Posted by
Posted in

Kommentek margójára

Ha új vezér jön, változik a nép is, oda húz, ahonnan szebben ígérik, a Kánaánt! S ha valaki ellent szólna, megfeszítenék, vagy betaposnák a porba!

Posted by
Posted in

Inkább nevess Vándor!

Vándor, ki a temetőben jársz, virágot viszel, szeretted sírjára, ha valahol jeltelen hantot látsz, hol nagy kő jelzi, nyugszanak alatta Akkor ha megállsz egy pillanatra, cseppnyi szeretettel gondolsz arra, ki itt nyugszik, alaktalan kő alatt: mily szomorú, hogy neve lemaradt. Ha mégis szomorúan sírni szeretnél,  ezen, a nyomasztó névtelen helyen,  hol a föld alatt csak […]

Posted by
Posted in

Verset írni vagy széket faragni?

„Elpocsékoltam az életből, hatvan-egynehány mihaszna évet, s e nyamvadt rímek helyett is: faraghattam volna inkább széket!” (M.Laurens: Pocsék vers) Egy költő írja: versét “méltatva” inkább faragtam volna széket én, több lenne az, mint verseim szava, hisz nem ér ma semmit egy költemény. Megélni belőle, manapság nem lehet, a vers olvasás, most, hobbi csupán, hisz, nem […]

Posted by
Posted in

Térdepelve I.

Tudod- e, hogy miért hajtod meg a térded, mikor szobrot imádsz és festett képet. Tudod-e, hogy honnan ered a vallásod, vagy csak szolga módra, gyakorolod? Tudod-e, a világ milyen egyszerű, számodra minden érv csak meseszerű, hisz azt sem tudod ki volt Mária, Nem az Isten, hanem Jézus édesanyja. Te imádkozol, végig sem gondolva, vajon miről […]

Posted by
Posted in

Céda az élet…

Céda az élet, de szűzi a mosolya, sem egyik sem másik, nem vezet sehova. Ha akaratod törik, s fantáziád gyenge, lenge öltözéke taszít a végtelenbe. Erős az akarat, dús a fantázia, élet akkor sem felhőtlen, válasza: küzdj meg mindenért, ha nem vagy olyan bátor, hogy mindenkit kiforgass kicsiny vagyonából. A szűzies mosolytól ments meg Uram […]

Posted by
Posted in

Rikoltó hangon…

Rikoltó hangon pergő, vad cimbalom, pedig a halk zene, kellene nagyon, mert fáradt az ész és fáradt a lélek, a harc mindent, mindenkit felemésztett. De él bennünk a jó, él bennünk a szép, mely után vágyunk, oly nagyon rég. Csitulj el végre, háború szava, nyugodj meg végre, te gaz, ostoba! Ki elhiszed, a pénz, a […]

Posted by
Posted in

Ne szórj elém…

Ne szórj elém csak apró morzsákat, nem vagyok galamb, nem vagyok veréb. A szeretet nem csak egy szolgálat, de a legszebb érzés a föld kerekén. Szeress ha tudsz, ha nem hagyj elmenni, a szenvedés nem embernek való. A szeretetet két kézzel kell szórni, így lesz csak hozzád, visszaáramló. Szemedben a tűz mélységeket rejt, filléres örömökből […]

Posted by
Posted in

Kérdés, válasz nélkül…

(Húsvét ünnepének margójára) Vajon mit szólna most a fiú:  kit ma Isten gyemekének hívnak?  Ki szeretetet hintett, s nem volt hiú,  mit a “nagyok” akkor  megtoroltak! Vajon mit szólna most a fiú hitedet látva „dolog időben”? Csak csendben megfordulna s némán tűnne el a ködös végtelenben.

Posted by
Posted in

Szövetség kellene

Vérszerződést kötött,a hét törzs vezére, karját megvágva, kehelybe csorgott vére, fogadták, hittel: együtt és egymásért, de messze van már, ez idilli kép. Szövetség volt, mely szertefoszlott, mindenki a hatalmat szerette, s a holnapot nem nézte! S egymást ölte a magyar, ellenség volt mindenki, ki mást akart. Mint Villon, ki egy méteres kötélen lógva, fájáról, nézte a […]

Posted by
Posted in

Ha, óriás lennél…

Ha, óriás lennél, hagynám, hogy felemelj, s én segítenék, hogy ne tévedj el, hisz a csillagok közt oly sok a lakatlan, szívbe markoló, ha  felhő paplan borítja a tájat, a napsütés helyett. Én soha nem félek, csak téged féltelek. Ha vágtató ló lennél, nem ülnék hátadra, vendégem lennél , friss fűre és zabra, minden nap […]