri György : Marionett című versére.