Posted by
Posted in

Kenyérkereset. / Anyám emlékére. A 30-as évek nagy munkanélkülisége./

Csak a falióra egyforma ketyegését hallotta, de ujjai meg nem álltak az anyagon. Időnként a gyűszű hozzákoppant a varrótúhöz, előfordult, hogy az ujját szúrta meg, ilyenkor halkan felszisszent. Hajnal három óra volt. Szemei előtt összefutottak a szálak. Már csak két minta kivarrása hiányzott. Délutánra haza kell szállítani az egész garnitúrát kimosva, ki keményitve, kivasalva. Férjének, […]

Posted by
Posted in

Érzelmek kicsiny boltja

Hozzám közel új bolt nyílott. Hűtőm is már régen kongott, így hát aztán felkerestem. Rohantam, míg el nem estem. Felszisszentem: „Hű, de fáj! ~ Ugyan! Térd csak! Mi az már! Hisz a test gyorsan gyógyul, – nem úgy a lélek- minek varja nem halványul. Bicegve, de odaértem. Hát, igencsak nagyot néztem! Cégérre ez volt írva: […]

Posted by
Posted in

Gyermeked

Nézz “tükörbe”, s gondolj vissza, gyermekként látni önmagad! Lásd, szemében milyen tiszta, arcán mosoly mi megragad! Nélküle mind értelmetlen, jelen, jövő, s mit megtettél. Majd pihenni vágysz a földbe, lenn.. Lelked benne tovább él!

Posted by
Posted in

(M)ész

Kacérkodik a Nap, súg a szél. Az idő ruhát szab, az ember eszmél. Mételyez a rossz, kisiklik a gondolat. Előnye egy orrhossz, marja a csontodat. Mondod, hogy elég, befogják a szád. Ez csak a csőcselék, sziszegi a gazdád. Satuba fogva az ész, csak néz, csak néz. Törött pallón átmész, szakadékba hull a kéz. Megragadod a […]

Posted by
Posted in

A hasábfa lángja ide-oda verdes ” Szárnypróbálgatók 2020 Antológia”

  A hasábfa lángja ide-oda verdes A hasábfa lángja ide-oda verdes, Ki viszi át tüzén a szerelmet?, És ki hagyja veszni, mint fény az árnyékát, Egy meddővé tett nő elárvult ágyékát   Sírva és zokogva, jajongva az éjben, Kínozva lelkét az újjászületésben, Mert kifosztotta magát, szíve is bénult, Ajka szóra nyílna, de késő, megnémult,   […]

Posted by
Posted in

Búcsú az édesapától

Múlnak, a percek az órák peregnek, felfoghatatlan a fájdalom lép a szívembe. Megtört szívem sír a lelkem, Angyalkönnye arcomon pereg.   Várlak haza nézve mikor érkezel, várom, hogy az ajtón be gyere. Itt állok könnyes szemmel,  imádkozva a jó Istenhez.   Remegő kézzel gyertyát gyújtva,  az emlékekbe kapaszkodva. Egyre erősebb idebenn a fájdalom,  úgy érzem, […]

Posted by
Posted in

Hókristály szimfónia

(Bokorrímes) Milliárdnyi csillogó és vakító hókristály folyvást csak hull, Ha az ember számolná, abba, akkor bizton belebolondul… Ez maga egy varázslatos álomkép, az éber kábulatbúl. Kínai versforma, „Vágyódás délre”: ,,Shiliuziling”, szótagszám: 1, 7, 3, 5, Rímképlet = aaxa Szép, Oly’ varázslatos a kép… Hull a hó, Csillog a hópép… * (haiku) A hópelyhekkel, Tangót lejt […]

Posted by
Posted in

KÓDEX – 2019. december 21.

Karácsony előtt a Karc Rádió Kódex című műsorában Vass István Zoltán vendége voltam, akivel az életutamról, a könyveimről és az utóbbi évtizedek hazai történéseiről beszélgettünk. Akinek kedve van, meghallgathatja az alábbi linken a beszélgetést: https://karcfm.hu/archiv/kodex-2019-12-21-1300-1400/ vagy a  Kata Nadasi Youtube csatornán.    

Posted by
Posted in

A legmélyebb érzelem

Edit Szabó : A legmélyebb érzelem . Tűz szikrája ég egy ember szívében, a holnapban már nagy testvér érzelem, és a tűzviharban lobogva éghet, uralkodhat ő százezrek lelkében. . Egy szikra, majd lánggal ég a tűzerdő, mely mély tüzével az egekig érhet, eltiporhatod, de mindig növekvő, hiába él most szunnyadtan lelkünkben. . Dédapád elfáradt, lassan […]

Posted by
Posted in

Lelassult képek

Ha egyszer úgy érzed megállt veled az élet, tedd fel magadnak a legkedvesebb zenédet. Amikor langyos pocsolyába lógatod a lábad, csak a felbukkanó árnyak cserélnek álruhákat. Nézd kívülről az egészet, keresd meg a szépet, kezeddel ragadd meg az el nem múló képet. Állj be a kör közepére és gyöngyként ragyogj, ha kell, fessél magadnak egy […]