Posted by
Posted in

Kérdések sora masíroz…

Kérdések sora masíroz agyamban válasz nincs,Krisztus hozzád fordulok nézd el,hogy a megfogalmazás profán hisz egyedül küzdök magammal…magamban. Elrontott teremtés, kétes megváltás eredendő bűn a “ma születettre” is hol van a tévút, hol siklott ki amit tanítottál a “végtelen” hit? Krisztus, ugye te előre tudtad, hogy állat lesz az ember újra széthúzó, megosztott és nagyon kegyetlen […]

Posted by
Posted in

Visszakövetelem…

Visszakövetelem ősi jussomat hogy feltétel nélkül magyar vagyok ne szolgáljak mindig idegen érdeket hazámért ha kell, élek vagy meghalok. Ne mocskoljak magyart, mert más a nézete másképp látja mindazt mit látok én párbeszéd legyen a vita “kenyere” térjen vissza végre az ősi erény. Nem a régmúlt az mi vonz ma engem csak az ősi érték, […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Edit Szabó : Fájó szerelem Tükörvers Nélküled nem ragyog a két szemem, nélküled nem élet az életem, testembe hiányod beköltözött, testemben hiányod a börtönöm. Bordáim közt a szívem úgy dörömböl, múló évek hozták be a göröngyöt, lelkem mélyén gyökeret vert a szíved, felettem sírhant lesz a szeretlek. Érted ragyog kéklő szemem sugára, véled lehet az […]

Posted by
Posted in

Öreg cigány hegedűje

Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

Posted by
Posted in

Művészportré Ács Ibolyával

Ez vagyok Én… Kezdhetném a bemutatkozásom, mint a többi alkotó. Elmondhatnám, hogy hol születtem, eddig milyen sikereket értem el. Én ezt mégsem teszem, mert inkább arról az időszakról beszélnék, amikor megért bennem az elhatározás, hogy változtatnom kell addigi életemen. Néhány éve még olyan munkahelyen dolgoztam, amely szinte egész napomat lefoglalta, mondhatnám, beárnyékolta. Egy novemberi késő […]

Posted by
Posted in

Elfüstölő álmok

Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé.  A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, letörtség, […]

Posted by
Posted in

Kacattárca

Csak félig leejtett mosoly, Kissé behúzott függöny, Bennem nincs már nosztalgia Párolgó gondolatok között. Könnyekkel várt küszöbök Csak félig, bukjatok fel Mosolyképem lett a tükröm Erősen magadba festve kell. Kacatokat hallucinálok Eszköztelen mosolyok között Szemed mélyébe Lopakodva, bele költözök. Törött gondolatokkal ülök Szűk a hely, nem férek el Kacatokat beszélnek itt is A leejtett mosolyom […]

Posted by
Posted in

Álmodozó

Versekkel bélelt szívemben tavasz van, Énekkel köszöntöm boldogságom. A lágy vihar, mely csendben gúzsban tartott, Elhagyott engem s elhagyta világom.   Álmodok nappal és álmodok éjjel, Bordó szelek táncolnak hajamban. Óvó szeretettel figyelnek míg én, Cseresznye virágot keresek magamban.   Süt a nap, s én behunyom szememet, Meleg fény kúszik pilláim közé. De ha felhő […]

Posted by
Posted in

kezed melegét

kezed melegét testemen őrzöm kezed melegét, őrzöm, mivel sejtjeire esne szét, nyitogatva a test rejtekét, péppé sűrűsödne, légkörbe kérgesedne, szem elől tévesztené a fény idegi rezzenéseit, tengernyi veríték önt el, tüdőmben jégkásányi szörty- zörej, jövőnk eggyé sűrűsödött perceit szürcsöli az idő, elringat a múlt, akaratlanul is egyensúlyba kerül a világ, látványosan fogynak az évszakok egymás […]