Posted by
Posted in

Az évszakok

  Ó te természet zsenge gyermeke, Szellő simítsa rügyfakasztó testedet. Hol ezüst függönyszökő árnyában látszol. Hol a madárdalos kikeletben táncolsz. Majd színes virágot tűzöl koronádban. Új életeket csalsz e mostoha világba. Elő csalogatod a gyenge napot. Madárdalba teszed a kikeletet, az alkonyt. Majd egyre többet mutatsz magadból. Bájadat csábító testedet kitárva. Karjaidban kalászt ringatva. Zöld […]

Posted by
Posted in

Búcsú a nagy szerelemtől

  Szőttem álmot angyalszárnyán, Hogy majd én is nagy leszek. Elismernek s szeretni fognak, Mint minden nagy embert. De szertefoszlót drága álom, Hisz nem kell senkinek. Alkotások mit sem érnek, Hisz nincs iskolám és hibás az egész rendszerem. Perig nálamnál tanultabb emberek, Hibát hibára alkotnak, s mégis jó, mondja más. Hisz ő elvégzett egy magasabb […]

Posted by
Posted in

Költészet napja!

  Mennyi éve ünnepelnek. Minden évben emlékeznek. Szavalják a versek rejtelmes sorát. Hol az érzelem természet tükrözi magát. Már Attila felnőtt, s mama se mos. Csak a szó a vers mi ő tőle való. Mindenki tanulja szavalja talán. Hisz ö az ki a szívnek édes kincse már. Ó az alkotás az igaz szerelem. Hol életre […]

Posted by
Posted in

Az érzelmes Április

  Április te bohókás gyerek. Szeszélyes akár a női szívek. Lelkében írók nemzedéke él. Hisz költők napja ide ért ismét. Nagy írónk születésnapja vagyon, Kinek tollából született a késői sirató. S álmodót, gazdagságot, szép megélhetés S ifjú szíve korán itt hagyta az élet, rendjét. Mindenki emlékezik kicsikre és nagyokra. Hol Arany „Családi alkotásaira. Hol Weöres […]

Posted by
Posted in

Remény lángja

  A remény fénysugara. Mind egy gyertyafény, Ragyogsz az életküszöbén. Félve, hogy kialszik egyszer még. S az emlék és a bánat kíséri lelkedet. De érzed heves szorítását a szívedben Mi átjárja tested-lelked minden nap szakán. S már erősebb a lángnak fénye akár a napsugár. Napként hatolsz a testbe De ha azt mondod vége Még a […]

Posted by
Posted in

Ó Istenem hallgasd imám

  Ó Istenem hallgasd imám! Fohászkodom hozzád mind egy juhász. Arcomat a fájdalom könnye mossa. S a lelkem mind homokvárként omladozva. Most csak nézek ki az ablakon, Valójában mi történt velem? Miért van mind ez? Méltó vagyok e rá? Hordhatom e a fehér ruhát? Mi téged ábrázol. s hitem erőt ad nekem így mindig itt […]

Posted by
Posted in

Három év boldogság

  Szeretnék könnycsepp lenni. Arcodhoz simulni. S elmondani mit is érzek, Mit is jelentesz nekem. Szeretnék vércsepp lenni Testedben bújva élni. Szívednek örök életet adni. Lelkednek békességet áldni. Tudom s érzem te is így vagy vele Szenvedsz ha nem vagyok veled Nékem könnyem hullik mikor rád gondolok S az emléked a szívembe hatol. Mind öröké […]

Posted by
Posted in

Emléked szívemben él

 De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél velem, Hisz tudom, […]

Posted by
Posted in

Mezőnek virága

Edit Szabó : Mezőnek virága Fehér ajtó tiszta fából, régi korok világából, eszemben lesz mindörökre, gyermekségem öröksége. Nagyszüleim régi háza, nyílt a világ portájára, nem volt határ mezőn-réten, ez jelentett mindent nékem. Szabadságot ifjúságban, búzamezők aranyában, fénylőn izzó pipacsvirág mosolyával nékem kiált. Tűzvörösen nyílt a széllel, hajlongott a napsütéssel, nem adta meg soha magát, ragyogása […]

Bohókás versek
Posted by
Posted in

Bohókás versek

SMS Szerelmes vánkosán egy szőke nyúl cuncorog, Fáratag föld alatt párja már homborog. Álmos szép éjszakán minden út hozzáfut, Zörgő szerelvény gyomrából már kijut. (Budapest, 2017. június 15.) Sváb nyár Kopár hegyek közt tarka gyepen legelő néma sokaság. (Benedictbeuern, 2017.07.09.) Az emeleti teremben Nyugvó Nap emléke töri a csendet Éjközép légjén a konduló érc Zengi […]