Posted by
Posted in

Betonrengetegben bandukolok…

Betonrengetegben céltalanul, botorkálva… bandukolok, Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok… A kezdődő naplemente sugara is megtörik, Üres gondolataimból talán, minden törlődik… A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet, Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet! Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem, A sötétség beborít… ad igazit nekem… Az este izgalmakat ígér, csend […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 3.

Tollamból, ha kifogy a tinta, Mérgemben, papírra fogom… mint flinta. * Fújó szél zenél a villanydróton, Lefújja, hajszál nem marad kabáton. * Lakodalomba jól is lehet lakni… Persze nem kell, kezet letaposni. * Mosónő, vasalás után adjusztál. Meztelen villanykörte nem fókuszál. Pilóta katapultál. * Száraz kenyért rágva, felsértjük az ínyt, Utána még napokig érezzük a […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 2.

Sírboltban, nagyon nyirkos a hideg. Kemény a márvány, olyan rideg. * Csuklós busznak, sok a kereke, Akárki nem lehet a vezetője. * Spejzban, almabefőtt romlik, Kenderkötél, lassan elbomlik. Gatyakorc lassan, hosszan foszlik. * Tekintetében öröm, indokolatlan félelem keveredett. Látszott rajta, érzés, lélekkel elegyedett. * Három lépés előre, három hátra… Ez a rabmadár szoba hátránya. * […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok… 1.

Születésnapra: Isten éltessen Zalán! Legyen jó bulid! Érezd jól magad. * Fogorvosnál: Majré, ne legyen! Tátsd ki a szád: beletesz! Bátorság, erény! * Szenvedés: Kínzó fájdalom, Lázas, izzó vágyában. Fáradt ébredés. * Hit: Hit az életben… Hit, lélek szentségében… Élet-csalódás… * Pozitívan: Pozitív lét, nagy Tettekre is sarkallhat. Fogd! Lehetőség… * Szerencse: Van életművész. Szerencse, […]

Posted by
Posted in

A Nap fényessége

Edit Szabó : A Nap fényessége . Meztelen vállamon táncot jár a napfény, kellemes állapot,vágyok rá hogy adj még, forró nyár gyermeke született e földre, boldogság lehet ez üzenet őtőle. . Tavasznak a fényét büszkén köszöntöttem, harmattal érkezvén nagyon megörültem, felszárított zöldben vetkőztem a kertben, elhárított ködben előre figyeltem. . Kora tavasznak a nyári forróságát, […]

Posted by
Posted in

Szomorúan lógnak.

Hűvös lett az idő, megjött az ősz, Hűvös, északi szél lett a dizőz. Ma is szomorkás az idő, borult, Úgy tűnik, minden az őszbe szorult. Szomorúan lógnak a levelek, Tán hívők és jobb világba mennek. Már a kutyusunk is bundát növeszt, És a változásra, szemet mereszt. Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az öregség

Hétköznapi pszichológia… Az öregség bajjal jár, ezért néha sírok egy kicsit Hajnalonta a napfényben fázósan ébredek. Magamhoz térve, sajnálom élet elveszett kincseit S, Hogy, mikor ér ide a halál, ezen elrévedek… Siratom, múlt rossz életem… még azért élnék egy kicsit… Vecsés, 2017. június 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Életlen pengék…

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba, Életünket szabályozza, sok tarthatatlan norma! Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát? Élet talán nem is lélektanból áll, Sokakon látszik, mi rajta, állszakáll… Csak karcolnak az életlen pengékkel, Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel! Vecsés, 2013. június 28. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Ha van sorsom

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret. Csak messziről, túloldalról integet. Szerencse adó jó isten, add nekem, Hogy ne kelljen, így… jobb legyen életem! Volt már felettünk mennykő is, tán’ több ezer, Lopakodós az alkonyat, körbeteker. De engem Ők csak kevésbé szeretnek, Úgy gondolják, senki vagyok… eretnek. Villám-szimfónia szól a sötétlő égből, Feketés füst […]

Posted by
Posted in

Nem tudok már semmit se

Úgy érzem… lelkemet vasalt ló paták tapossák, Rajtam ugrál világ, bakancsban… gyalázatosság! Jó már nincsen, nekem régen kihalt, élet eb-rudal, Fénybe néznék, de az meg, amit a sötétség ural. Nem tudok én már semmit… semmit se, A szivárvány sem világít ide. Nézd, egy pár gyík milyen boldogan szalad, Fű, virág tavasszal új tőről fakad, Bár […]