Posted by
Posted in

Tény

haikuban csend határán útlevél ellenőrzés nem lesz már soha

Posted by
Posted in

Meghallgatatlan imák temetője

Talán furcsa, hogy egy verssel kezdem, mert nagyon ritkán foglalkozom lírával. Ezt a szösszenetet feleségem édesanyjának halálakor írtam. Akkor már éveken át küzdöttünk az életéért. Hasztalanul. A kisebbik lányom az utolsó előtti nap rajzolt neki, arról, hogy hogyan fog az ölében mesét nézni, miután a Mama hazajött a kórházból. A rajzzal együtt hamvasztottuk el. A […]

Posted by
Posted in

A titok

Titokról filozofált a szerzőpáros… Titkok tudójának lenni nagyon felemelő Titkot kifecsegni… biz’ lélek felszeletelő. Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy, Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy. Más titkát őrizni Megtisztelő s felelősség. Bizalom kérdése. * Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord, Benne bízni olyan, mint zongorán leütni… mi nagyon hamis akkord. Más titkát ki ne mond! […]

Posted by
Posted in

Az idő forog…

Az életküzdelemben… Az élet úgy forog, mintha CD volna, Rohan, mintha gyorsan-sebesvonat volna… Időkísérő mintha késésben volna… Elől baktata a tudat… ha, éppen most rendelkezésre áll, Utána rohan a becsület és a lelkiismeret sem áll. Az életemet jó szívvel szenteltem annak, hogy csak jó legyek, Mert csak a tökéletesben hiszek, hogy végül kegyelmet nyerjek, Pedig […]

Posted by
Posted in

Gyűlölöm a hazugságot

Gyűlölöm a hazugságot   Mi is a hazugság? Talán a realitások, az embernek az életről alkotott valóságképének a cáfolata, letagadása, megtagadása, vagy egyszerűen elutasítása. Hazudni csak tudatosan, szándékosan lehet. Véletlen hazugság, mint ilyen, nem létezik, azt a mindennapokban tévedésnek nevezzük. „Tévedni emberi dolog” – szoktuk mondani, azonban hazudni már nem is annyira emberi, mint inkább […]

Posted by
Posted in

Horgászni mentem

Mikor én egyszer horgászni mentem, nem bíztam ám a tétova véletlenben. Szomszédom gyorstalpalón oktatott ki, annyit tudtam, kell hozzá nejlondzseki. Röpködtek a szakszavak erről-arról, szákról, orsóról, botzsákról és úszóról. Gondoltam elméleti tudásból ennyi elég, lássuk most már az én horgász szerencsém. Horgászbotomat bedobtam a végtelenbe, csöndesen ültem le a horgász székembe. Untam már nagyon a […]

Posted by
Posted in

Macskák és holdak

Macskák és holdak   Ma telihold van! – újságolnám ujjongva az erkélyemen ülve telefonon valakinek, aki fontos nekem, de csak a macska az, aki kijön hozzám a szobából, és megszagolja a koktélospohárban illatozó száraz Martinit és a benne ázó citromkarikát. Akár az oliva is megfelelő lenne bele, de most egyszerűen a citrus illatára vágytam. Felnézek […]

Posted by
Posted in

A páva

A páva   Tipeg-topog, járkál fel s alá peckesen a páva, mint valami dáma, faroktolla kiterítve, mint a legyező, lépeget egymagában.   Zöldarany, füstszín, mélykék, lila, sárga, színkavalkád a tollában, viseli büszkén fajtajegyeit, tündöklik a fénysugárban.   Megszólal a fejed felett, hangja, mint a fácán vagy a fajdkakas, körülnézel, s nem is hinnéd, hogy néha-néha […]

Posted by
Posted in

Farkasok

Farkasok   Hé, farkasok! Haraptok-e még, maradt-e fogatok? Elég húst téptetek a koncból, tele a gyomrotok?   Tépőfogunk elég éles, a gyomrunk korog, megint éhes. Van még a nyájban elég jerke, mit ki lehet ragadni, ha az őrző gyenge.   Újra megjött az étvágyatok? Maradt még elég hús az áldozaton, vagy csak a csonton és […]

Posted by
Posted in

Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk Van búzából dagasztott, van rozs és rozsos, burgonyás, mint a lángos, és van magvas ….hmmm……ezerféle finomság. Ha betérsz egy pékségbe, rögtön megcsap a frissen sült kenyér és pékáru illata… Nincs mással összehasonlítható illat. Meglátod a ropogósra sült héját, vagy ahogyan néhol mondják „haját”, és rögtön arra vágysz, hogy letörd a forró serclit és […]