Posted by
Posted in

Tánc

Tánc   Mozdulat látványa test ívének varázsa, beszédet pótló.   Gerinc ívelése, izmok feszülése, Pörgés körbe-körbe.   Emelés és ugrás, magával ragad a tánc, piruett, pa-des des.   Tü-tü és balettcipő, műfaj, könnyednek tűnő, embert próbáló.   csontjaid könnyedek, nem könnyű emelni tested, ívelt ugrásnál.   Lehetnél madár, szállhatnál mezőkön át a végtelenbe.   Nem […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Tűzmadár

Tűzmadár   Égő tűz színe a tollad. Felborzolta a dac, a bántás, a harag, amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték, s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság, mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek olyanért, amit el sem követtél. Tűzmadár! Vörös-e már a tollad? Felszállsz-e a magas toronyba?   Hangod […]

Posted by
Posted in

A fátyolon át

Pirkadatkor még gőzölgött a hegy, a sárgásvörös fényszálak csak bujkálgattak mögötte. Pár óra múlva azonban a zöld minden árnyalatán szikrázott a nyárvégi nap fénye. Itt-ott beleolvadt a már sárguló falevelekbe. De hány árnyalaton át? Mindannyiszor rácsodálkozom, ahányszor csak látom. Erdély mindig mutat valami újat, valami ismeretlent, valami csodát, amikre olvasmányai után ilyenkor a valóságban is […]

Posted by
Posted in

Lassan mozdulok…

Lassan mozdulok, tétován talán, ha nem lenne délután, és vasárnap… Tenném a dolgom hisz korán van még így négy után… a munka sok, a nap meg oly rövid. Lassulok, az idő is telik, rajtam, fáradok. De álmodok csodás álmokat, látom szürkülő utamat, a sín a távolban összeér. De nem jön már nekem vonat, élet is […]

Posted by
Posted in

Az Úr érkezése

AZ ÚR ÉRKEZÉSE (A verset Ady Endre azonos című verse ihlette) Mikor letértem az útról s a lelkem megtelt bűnnel, szelíden és kedvesen szolt hozzám az Isten.   Eltévedt bárány! Jöjj vissza a nyájba, hiszen Terád is vár a Mennyeknek országa!   Ó, Teremtőm! Hallja hangod szolgád, bocsáss meg nekem s én visszatérek hozzád!   […]

Posted by
Posted in

Nem!

Szegény öreg földrész. Mi lessz megint veled? Háborús bűnösök nagy bajt hoztak neked. Volt, hogy tönkretették egész európát. A cinkos utódok szintén ezt akarják. Emlékezz rá vissza, népeket irtottak. Haláltáborokban Sok embert kínoztak. Most új veszélyt hoztak, tömeg áradatot, idegen népeket, terrort, erőszakot. Nekünk ebből nem kell, ez egy békés ország. Ne döntse el senki […]

Posted by
Posted in

Elmúlás

Búcsút intett a nyár hűvös már az este. A kőszobor is lehűlt, hideg már a teste. Beköszöntött az ősz didergős a hajnal. Hamar sötétedik, rövid már a nappal. A nap ereje gyenge, és már néha én is. Álmosságot hoz rám a rideg őszi szél is. Sárguló levelek, temető virágok Az elmúlást jelzik akár merre járok. […]

Posted by
Posted in

Szeretnék a Föld alatt lenni!

  Szeretnék a föld alatt lenni, Pincegulyást enni, Hallgatni a jó cigány muzsikát Érezni Tokajnak izz dús zamatát. Felmenni hegynek ormára, Lenézni csendes lábára. Átélni természetringató vágyát, Megkóstolni szerelmes álmát. Átszegni minden zegg -zugát, Érezni Tokaj illatát. Álmodó szerelem járja lelket, így voltunk el a borpincébe. Érezve föld alatt hűst ölelést, Lélek vigasztaló jó zenét. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem csoda

Rózsa Iván: Nem csoda Nem csoda, hogy van élet; De csoda, hogy még élek. Tegnap csodát láttam újfent… Tudom, hogy Isten vár ott fent! Budakalász, 2017. október 27.