Posted by
Posted in

Halk hegedűszó…

Halk hegedűszó az éjszakában Lágy szellő-szárnyon libben tova, Várod, jöjjön szemedre az álom, Mely elrepít hozzá, elvisz oda! Nem szűnik meg a fájó, furcsa érzés, Minduntalan kedvesed arca tűnik elő, Bár lenne mindenkiben annyi megértés, Mint benne, hisz a legjobb ember ő! Küzdelmet vív a gyilkos kórral, Létéért küzd, de téged segít, Nyugodt, kedves, biztató […]

Posted by
Posted in

A kimosott jelvény

Ősz van. Az évszakhoz képest enyhe idő. A fák itt-ott aranyló, máshol rozsdavörös színekben pompáznak, helyenként ritkuló zöld levelek emlékeztetnek az elmúlt nyárra. Reggel még ködburok vette körül a környéket, de mostanra már a nap simogatja gyengéden a járókelők arcát. Az utca sárgás homokfedelét halványbarnásra festette a tegnapi csapadék. A levegő ennivalóan finom. A kerttől […]

Posted by
Posted in

Végzetes kirándulás

Veronika remekül érezte magát a csodásan zajló nyárban. Büszkén és boldogan sietett reggelenként a cipőgyárba, ahol néhány esztendővel ezelőtt kezdte el ifjúmunkás éveit. Szépen gömbölyödő pocakján látszott, hogy várva várt picinye hamarosan megérkezik. Lefelé fokozatosan bővülő, méretesre szabott ruha takarta a még így is csinos, mozgékony testét, lábát az elől – hátul nyitott fél lábszárig […]

Posted by
Posted in

A kislány és az ibolyák

A kislány és az ibolyák Égszínkék szemeit tágra nyitva felébredt álmából a víg tavasz. Körülnézett, mintha azt keresné, megvan-e még, amit tavaly itt hagyott. Kopár ágak, száraz füvek nyitottak neki nyikorgó ajtót, s arra kérték, frissítse fel őket. A tavasz megtette. Mindig is jóban volt az áldott Nappal, mely kellemes hőmérséklettel és simogató sugaraival üdvözölte […]

Posted by
Posted in

Nyári meleg… Izzadós liezon…

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… Nap, forró, csak izzik, Arany fényét, földre önti. Hőség, árnyékban is. Épp kiált a lét: adj vizet, – Test, ha megért, lélek fizet. * Szépséges a kék ég, Felhő nem látszik most sehol. Égető napsugár! Szerelmes perc az, még nem is, Szédülten elkapsz, engem is… * Gondolat csak lézeng, […]

Posted by
Posted in

A gémeskút

Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros… Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon, Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón. Úgy volt az, ahogy volt, Kinn a tanyán réges régen, Ma más ott az élet. * Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni, Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni… Majd, mint gyenge kisfiúnak, hogyan kell […]

Posted by
Posted in

Nyár… pihenés… magány…

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Hajnal, hűs illat Terjesztő. Virágillat. Méhrajok jönnek. Hamvas éjnek évadján, Rám talált a bús magány, * Égben vadgalamb, Alatta pacsirta had. Felhőtlen-kék… ég. Otthonomig elkísért, Már nyúlt volna kilincsért. * Virágillattól Bódult a rét és mező. Vaddisznó legel. Fejbe vágtam ernyőmmel, Ellöktem nyers erővel. […]

Posted by
Posted in

Nyári tanka csokor… 3.

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. A levegőben Úszik a sok galamb raj. Rekkenő hőség. Galamb vadul turbékol, És mindenbe beleszól. * Erdő lombjában, Pókfonál fed zugokat. Pókok, csak híznak. A párkányon araszol, A macskától eliszkol. * Juhnyáj, szunnyadó. Állatok is horkolnak. Nádas, bóbiskol. A kutyuska csak csahol, Orrlyukával szimatol. […]

Posted by
Posted in

Nyári tanka csokor… 2.

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Felhők takarják A gyengén sütő napot. Zöldellő évszak. A zöldellő fűpázsit, Hajnalban némán ásít. * Rét szépen zöldell, Hallani a fűnövést. Gaz kezdemények. Felfelé nyújtózkodik, A felhő rajta kotlik. * Tomboló meleg Hozza zivatarfelhőt. Zöld, gaz-növények. A szélben hajladozik, Friss harmatban mosakszik. * Föveny, […]

Posted by
Posted in

Nyári tanka csokor… 1.

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Őzek udvarban, Csak körbe-körbe mennek. Magas kerítés. Az őz négy lábbal ugrál, A medve csak szunyókál. * Forrás csordogál, Őzikék is ott isznak. Csobogó, friss víz. Forrás csendben folydogál, Az ágra egy galamb száll. * Őzike szökken, Gida követi félőn! Réten, friss a fű. […]