Posted by
Posted in

Hányszor!

Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény?   Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény!   Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény.   Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény.   Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]

Posted by
Posted in

Az élet színpadán

Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a  talaj.   Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe. mint a zuhanó madártojás, mely fészekből esett le.   A színpadon nagy a forgolódás. ki fenn marad, nagy a kihívás. Hiszi, hogy neki jutott a nehezéből, de mi jut annak, […]

Posted by
Posted in

Genetika a tengerparton

A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. -Valld be már végre, hogy nem az […]

Posted by
Posted in

A rigók a meggyfán szavalnak

Kavarognak a szavak, kopogtatnak innen-onnan. Pattognak a fura rímek, szállnak feljebb a kérdések.   Kificamodott gondolatok egymásba akadva jönnek. Nem értem! Nem értem! Nehéz! Folynak párnámra a könnyek.   A hajnal neszezése sem teszi helyre a képzetem. Enyhe fuvallat száll szobámba, ébredezem, mint este a viola.   Nyitom a szemem, hall fülem, a csicsergést  felismerem. […]

Posted by
Posted in

Éled az élet

Enyhe szellő lebegteti a hajamat. De jó, hogy egyre később jön az alkonyat! Fák tövénél nyiladozik az ibolya. A zöld fű közt pitypang  pattog amoda. Nedves pázsit vonza most a gyíkokat. Élvezi, hogy minden jégdarab elolvadt. Harmat cseppben hintáznak a katicák. Rózsaszínbe öltöztek a gyümölcsfák. A szerelmes szív levegőért kavarog. Minden ember új erőért sóvárog. […]

Posted by
Posted in

Libegőn libegtünk

A lenge szél a szemembe libbengette a hajamat. Hűvös tiszta volt a levegő, mikor sorba álltunk a libegő alatt. Már virradatkor csalogatott kifelé a szobába bekukucskáló napsugár. A galamb turbékolás úgy hangzott, mintha egyfolytában hívna ki a szabadba. Az utolsó csatok csattanása után hamarosan bodza illata csalogatott még feljebb. Már annyira kívánatos volt az üdeség, […]

Posted by
Posted in

Szaladjunk ki a világba!

Szaladjuk ki a világba! Mártózzunk meg a frissességben! Hová tűnt a hóhatár a hegyekben? Gyere velem, vágtassunk a végtelen ismeretlenben! Értünk nyílik a sok virág! Nekünk illatoznak a fák! A gólya már a vízben áll, körötte repked a hósirály. Hol csicseregnek már a rigók? Hol csiklandozik a fénysugár? Az üdítő zöldből nincsen határ! Méhek raja […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél dallamára

Edit Szabó : Tavaszi szél dallamára Tavaszi szél dallamára hallani már új csodákat, zizzennek a zöld fűszálak, figyelnek és messze látnak. Rigó fütyül fának ágán, mikor tücsök nem ugrál már, léptek nyomán új ifjúság, megszólal lágyan a gitár. Halkan szólal vágy dallama, tavasz virít, figyelj oda, minden élet újra éled, kinyílik a virág érted. Rügyek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: 1848.-2018.

Rózsa Iván: 1848.-2018. Férfi és nő, hőst nemhiába nemzett, Újra dicső lesz e kis-nagy nemzet, Szavazófülkék magányában vívjuk e forradalmat: Áprilisban a magyar szabadság diadalt arat! Budakalász, 2018. március 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Március, április…

Rózsa Iván: Március, április… Új márciusi ifjak és öregek! Nem kell már utcára mennetek… Vár titeket áprilisban egy szavazófülke: Tegyetek róla, hogy takarodjon e csürhe! Budakalász, 2018. március 18.