Posted by
Posted in

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT     Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim.   Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig!   Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok.   Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]

Posted by
Posted in

KICSAPONGÁS

KICSAPONGÁS     Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette.   Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért.   Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]

Posted by
Posted in

VADLIBÁK

VADLIBÁK (emlékek nyomában)   Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget.   Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]

Posted by
Posted in

ARS POETICA

ARS POETICA   Hit, remény, szeretet! Vezérlik éltemet. Úrhoz hitem vezet, Meghajtom fejemet.   Reménnyel szívemben Írom meg versemet. Tollamat vezesse Ember szeretete.   Lelkem felvértezem: Rosszban legnehezebb Megtalálni szépet. Vallom, ez művészet!   Budapest, 2016. április 29. Moravetz Edith

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár

Rózsa Iván: „Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár Inkább legyen valaki tökös bankrabló, Mintsem gyáva szar, álszent kultúra-romboló! Bár maffiózó mindkettő, én inkább hajlok rá… Sorsotok a temető, „köpök a sírotokra”, földet rá! De egyszer az igaz művészet magának utat tör, És ki eddig csak havert ölelgetett, immár követ tör… Söpörjünk ki titeket a művészet szentélyéből! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A régi-új sajtóról

Rózsa Iván: A régi-új sajtóról (Arany János: „A hazáról” című verse alapján) Az átkosban merész voltam, Most sem tartom a pofámat. Marha…, más szekerét toltam: Főnökként látok kofákat. Most!… Mikor „szabad” a sajtó: Szid is mindenki mindenkit; Nénikék szája ólajtó: Ők már nem veszthetnek semmit… S ma is segget nyalnak senkik… Budakalász, 2017. augusztus 21.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A költő, ha nem azt írja…

Rózsa Iván: A költő, ha nem azt írja… (Arany János: A madár, ha nem dalolhat… című verse kapcsán) A költő, ha nem azt írja, Ami éppen benne van: Maradjon asztalán tolla, Érintetlen, magában. Nincs most állami cenzúra: Ott a cenzor agyában… Budakalász, 2017. augusztus 21.