Posted by
Posted in

Rossz döntések

Hoztam életemben, rossz döntéseket, Sűrűn emlegettem, az Isteneket. Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, Rossz döntésből építek emeletet. Ember tervez, de: sorsában megírva, Hogy mi lesz vele a továbbiakba. Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, Rossz döntésekből élem az életet. Vecsés, 2002. szeptember 10. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

10 szavasok – 2.

Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek 10 szóból kell állnia és rímelnie kell. Télen hideg van, Házban meleg van. Rekedt énekes Hang, különleges! * Hóesés, pelyhek, Mind-mind hidegek. Kéményből füst jő, Mikulás jő! * Bicajozni jó! Ez sportolásnak való! Tandem? Kemény! Hegynek felfele, remény… * A törött kocsirúd, Már nem vezetőrúd. Haladást valósan Gátló, hamarosan! […]

Posted by
Posted in

Elmúltak a…

Hétköznapi pszichológia, egy szerelem margójára… Elmúltak a szerelmetes nappalok, Már nincsenek meg, szerelmes hajnalok… Hidegen a semmi zenél, Nappal is fáj a csóktalan éj. Voltak holdvilágos Esték, szerelmes hajnalok… Ma már csak szép emlék. * Gyűlöljön-e engemet unottan szeretve, Vagy szeretve gyűlöljem… érte megremegve? Falak között gyűlölet támad, Szeretve simogat és eltemet, kiált utánad. Mit […]

Posted by
Posted in

Nagymamám a boszorkány

Akai Katalin                                Nagymamám, a boszorkány                                     Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szűrkén és porosan tekergő aszfalton, a környék összes gyereke odagyűlt a csodájára. Október közepe volt, igazi vénasszonyok nyara. A fákon a levelek már kezdtek színesedni, és az iskola is elkezdődött. Unalmas vasárnap […]

Posted by
Posted in

Szirmok

Szirmok   Öreg Tóni csak ült a padon, és a kacsáit etette. Kérges ujjaival apró darabokat tépett a kenyér beléből, gyúrt rajtuk egyet, majd erőtlenül a vízbe dobta a galacsinokat. A kacsák habot vertek a partközelben, ahogy megküzdöttek a vízbe hulló falatokért. Aztán amikor elfogyott az öreg kezéből az áldás, még néhány pillanatig ott maradtak […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívű csintalanság

Szohner Gabriella: Tiszta szívű csintalanság Nem vagyok rá büszke, de férfiasan be kell vallanom, hogy fiatalon, gyermekeim szülőjeként gyakran megtörtént, hogy tetteik átbillentettek engem azon a korláton, amit béketűrésnek hívnak. Hogy mi történt olyankor, hát azt bizony gyakran teszik még ma is a tányéromra.  Most, hogy már élvezem a nagyiság minden örömét, folytonosan azt bizonygatom […]

Posted by
Posted in

Napszakok

Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]

Posted by
Posted in

1-5-1-5-3

1-5-1-5-3, az első és az utolsó szótag-lehetőleg-összecseng. Ketten   Nap. Világos és van. Hold. Sötét… ha nincsen. De fényt kap!     Zúgó   Zúg… zuhanó sólyom! Zúg… száguldó hajó! S fülbe súg.   Lámpából   Benn villanya fénnyel, Kinn tombol az éjjel felhőkben.

Posted by
Posted in

Évszakok

Évszakok I. Egy lepke van itt létezem, s látom, igen lebeg a fejbe(n)   II. Az alma pottyan azután piros-kacag a fa biz’ nem dől   III. sárgulni-levél sóhajtja, éli, bontja sárguljon-Napját   IV. szánkó a házban száguld a járda szélén szállsz fel rá te is

Posted by
Posted in

Ezek vagyunk

Ezek vagyunk Az ember ilyen: író. Múzsától érkez puszi, ugyanígy jő az erő. Megtörtént mindez, úgy ni.   Markolja fejben-kézben bizonyos színes pennát. (Kérjed el vajon szépen?) Ha adja, bátran vedd át.   Ujjai közé teszi és ámbár olyan éhes! Meg sosem, mégsem eszi. Megír tán egy jó étket.   (mert éhes bizony, nagyon, -tévében […]