Posted by
Posted in

Okos lehetsz

Edit Szabó : Okos lehetsz Okos lehetsz, de nem nekem, mégis itt vagy a zsebemben, elérhetnek, ez a fontos, nem érdekelsz engem okos ! Nem bámulom képernyődet, de látom az embereket, körbe nézek, nyílik virág, madár dalolja nótáját. Ismerősök, családtagok, valami fontosat mondtok, végtelen tér sokat ígér, hallom hangjuk, mindent megér ! Karácsonyi ajándékom, családtagi […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Választás után…

Rózsa Iván: Választás után… Ha, ha! Mi zúg? … Mi éji Zay Hódmezővásárhely utcáin e nesz? Fel fognak tán kötni? Ne félj! Csak a demokrácia hangja ez… Budakalász, 2018. február 26.

Posted by
Posted in

Kisebbségek

KISEBBSÉGEK A morzsaszemek a markodban elférnek Ha összeszoritod minden irányban elszélednek Ily sors vár az európai kisebbségekre Mivel mázsás terheket raknak a testükre Az erdélyi magyarság őshonos kisebbség Századok óta súlytja Őket a szegénység Amit kérnek, s amiért békésen harcolnak Csupán farkinbcája az európai jognak Ám ez a jog pusztán a migránsokat védi Az igazságtevést […]

Posted by
Posted in

Rímversek – Nőiesség – Anyai szív

Edit Szabó : Rímversek – Nőiesség – Anyai szív ! 1. Szemed fénye csillagként ragyog, benne élnek villámló napok, szerelmes és fényes villámlás, létedben nem félénk pillantás. 2.. Gyermekből lesz fiatal lány, rózsa virít az orcáján, a szépsége időt álló, női lénye csodálható. 3 . Anyai szív soha nem feled, halkan súgja, te vagy gyermekem […]

Posted by
Posted in

A szabad strandon

A kocsi belsejét betöltötte a zene, amelynek szövegét néha folyamatosan, néha el-elakadva, lelkesen együtt énekelték a jól ismert pop sztárral: „Van egy ország, ahol álmomban jártam…” Szép kis repertoárjuk volt már magyar popzenéből. Mona  kezdte el gyűjteni, hogy gyorsabban teljen az idő a hosszú úton, amikor unokahúgát, Vivit havonta egyszer felhozza magukhoz hétvégére. A gyűjtemény […]

Posted by
Posted in

Málenkij robot

A történet három, számomra nagyon közel álló emberről szól: az édesanyámról, a nagybátyámról és a nagyapámról. Ez a megtörtént esemény az idők során családi legendává változott, amelyet sokszor felemlegettünk. Az itt leírtak a családtagok visszaemlékezésein és a nagybátyám elbeszélésén alapulnak. Azonban a történet részleteit és az emlékfoszlányok homályosságát jómagam, a történet főszereplőjének unokája, saját képzeletemmel […]

Posted by
Posted in

Az ajándék

Vica már alig várta, hogy indulhasson végre az állomásra Apu elé. Két hete már csak erre gondolt, a szombatra, amikor Apu hazajön majd az ajándékkal. Vajon tényleg hozza? Nem felejti el, hogy megígérte neki? Nem jön közbe váratlanul valami, ahogy a felnőtteknél gyakran előfordul? Nem, Apu nem szokta elfelejteni, amit megígér, nyugtatgatta magát. Apu kéthetente […]

Posted by
Posted in

A kapu

A tömeg megtöltötte a folyosót a földszinten a 2-es terem körül. Az előző napokban zajlottak le az írásbeli vizsgák, délelőtt pedig a szóbelik, és most az eredményhirdetésre vártak a felvételizők. Kisebb csoportokban izgatottan tárgyalták az esélyeket, de jócskán akadtak olyanok is, akik magányosan őrölték a várakozás perceit. Berta az utóbbiak közé tartozott, nem volt ismerőse […]

Posted by
Posted in

A kerékpáros /Részlet/ A fiú mindig keserű szájjal lelassított, amikor a ház elé ért. A kis kitérő – gondolta, fájdalmas ugyan, de megéri. Már csak a látvány miatt is. Az elmúlt néhány hónapban a biciklin, munka közben, vagy elalvás előtt számtalanszor megfordult a fejében, de jó lenne neki is ilyen, vagy legalább egy kicsit hasonló. Hát még tévézés közben, ha gazdag emberek házait és autócsodáit mutatták! A ház kapubejárója előtt napközben egy fekete, új kiadású terepjáró parkolt – valószínűleg a feleségé lehetett. A fiú azért jutott erre a következtetésre, mert a férjet soha nem látta. És egy ekkora hatalmas és csodás házban nem lakhat egy nő egyedül! Mert a nőt egyszer már látta, amint éppen tolatott ki a terepjáróval az udvarból. Egy reggel azonban a fekete autó mellett, másik kocsi is állt az udvarban. A fiú a délelőttös műszak után leszállt a kerékpárról és úgy tolta az úttesten a ház előtt. Lassan, mint aki nagyon ráér. Azt sem bánta, ha meglátja valaki a kíváncsi és sóvár tekintetét. Ekkor pillantotta meg az asszonyt. Megállt, mert nem tudott tovább lépni. A nő miatt. A nő miatt, aki figyelemre sem méltatta, pedig néhány lépésnyire álltak egymástól. Csak unottan belenézett a postaládába, vágott egy fintort, és mosolyogva megrázta a fejét. Mintha megkönnyebbült volna. Milyen lehet egy ilyen csoda, ha melletted fekszik az ágyban és nem alszik? – tette fel a fiú magának a kérdést. Elképzelni sem tudta ezt, mert huszonhét éves kora ellenére, barátnője még nem volt. Amikor én laktam itt, minden olyan sivár tűnt – gondolta, ahogy szomorúan visszaült a kerékpárra.

Posted by
Posted in

Hinnünk kell!

Oktalan beszédek sorvasztják szavaink, porlik ritka fényük, értelmük kopik, Kazinczy s Arany lelke int a múltból, de vállat von egy méltatlan nemzedék. Mondják: Változik a nyelv. Mondom: A változás irányát ember dönti el. Nyelvünkért harcolni ma több, mint szálló szó, megmaradásunk a tét. Hinnünk kell: E cél, melyért közösen küzdenünk érdemes, nem „csupán fikció.”