Posted by
Posted in

Csókoljuk a tegnapot…

Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot… Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot? A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük, A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? Az élet pillanatokból áll, de azok nem állnak meg, Velük persze a fájdalom el nem megy, így nem szűnik meg. Maradok… itt élem világfájdalmam, egyidejűleg. Vecsés, 2013. október 4. – […]

Posted by
Posted in

Szikraszóródás…

Sétáltunk, de besötétedett, Így megfogdostam fenekedet! Nem is ellenkeztél, Magadévá tettél… Összehangoltuk fenekeket. Jaj-szók, a számból ki-kilógnak Bennem, képzetek hiányolnak. Jó lenne már kávé, Legalább pótkávé… Veled lenni… közelállónak. Éjtengerbe bújni erdőbe, A ruhád? Kiszedlek előre… Csókolom a szádat, De béka ugrálgat… Futás… élvezet, süllyesztőbe. Szél fútta régi csókok ízét, Hozta, emlékek üzenetét… Többször gondolok […]

Posted by
Posted in

2019.05.21

Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?

Posted by
Posted in

Őrzi szobor az emlékét

Edit Szabó : Őrzi szobor az emlékét Nagy író volt Krúdy Gyula, kinek itt áll a bronzszobra, nagy kerekű szekéren ül, tekintete messze vetül. Fák árnyéka mutat utat, író vajon hova juthat, szemében él az élete, gazdagságnak minden része. Ismerte a szegénységet, papírra vetett sok éltet, álomfejtést nagyanyótól, varázslatot a világról. Őszirózsás forradalom, az emléke […]

Posted by
Posted in

Művészportré – Váradiné László Mária

2019 tavaszán Váradiné László Mária szerzőnket köszönthettük a Művészportré sorozatunk mikrofonja előtt. Ez a műsor és cikk az ő életéről, alkotásairól szól. Röviden bemutatkozom Budapesten születtem az ikertestvéremmel 1951-ben. Hat testvérünk közül csak mi ketten maradtunk életben. Munka mellett levelező tagozaton elvégeztem a közgazdasági szakközépiskolát, később szintén munka mellett a mérlegképes könyvelői szakvizsgát is letettem. […]

Posted by
Posted in

Szabolcs aranyai – Családom életmeséje

Ahogy egy gyermek világra jön… A 24 éves asszony épp akkor hozta világra elsőszülött gyermekét, amikor a román lovasság az egész Nyírséget megszállta. Az előrenyomulást a Székely Hadosztály sem tudta megállítani. Az 1919-es  magyar-román háborúban a megszállás idején a polgári lakosság elleni atrocitások sem maradtak el. Román katonák elfoglalták a tetszetős, jómódú nyírbátori, Szentvér utcai […]

Posted by
Posted in

Ott az otthon, ahol a szeretet

Rigó Réka reggeli éneke jelezte, ideje elkezdeni a délelőtti foglalkozást. A jóságos Bagoly Béla bácsi így hát leszállt az Erdei Játszóház közepén álló tölgyfa egy alsó ágára, és gallyakból tákolt foteljében kényelmesen elhelyezkedett. Előszedte vastagkeretes szemüvegét, és felhelyezte nagy narancssárgás szemeire.  Tollfüleit hegyezni kezdte, hogy meghallgassa a kerti-tavi-erdei-mezei-házi gondolatokat. A nagyobbak már tudtak írni, a […]

Posted by
Posted in

A rigó balladája

  A szomszédok összefutottak a hírre. – Ki talált rá? Mióta ült ott? Tényleg a kezében volt? Akkor leveszik a cégért? – sutyorogtak. Hogy hogyan történt az eset, azt csak a fenyőn felette fészkelő rigó tudta elénekelni. Naphosszat mantrázta, szüntelenül. Társkeresés mézes módra – kezdte trilláját rigó módra. Kőhalmi Eszter hintaszékében mézeskalácsszívet szorongatott, s a […]

Posted by
Posted in

Prágai kiruccanás

Az Úrnak hála, jó sorsunk idén pár napra Prágába vezérelt, május elején felkereshettük az „arany várost”. Utazni fárasztó – szokták mondani, s esetünkben ez teljes mértékben igaz. Mert bár végig jó minőségű autópályán visz az út, azért mégiscsak majdnem hatszáz kilométert kell autóban ülni. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági fejlődésük kikövetelte útfelújítások miatt […]

Posted by
Posted in

Verselek…

Írok, írok, koptatom a tollat, Közben jön, következő gondolat. Persze nem tollkoptatás a lényeg, Hanem… írásban vajon van lényeg? Vörösmarty Mihály biz’ nem lehetek, De ettől még verselni szeretek. Én ilyeneket tudok leírni… Nem haragszok ha, nem fogsz olvasni. Vecsés, 1998. november 14. – Kustra Ferenc