Posted by
Posted in

MA ELTŰNT….

MA ELTŰNT…. Ma eltűnt egy nap megint az életemből;   reggel még láttam, itt téblábolt mellettem, rám kacsintott, szememben csillogott, fénylett, én gondot feledve jókedvvel nevettem, és a sötétből hirtelen megint fény lett. Ma eltűnt egy szó a mondat közepéből,   ami értelmet adna a kimondottnak; te úgy döntöttél, megtartod önmagadnak – habár százszor ismételted, […]

Posted by
Posted in

Köszönöm, nyár

  Köszönöm, nyár, az erdő sűrű lombját, a viszontlátott madarakat, a szél borzolta búza szőkeségét, a föld szomját enyhítő langyos záporesőt. Köszönöm a találkozások örömét, az ismeretlen felé tartó utazást, az éjbe nyúló koktélos vitákat, a járda-széli kávézók hangulatát. Köszönök, nyár, mindent, amit tőled kaptam, s mert tudom, maradásod nálunk véget ért már, búcsúzom. Viszontlátásra! […]

Posted by
Posted in

szómorzsányi akkordok

szómorzsányi akkordok a helyet más elképzelni, ha nem fordulhatunk el végleg a semmitől, mintha fény nélkül akarnánk sötétben látni. más helyett látni a fényt, amikor bennünk hajlik el az idő, amikor csak a sötét tolakodik a fény helyett. elhajolva az időben, kimérjük a közös távolodás és közeledés közti tereket, a közös köztest, a magunkban hordozott […]

Posted by
Posted in

A fogadalom ereje

Sötétedett. Gizi néni, a házigazda felesége, meggyújtotta a petróleumlámpát, és a konyhában kellemes meleg fény terült el. A fiatal tanítónő az asztal egyik oldalán másnapi leckéinek vázlatát írta, vele szemben Gyuri, a háziak hetedikes fia tanult. Pista bácsi, a házigazda, az ablak előtti alacsony munkaasztalánál épp befejezte a szomszéd bakancsának foltozását. Ha a kőbányában végzett […]

Posted by
Posted in

“Átkozottak” a képek…

“Átkozottak” a képek vagy csak annak véled ha borzongás fut rajtad mert véget ér a nyár. Hajnali csendben fázósan rebben szárnyát csapkodva egy kicsi madár. Felhők az égen a hőmérő éppen tíz fokot mutat elillan a nyár. Lopakodik csendben az ősz a kertekben leveleket színez sárgára már. Az elmúlás szele libben újra ide de az […]

Posted by
Posted in

Origo

       Levél egy megszületendő gyerekhez Van a mozdulat, a burokba zárt test és víz, a test beleolvad a végtelen  folyamatba, van a molekulányi levegő nélküli lét, a létezés egészben, neve nincs, még nincs, van a mag, pontnyi győzelem, szívdobogás, a mindenek kezdete, a pezsgés, az áramlás, van a méh, a méhlepény, a bőr alatti […]

Posted by
Posted in

Döntések

Döntések.       A beiskolázás idején a gyermek még csak borsónyi élet volt Panka pocakjában, de már életjelét adta létezésének. A tanfolyam, kezdete lehetett volna egy felsőfokú iskola végzésének, amihez minden segítség kéznél volt. Vagy mégsem?  Választania kellett volna a leendő gyermek és egy másfajta élet között. Sorsát az ember nem kerülheti el, de […]

Posted by
Posted in

Egy dal szól csendben…

Levetkőztem előtted “meztelenre” kitártam lelkem apró bugyrait örültem a sors csodás véletlene majd újra vágyni, repülni tanít. De rosszul szólt az elfáradt hangszer hamis dallamot kreált a hangzás bár eljátszottam újra még ezerszer megtört a csodának látszó varázs. Az esély a létben mindig oly parányi tört agyak szikrája száll a szélben vágyni, vágyni, mindig csak […]

Posted by
Posted in

Bonthatatlan fényvarázsban

      Bonthatatlan fényvarázsban, hűvösen, lágyan, álmosan szívünkben hullámok gyűrűznek vörösen, ereinkben remegések szelídülnek, végtelen beszélgetések, mosolyok, csillogó szemek ébredésében rozsdás fények elnyelődnek, érveréseinkkel sodródik a dal, lüktetni kezd föld, ég, folyók, tengerek, földalatti vizek, csodák közepén egybeolvadnak nappalok éjjelekkel, szemedben égek el, s könny gördül a nap szeméből, csillogó cseppel, éjjelente csillagtengerrel, reszket […]