Posted by
Posted in

CSENDÜLT A DAL …

CSENDÜLT A DAL … (Tisztelgés a Zene Világnapján) Hallottam amint csendült a dal… finoman pilleszárnyon, halkan közelített; előrevetítve általa szivárványnak nyolc színe. Pianóban játszott csak nekem, ez csupán a kezdet, éreztem; hegedű után brácsa érkezett, cselló, majd nagybőgő következett. Harmonikus hatást fúvósok szólama álomittast hozott. Klarinét hangja finoman ívelt, lilaként szivárvány színeiben. Behunyt szemmel hallgattam […]

Posted by
Posted in

Mindig csak tiszta forrásból

Mindig csak tiszta forrásból. A hajnal a Földön a keleti szellő hátán lovagolva érkezik És keleten kelt a csillag is mely Krisztus eljöttét jelezte A tudomány bölcsője is keleten született A művészet,s a zene is keletről terjeszkedett Népek kohója színes virága a dal szülője A csodaszarvas történetének ősi regéje S a nép ajkán születtek az […]

Posted by
Posted in

Balaton.

    Balaton. Melegét a Napnak  fodrában haladva, a Balaton  vize  lágyan visszaadta. Bársonyként ölelte testem, könnyedén , lágyan , lebegtem. Sok éve már, hogy partjait nem láttam , számomra még mindég hibátlan. Lenyűgöző látvány a közeli tájak, aprócska, de értékes gyöngyszeme hazánknak! Balatonlelle 2017 július  

Posted by
Posted in

Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Mit kívánhatnék ennél többet,  ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni az új tavasz igéretét.

Posted by
Posted in

Vajon mit vár el…

” ami megoldhatatlan bízd az istenekre se baj megoldani egynek sincs kedve ” Radnai István: Paradoxon reggelire Vajon mit vár el tőled az isten, ki benned él, benned lakik, fejet hajts és áldozz szüntelen? A fohász száll ha kell, ha nem, mindig az ég felé fordul a szem, miért nem magadban keresed? Egyszerű a válasz, […]

Posted by
Posted in

A lét, mint…

A lét, mint hatalmas nagy folyam, az emberi élet mint apró kavics, az idő, mely olykor szédítőn rohan, láthatod mindennap magad is. Nagynak “látszunk”, de aprók vagyunk, s tenyerén hordozna e világ minket. Halkan, kedvesen szólhatna szavunk de üvölteni, durván, sokkal könnyebb. Taposni a sárba, ki előtted halad, a trendi ebben az eszement világba’, mosollyal […]

Posted by
Posted in

Élet-paradoxon

“ha távozom fizetés nélkül távozom hiszen nem ismertem senkit sem a jelenben rettegtem más lesz” Radnai István: Para és frázis Ha elmegyek, vajon, hogyan megyek? Számla rendezve, vagy tartozást mutat, “folyónál” Kharón hallgat. Nincs felelet, de a csónak orra szeli a habokat. Mit hagyok itt, mi nekem fáj majd? Tervek,álmok, szerelmek,vágyak, visszaint akkor egy élet […]

Posted by
Posted in

Napfelkelte

A tenger hulláma lágyan borzolja, a parti föveny homokszemeit, hajnali fény álmos bíbora borít mindent, hova a szem tekint. A nap első sugara kibukkan, a lankás domboldal fái fölött, végigsimítja a tájat, s a homokban kagylóhéj csillan a homokszemek között. Ilyenkor a zöld talán még zöldebb, sok virág nyílik a domboldalon, a part lassan élettel […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya.

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS Szókratész sóhaja Paragrafusok szálait fűzi tűbe a törvény, Elkap, megpörget, összezúz, mint folyóban az örvény. Általa láncszemek ezrei kapcsolódnak egybe, Összefognak. Mondják, érted, de nem az érdekedben. Rettegnek, hogy a démosz haragja elsöpri őket, Mint trágyát, a kiváltságosokat, pöffeszkedőket. Ezért csűrik-csavarják a törvényt, tesznek meg mindent; Így védik, óvják az […]