Posted by
Posted in

A VILÁG HIMNUSZA 1

A VILÁG HIMNUSZA 1 1. Minden… Minden, ami kell: van úgy miképp a mesterséges mindenről visszatükrözött fény- ami, nemde, fényes. … van úgy miképp a hősies halottnak hősies halott volta, bár megétkezik a varjak. …van mint a fürdőzőben H2O, most is, úgy van, fürdik. stb. 2. Minden kell is, hogy legyen. Mint az oxigén kell […]

Posted by
Posted in

Itt valaki, ott valaki

Itt valaki, ott valaki A szavaknak kozmoszában… csillagszemű Homérosz üstököstest-karját belemártva fénybe rájaírta-véste az űr lehelletvékony bús úszóhártyájára: Homosszeiát, Terrosszeiát, a kozmoszeiát szintén. 2. A hangoknak óceánján… komponista lemerült. H2O teste a kagylóját fújta, poliphátán dobolt. S a lomha, kába óceánmolekula beléjerezonált, de újra és újra. A Rekviemzenéli? De nem sajátja!-az nincs, hiszen művész, miképp […]

Posted by
Posted in

Tovább

Tovább “De én vegán vagyok most.” -szól a macska és a ló. Előtte és utána félrerakja, látható, a számológépünket.

Posted by
Posted in

Bevezető az emberiség eposzához

Bevezető az emberiség eposzához Mind, az összes létezések , adjátok meg, amit kérünk. Eszter, Éva történelme vezesődjék mindmagasra, kanyarodjék erre-arra, emberfajnak legyen álma, mindmagasra, lefelé is. Ősi Atya, bölcs jó Zeusz!- Ne legyen ő Odüsszeusz- János, József, inkább Homér, Napóleon, Einstein, Platón. Legyen,hogy át a kozmoszajtón mindenségük véget nem ér, mindigtúlt-tesz, remél sose. Anna, Rudolf […]

Posted by
Posted in

Lakók

Lakók Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában. Összenézve, csodálkozva. hitetlenül mindahányan. Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában. Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan. S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja. A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya. […]

Posted by
Posted in

Utolsó napokra

Utolsó napokra Utolsó napocska. Először-utolra. Köszönt akárhova.  Bevirrad akárhol, te persze vigyázol. Leoltja a lámpát és kifújja a gyertyát. Juditka babája kiságyba beásva. (Diszíti a párna!) Talajba beásva. De léte elég-e? Juditka gügyögve tekint a körökre. Szabolcska autója föl-fölboborulva, kitörve az útja. Kerékje gurulja örökbe a Távot? Szabolcska csodálkva bebúj a garázsba. Juditka, Szabolcska önként […]

Posted by
Posted in

Nyitni

Nyitni Bezárni és bezáratni. Miképp Jónás, miképp senki. Az egyszeregy lesz-é annyi? Kinyitni és tovább, többi. A cethalat kimenteni, tízet, húszat kikettőzni. Nyitunk-zárunk, egyéb semmi. Egymegegy az éppen ennyi.

Posted by
Posted in

Század-os

Század-os A százados parancsoló. Akarja, hogy vágunk-nyesünk. Kezében kés, papír, olló. A századost parancsolják: hogy adja át nekik, nekünk késmegpapírmegollóját. Igen, győzend az ezredünk, hadvezéri küzdelennünk.

Posted by
Posted in

A fej

A fej A fejben van a haj. A tetű elbújva benne mint az ember rég az őserdőben. A fejben van a koponyka. Gömbölyű,akárcsak földgolyóbisunk, ez égi-földi glóbusz. A fejben van az agy. Fontos testrész. Gondol, érez, ugrabugrál. És ad és el is vesz. A fejben van az ész. És van, aki sok-sok ésszel errrős kézzel […]