Posted by
Posted in

Egyszer is

Kora reggelenként ült a széken egyedül a csendben. Nem tudott másra gondolni ezekben a lopott, rövid percekben, hogy mit tudna még tenni Ő érte. Szeretné visszakapni a „régi gyermekét”. Azt, aki sokat beszél, állandóan jön, megy. Akit sokan megcsodálnak „okosságáért”, szép beszédéért. Az idő sürget. Ha valami kór támadta meg, minden perc sokat jelenthet. Nem […]

Posted by
Posted in

Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták […]

Posted by
Posted in

Minden karácsonyból hiányzott valami

Szohner Gabriella: Minden karácsonyból hiányzott valami Nem tudom hogyan történhetett, de abban az évben Újapunak sikerült rávennie anyut, hogy bebetonozott ragaszkodását, meg az ezeréves családi tradíciót felborítsa, és otthonunktól messze, a fővárosban, Újnagyinál töltsük a karácsonyt. Biztosan a friss házasság boldogsága miatt történt, hogy mi hárman, a szent nap délelőttjén egy füstölgős, zötyögős, lassú, olykor […]

Posted by
Posted in

Isten kardja

Szittya királyoknak csodálatos kardja, hogy győzzenek vele Isten nekik adta.   A kard elveszett,de fennmaradt a híre, szittya vitézek közt, múlt tiszteletére.   -Keressétek  egyre,kutassátok bátran, világ ura lesz ő kinél az a kard van.   Attila is hallott Istennek kardjáról, édesanyja mesélt a csodás álmáról:   Hogy fia születik,aki fényes kardot köt majd derekára,s […]

Posted by
Posted in

Vártam rád…

(Tanka) Vártam rád sokat az élet lám elszaladt remény elhagyott de várom a holnapot hoz talán szépet s jót.

Posted by
Posted in

…Állj meg egy pillanatra…

…1849. október 6. emlékére… Ember! Állj meg egy pillanatra hajtsd meg fejed, emlékezz, Aradra a vértanúkra, kiket Haynau kivégeztetett. A nemzetnek is szólt e döntés: meghódolsz, vagy pusztulni fogsz de titkon a szívekben élt a remény mert látták a biztos trón meginog. E maroknyi nép akkor megmutatta csak a túlerő előtt hajtott fejet a császár […]

Posted by
Posted in

Október 6.

(Tanka) Nemzeti gyász volt s mindig lesz még élünk emléket őrzünk ti értünk is haltatok ott Aradon…vértanúk

Posted by
Posted in

…törött rácsaid közt…

Úgy érzed, csak kihasználnak ha nem kellesz sutba dobnak. Kinek hiányzol, ki mesél fiának rólad, ki már csak van, de nem kell sem a jövőnek, sem a mának. Így érzed.De lehet, téves a jelzés fal mögé zárva a lelked s agyad törött rácsaid közt álom madarak repülnek de röptük rövid és tétova marad hiszen a […]

Posted by
Posted in

Gyász

Valaki szelíden irányítja kezed, szívedben a mihaszna űrre vigyáz. Kongó szavaidban mindig ott van veled, fáradt mosolyodban ott pihen a gyász.

Posted by
Posted in

Közöny

Az egymás melletti békés magányban a tegnapi csönd hűvösen lesben áll, a gondolatok, mint kimondatlan vádak csobbanva válnak semmivé, mihaszna kavicsként merülve el a lét lecsapolatlan mocsarában.