Posted by
Posted in

Utolsót lobban a nap

Utolsót lobban a nap, parázsló sugarai ragyognak. Tűz ég a víz alatt. A tó felszínén lángcsíkok vibrálnak. Vöröse izzó kályhatorok. A bokrok ágai közt a nappal elhever, zaj helyébe a csend ül. Az éj közeleg.

Posted by
Posted in

Vasutas szigor

Vasutas szigor Csattognak a kerekek, jó messzire kergetnek, Kitérőbe sodor a szigorú vasúti modor. Alakoskodnak a jelzők: “éretlennek ítélt felnőtt”. Forgóvázon padlólap, menesztenék alólam. Közbe lép a vasutastárs, Így szólt a forgalmi utasítás: Szemed mindig a pályán legyen! S tudd: zúzott kővel nincs győzelem. Dobják a vasat, majd szét hasad A füled a zajtól, s […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Kapaszkodó Két szék közé esve, szavakat keresve várok.. Lélektó tükrében tisztulni, látszódni vágyok. De a zord szellő a vízen hullámokat fodroz, Nem jön az ítélet, amely feloldoz. Szívszorító hívásom nem ér fel az égig, Gondolatom a felhők felől visszarémlik, S arcomba csapnak keményen az érzések; Nem hallják meg, nem jönnek ki a lépések.. Két szék […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Mennyország

Rózsa Iván: A Mennyország (Ahogy én elképzelem…) Aki nem hisz a Mennyországban, nem is kerül oda… Én hiszek abban, hogy a Menny létezik! Aki nem tud a Földön önmaga lenni; nem képes önnön maga lenni sem, a Mennyben! Én hiszek abban, hogy ott leszek én valójában, nem csak a földi valóságomban! A Földön „gyűjtögető” életmódot […]

Posted by
Posted in

Néma hazugság

Emlékszel még? Pillantás volt. Bénítóan Elvarázsolt.   Sokkot kaptam. Ledermedtem. Megégetett, De szerettem.   Mosolyogtál És fegyverem Földre hullott. Már nem lelem.   Megkötöztél, Pedig nem is Szóltál hozzám. Rossz vagy te is.   Rossz boszorkány, Te nem szenvedsz. Bűbájoddal Tűkre fektetsz.   Meg is fojthatsz. Bármit lehet. Amit teszel, Értem teszed.   Pont ezt […]

Posted by
Posted in

Rólad, neked

Mielőtt végleg lehunyom majd a szemem, utolsó harangszókor majd rád emlékezem. Egybekelésünkre került egy igazi pecsét, jegygyűrűnkkel pecsételtük meg már rég. Te vagy létem szilárd összekötő lánca, morcos napokon is keserűségem románca. Életem mezsgyéjén rám boruló védőháló, szilárd jellemed, őszinteséged is időtálló. Erőt adsz nekem ha nagyon szenvedek, amikor az életnek fehér zászlót lengetek. Segítesz […]

Posted by
Posted in

Álljon meg a gyászmenet!

Fáradtan andalogtak haza a vállukra vetett, alaposan megdolgoztatott kaszával az emberek a kellemes árnyat adó, akáccal övezett, poros, faluszéli úton. Napbarnított arcuk, szikkadt testük jelezte, hogy nem kívánkoznak másra, csak egy vacsorára, egy kis pihenésre, s asszonyuktól néhány kedves szóra. Útközben el-elbeszélgettek arról, mit hallottak, mit mondott be a rádió, mennyit nőtt a malac, milyen […]

Posted by
Posted in

Falusi lány Pesten

Bizonyára sokan emlékeznek még a 80-as évek tájékán elég gyakran hallható, s a vidéki ember tudatlanságát, tapasztalatlanságát megjelenítő, „Paraszt bácsi felmegy Pestre” kezdetű viccekre. Nos, én ismerek valakit, akiről szintén mesélni lehet azzal a különbséggel, hogy ő nem egy bácsi, hanem egy falusi nagycsaládban élő, ifjúkora elején járó leány volt. Az akkori társadalmi időszakban igen […]

Posted by
Posted in

Tessék harapni!

Örömtáncot lejtve érkezett meg a sorára váró tavasz. Már a lustább hófoltok is világgá mentek, semmi sem mutatta a tél nyomát. Eltette magát jövőre a szerényen fejet hajtó fehér hóvirág, hogy átadja helyét az álmukból magukhoz térő fák dús rügyeinek és a sokféle színes szirmú növénynek. Az itthon telelő madarak víg nótákra keltek, s hosszú, […]

Posted by
Posted in

Márciusi tél

Edit Szabó : Márciusi tél HAIKU CSOKOR Március hava faágakon felcsillan, tél végi szikra. Serceg talp alatt, halad léptek nyomában, vastag takaró. Hópihe repdes, a földre még sem ér le, felkapja a szél. Forgatja körbe, alányúl – megpörgeti, száll a felhőkbe. Buckák magasa messziről növekedik, szeleknek harca. Harc hatalomért, tél végi visszatérés erőt fitogtat. Késik […]