Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem csoda

Rózsa Iván: Nem csoda Nem csoda, hogy van élet; De csoda, hogy még élek. Tegnap csodát láttam újfent… Tudom, hogy Isten vár ott fent! Budakalász, 2017. október 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kein Wunder

Rózsa Iván: Kein Wunder Das Leben ist kein Wunder, Das Leben ist ein Wunder. Ich hab’ gestern ein Wunder gesehen… Ich weiß Gott, daß wir uns wiedersehen! Budakalász, 27. 10. 2017

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kérem szépen!

Rózsa Iván: Kérem szépen! Ott pöffeszkednek a Parlamentben… Ott tenyésznek, mint mérges gombák az erdőben… Ott virulnak, mint tök a réten… Zavarjuk el őket végre, kérem szépen! Budakalász, 2017. október 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jó lesz nektek?

Rózsa Iván: Jó lesz nektek? Majmok, tapsolgató majmok… Álszent szavazógép barmok… Főnökötök egy akarnok-zsarnok! Mellette ül az ülepnyaló bajnok… „Jó” nektek; egyszerűen fogjátok fel az életet: „Minél több pénz kell, ezért hülyítjük a népeket!” Mindenkitől tanulunk, mi is lazán kezeljük hát a dolgot: Ha hatalomra kerülünk; egy kis cella lesz új otthonotok! Budakalász, 2017. október […]

Posted by
Posted in

Minden szentek Ünnepére

Minden szentek Ünnepére Bealkonyult. Viharfelhők úsznak az égen Kámzsába bújnak a füstölgő kémények Megrohannak fájó emlékek A szél felkapja az utca porát Szemem így elveszti látását Arcom dús könny boritja Gyászom táplálja tovább Hosszan öntözi térdeplőm zsámolyát Torkomat köhögés szoritja Ha csak a tegnapra gondolok Eltávozott barátomért gyászolok Gyászolok szeretteimért Gyászolok számtalan rossz tettemért Felhalmozott […]

Posted by
Posted in

ŐSZI ANZIKSZ

ŐSZI ANZIKSZ Szonett     Altató dalt fütyül a szél este. Ragyognak a csillagok az égen, Hold a Vénuszt táncra kéri éppen. Elpihent a város, minden csendes.   Ember, állat elfáradt, már alszik. Álmaikban messzi úton járnak, lehet, hogy a hetedik határban. Néha egy-egy madár-pitty még hallszik.   Lámpafényben fák árnyékot vetnek, földre színes falevelek […]

Hadd feledjem
Posted by
Posted in

Hadd feledjem

  Csak azt feledném, azt az éjszakát! Áldott felejtés szárnya alá vegye a szél vágyaim kielégült sóhaját. Szájam zugában még ott csorog, édes a méz. Szerelmem a gomolygó ködbe vész remeg a test s a lélek zokog, csipkéz a múlt. Mindennek ára van. A feledést nem adják csak úgy az álomvilágban. Értelme nincs szép mese. […]

Posted by
Posted in

Ősz

Táltos lovát visszafogta megfontoltan lépeget Elővette palettáját az időt úgy festi meg. Rőt és barna színe pompa piroslik a berkenye. Narancs fénye zölddel izzik szívem csordultig tele. Elmúlt a nyár, szép emléke az avarban andalog. Táltos lován a szerelem szívemben még itt sajog.

Posted by
Posted in

Óda a természethez

Edit Szabó : Óda a természethez Folyó parti lépcsőn lepihentem, sodrásába merült tekintetem, nem hallottam a habok zaját, gurgulázó madarak dalát, mint a víz felett tova szálltak, mind, akik élelemre vágytak, füzesnek lehajló ága simogat, hozza elém az elmúlt napokat, gyerekkor a folyó homokján, megéled az elmúlt ifjúság. Úgy érzem, mint ki ideszületett, nevelték szülők […]

Posted by
Posted in

Túlnan messze

Edit Szabó : Túlnan messze Udvar gyepén kisgyerek, talán kétéves lehet, mellette a pajtása, derék jószág kutyája. Kíváncsiság benne él, mi lehet a túl felén, kerítésen kukucskál, szeme messzire kószál. Tekintete mit is lát deszkapalánk magasán, nagy dolog lehet ottan, kutyája is ott moccan. Messze túl a kerítésen, talán réten, mezőségen gyereksereg hangja száll, kacagásuk […]