Posted by
Posted in

Áldoznék neked…

Miért ülök itt, az árnyas fák alatt fülemben miért cseng Mozart zenéje lassan köddé foszlik a pillanat májusi éj a szerelem regéje. Áldoznék neked szerelem istene szívem legmélyebb bugyrából tört elő melyhez nincs fogható kép, hang és zene ez valami belső ősi erő mert ezt minden tavasszal újra éled a csendet felváltja:harsányabb zene e lángolásban […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok?

Nincs létem Nincs testem Nincs sáncom. Nincs kedvem   Nincs ráncom Nincs arcom, Nincs olyan Hogy alszom.   Nincs titkom Nincs szívem, Nincs táncom Nincs hívem.   Nincs tükröm Nincs tavam, Nincs őszinte Szavam.   Nincs éltem, Nincs haltam Nincs mit nézned Rajtam.   Nincs ruhám Nincs kincsem, Nincs kontyom Nincs nincsen.   Nincs minden […]

Posted by
Posted in

Vörösbegy és az óceán

Egy vörösbegy lakott egy nyírfa ága közt, Bordó tolla kitűnt a fehér törzs mögött Szép volt a madárka mégis egyre sírt, Nem akart se tavaszt, se virágot, se nyírt. -Mit nekem nefelejcs, méz- vagy búzavirág? Ha soha nem láthatom, a gyönyörű óceánt! -Mit nekem a szépség? Mit nekem az ének? Ha nem láthatok szél-szaggató, fodrozódó […]

Posted by
Posted in

In memoriam….

még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, már nem […]

Posted by
Posted in

Csupán egy pillanat…

Eső hull rám, de megrázom magam nem figyelek rá, így szombat délután tócsát kerülgetve siet a lábam szivárvány úszik az ég homlokán. Fázósan húzom össze a kabátom esernyőm valahol ismét elmaradt fénysugár fürdeti kedvesen arcom mely áttör a komor felhők alatt. Csupán egy pillanat, el is tűnt a fény a szél tánca újra felhőt kerget […]

Posted by
Posted in

Végvári úton

ÚTITERV Végvári úton   Mi tagadás, korán kellett útnak indulnunk, mivel szerettünk volna a fullasztó hőség és a nagy forgalom elől megszökni. Na meg a távolság sem csekély: több mint 250 km. Négy évvel ezelőtt, amikor utoljára vetődtünk erre, – s amikor még nem volt sok a látogató – egy kedves, idős bácsi adott jegyet […]

Posted by
Posted in

Egy este, ahogy én látom

Benyúlt az ősz a megfáradt nyárba, esti lámpa fénye kacsint le ránk. Hallgatag utcák sorsokra várnak, forog körülöttünk a planétánk. Rőzseláng fényénél tüzet hímzek, szívdobbanás hallatja hangját. Körülöttem hevernek a rímek, a sötétség le sem veszi maszkját. Pillanatok surrannak a szellőben, felkapja rá az öreg karóra a fejét. Egy illat utazik tovább a felhőben, megbicsaklik […]

Posted by
Posted in

Könyves csendélet

Edit Szabó : Könyves csendélet Ezeréves régi könyvtár megrekedt a polcokon már, könyvek sora felpakolva, kis asztalon egy halmaza. Ósdi lámpa fénye ragyog, átvilágít könyvlapokon, írószerszám van előtte, lúdtoll vár tán’ egy költőre. Sok-sok évnek távolában ez volt ám biz’ a pennája, kihegyezve a tentába mártva a sorokat járta. Egyenesen szépen sorban a szép szavak […]

Posted by
Posted in

Tűz rózsája

Edit Szabó : Tűz rózsája Tengerparton Hold fényénél szép leány ül sötét mélyén, gondjaitól arca terhes, gondolata járhat messze. Tűz melegét alig érzi, rózsaszála kezét sérti, vágyaiban él a férfi, emlékében idézgeti. Messzire ment szellők szárnyán, szerelmese olyan árván, tengerparti kövek között lelkébe félelem költözött. Viszatér-e a szerelem,, kínlódása mély gyötrelem, tűzbe vesse a virágját, […]