Posted by
Posted in

Török Nándor: A lét legjobbika – előadja: Stohl András

Török Nándor: A lét legjobbika A lét legjobbika – mondják – elérkezett. Candide, ó Candide, nyújtsd hát felém kezed, fejtsd le szememről a hályogot, ködfátylat, hogy lássak valamit, ami rám ma várhat, ma az alkonyatban szürkén bolyongóra. Hulljon rám tiszta fény, ha üt a végső óra! Lássam meg a múltat, hogy értsem a jelent. Tudjam, […]

Posted by
Posted in

Virág Barna: Mérleg hava – előadja: Stohl András

Virág Barna: Mérleg hava (A Lélekpendítőknek) Számkivetve a végeken A végeken ahol Az ötágú síp harmóniája Évek hidegét enyhíti És fújja a vigasztalót Az életről nyelvről Mert ritkulnak soraink Fogyunk – nem csak külföldre szakadva Itthon is A közöny kiskapuján araszolva Nyomúlnak az idegen szavak A szélrózsa minden irányából És leülepedve Maradnak begubózva Úgy hogy […]

Posted by
Posted in

Ökördi Péter: Festett érem – előadja: Stohl András

Ökördi Péter: Festett érem Futottunk kéz a kézbe, testünk belefeszült a szélbe, suhantak hulló holnapok, láncon csörgött törvény s a jog; lehagytunk néhány csillagot. Futottunk kéz a kézbe míg megállt a cél. A hulló holnapok erénye kezünket beérte, s a sarlós karmok görcseit bogozva kapzsiságuk olcsó mosolyra váltotta. Betépném most a fehéret egy percre csak, […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest

Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Az állomásra mentem eléd. Előbb az illatod emeltem le, aztán téged is, s hosszan néztem, hogy kopog a cipőd mellettem. Szatyrodban az anyai aggódás volt, körbepakolva a szorongás érett almáival, fejeden apróvá zsugorodott a múlt idők homályát idéző kalap, kabátodon pedig helyet kapott az […]

Posted by
Posted in

Aradi vár

  /Nemzeti gyászhelyünk/   Aradnak nevét meghallva szívekbe a gyász költözik, pedig azt még nem is tudják, régen már sok vér hullott itt.   Mikor országgyűlést tartott királyunk II. /Vak/ Béla, eljöttek a fiai is és országnak királynéja.   Fennhangon kérdé meg akkor mindenkitől:El mért vették jó ura látását,kiknek kellett, és el kik követték?   […]

Posted by
Posted in

Őszben ázó halk neszek….

Ősz színeiben ázó halk neszei az éjnek, ködölő hold-keltében remények félnek: hogy a tél jön-e majd, hoz -e hó: álmot, köd felett, halvány “vét” vadliba gágog. Hideg szaga ül meg a galléromban, jég- harmat üli meg prém- melegét a csalitosban. És ez a ködlő est oly nehéz: mellkason ül meg az árnyék. Hiába bronz avar […]

Posted by
Posted in

Régi szüret

Edit Szabó : Régi szüret Hol vagytok ti réges-régi kis falusi szüretek, boldogság az ifjúságnak, minden napja ünnep lesz. Kivonulni a határba, szőlőtőkét elkapni, fürtjeitől szabadítva a vedrekbe leszedni. Gazdauram vígan nézi magasról alátekint, asszonyok meg a gyerekek szedik fel a szemeit. Gyorsan gyűlik a kis kádba vedreknek a teherje, asszony fején a kosárka tetézi […]

Posted by
Posted in

Előérzet

Ő már nem várta meg a kakaskukorékolást se, reggel korán kint volt az udvaron. Ilyenkor látta el előbb a szárnyasokat ennivalóval, szedett zöldet is nekik a kertből, hogy mire indulni kell, minden rendben legyen. Kicsit még beszélt is hozzájuk, mert azok úgy megszokták már ezt a reggeli rutint, mintha értenék egymás szavát. ANYA: Egyetek kicsikéim! […]

Posted by
Posted in

Téli örömök könyve

Téli örömök könyve – pályázati végeredmény Az Irodalmi Rádió 15. születésnapi ünnepségén, 2017. december 9-én mutattuk be a Téli örömök könyvét, s ezzel egyidőben zajlott le a pályázat eredményhirdetése is Berentén, a Hotel Fremonban. A helyezett alkotások: 1. próza: Pelesz Alexandra: Jégvirág 1. vers: B. Mester Éva: December 2. próza: Kert F. Klára: A legszebb […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A tudás fája

Rózsa Iván: A tudás fája Isten magunkra hagyott bennünket: A tökéletes a tökéletlen hülyéket… De másképp tényleg nem történhetett? Feledi bolygónkat, nem tudja nevünket… Budakalász, 2017. október 16.