Posted by
Posted in

Még pár nap…

Oly szépen szól a tücsök zenéje még bár itt topog az ősz a kert alatt egy szeles, de derűs nap mi elszaladt e nyugalmat vártam már nagyon rég. Még pár nap vagy hét és jön az elmúlás mely minden évben ismétli önmagát avarrá hullott levéllel adja át helyét a télnek, s ő lesz a sommás. […]

Posted by
Posted in

Őszi jelek

Edit Szabó : Őszi jelek Az ősz jele itt vagyon, csendélet az asztalon, beértek a termések, van amit még rejtenek. Nap érlelte gyümölcsök,, az édes szőlőfürtök ropognak fogak alatt, a nyár íze megmaradt. vesszőkosár rejtekén, benne lehet még remény, késő őszi napokon dalolnak az ajkakon. Tele tál az asztalon, az ősz felé bizalom, forró nyárnak […]

Posted by
Posted in

Örök igéret

Edit Szabó : Örök igéret Új évszázad küszöbét oly rég túl léptem, múltam mégis visszanéz, idéz életet, szerelem hűsége a korban megfogant, emberi sorsok nem jeleztek gondokat, társas élet tengerén úszik a hajó, megbecsülés, szeretet örökké tartó, hiszed, hogy sorsodban az életed lehet, minek törvényeiben magad nem lehetsz. Esküdtél a templomban örök hűséget, ígértél te […]

Posted by
Posted in

A boldogság madara

A boldogság kék madarát ne keresd tovább, bennünk repül hisz lényünknek ő a táp. Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk, ha kis örömökért is hálát rebegünk. A szivárvány összes színét dobja az égboltra, lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra. Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen, édes dallamot dúdol fülünkbe merészen. Vigyáz rá, hogy ne lopja […]

Posted by
Posted in

Nem mindig az a boldog ember Ki párkapcsolatban él Ha nem az ki apró dolgokat is szépnek látja A legapróbb zajt muzsikának hallja Kinek lelkében a szív angyalok kórusaként dobban S az emberekhez vezérli a jó indulat

Posted by
Posted in

A szenvedés

  Szunnyad a tűz Lassul az álom. Csitul a szív Valakit vár ott. A lélek tükre hassad A szenvedés van rajta. Mikor a lélek betegé válik, Elkísér a halálig.

Posted by
Posted in

Mi az igaz szerelem

Szívem drága violája, Életemnek ibolyája. Az érzés mi feszít s tép, Fáj, ha csak pár percre is elmentél. Egyedül te jársz az eszembe. Ajkamon érzem ajkadat. Mézédes csókodat. S újaim várja, hogy játszón veled Szeretnék szerelmet vallani, Két karomba tartani. Csókommal testedet halmozni. Mennyországba juttatni. Tudom nem sok e pársor Mit ide írtam neked. De […]

Posted by
Posted in

A négy testvér

  A négy testvér kisebbik öccse, Színes ruhát ölt mindenre. Forróvérű szarvasbikák ütköznek össze, Súlyos kalapácsként sújtanak le. Majd elköszönve véget vet a szépnek Mind az álom messzire repülve. Megszűnik a tánc a levelek násza Minden élőlény nyugalmat találnak. Majd jő, a báty ki elvesz mindent. Megfesti a szőlőt munkára hív minden embert. Vége tér […]

Posted by
Posted in

Gőz ereje

Edit Szabó : Gőz ereje Emlékképben már oly rég, emelkedett meredély, hegyen-völgyön hullámzott, sínpárokon csavargott. A gőzmozdony kanyarog, füstfelhője kavarog, oly bodor karikája, ontja füstjét a tájra. Hosszú terhét cipeli, emberekkel van teli, vontatja a sok vagont, hogyan lehet hatalmon? Erejét a szén adja, ettől van akaratja, forró sárga lángerő, vonógépet meggyőző. Őszi idő közeleg, […]

Posted by
Posted in

Tanítani…

Tanítani… talán ezért jöttem a világra, hittel, reménnyel mutatni utat, kitárt szívvel a lélekhez szólni, táplálni, nem széttörni álmokat. Csillogó szemben szikrát keresni, elhitetni, a világ szebb lehet, szárnyakat adni, s hagyni repülni, ki nem földre, az égbe született. Minden ember egy testbe zárt csoda, küldetésként mindenki mást kapott, legfontosabb dolog földi létben, megismerni, mit […]