Posted by
Posted in

Harminc év múlva.

Harminc év múlva   .Korán reggel van. Az idős hölgy kibotorkál a fürdőszobába. Áll a tükör előtt és szembenéz vele a harminc évvel ezelőtti énje. Gondolatai kavarognak. Mára már kiegyensúlyozott életét megzavarta a múlt. Fel se öltözött csak úgy neglizsében leül és előveszi a több évtizede megírt levelet. Megsárgult, de egy új levélpapírra átírja azokat […]

Posted by
Posted in

Vigyázz a mára.

  Vigyázz a mára. Egy kis virág a hála és kedvesség jele, tetteid súlyát valaha mérted-e ? Egy köszönöm szó is nagysággal bír, legalább mint egy kegyetlen hír. Merre haladunk rossz irányba? …mert van ki csak int „kibánja”! Úttalan utakon  süppedsz a  sárba, kimászol belőle mindezt lerázva. Embernek maradni, álmodni nagyot, magad  után hagyni egy […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Májusi strandon

Kovács Éva: Májusi strandon. Megfoghatatlan zöldek,rögzíthetetlen kékség, bolond harmónia,nótát zengő tavasz : Május. Májusi játékok, nyíló mosolygó szemek. Nézd mindenki nevet, nézd mindenki szeret: május. Szeret a kicsi is, két éves sincs talán, szeret, kacag, bújik boldogság tavaszán. Május.. Szeret az öreg is, arcéle regényt int, úszó tempó fogja maradék izmait: május. Szeretek én is […]

Posted by
Posted in

Vihar előtt

  Vihar előtt       Bogárka száll, libben a lepke virágot keresve. Röppen a rigó … nem fél kukacot keresgél.   – Fussunk még szaladjunk, bokrok közt bujkáljunk. Szól Jázmin kacagva, de dörren az égnek haragja.   Szólok én – nem lehet gyűlnek a hangyák,fellegek, egymást sietve kísérik, eső lesz megérzik.   Villámlik mennydörög […]

Posted by
Posted in

Szilánkok

Szilánkok Mentem az úton a félhomályban Mintha súlyok húzták volna elfáradt lábam Amint a hirdető táblára tekinték Amit láttam, ez volna a hirérték? Lopnak,csalnak, fosztogatnak A nép, a milliók pedig éhen halnak Kik diktálták a falfirkát A zsebüket rég telerakták Lebontották a gyárakat Elkergették a munkásokat Minimálbérrel dolgoztattak, Kik a nyugdijban lemaradtak Munkájuknak nem volt […]

Posted by
Posted in

Haiku

Edit Szabó Nézzünk csak körbe, tengernyi álom fásul lelkek fészkébe.

Posted by
Posted in

Sziklákon egy fa…

Csapkodó hullámok egész sora zúdul a partra, nagy vihar készül sötét, komor felhők rohannak tova talán a világ a halálba révül? Villámok cikáznak, mennydörgő robaj a parti sziklák verik most vissza néha egy pillanatra elül a zaj sötét fátyol a tájat beborítja. Tajtékok sora száguld, vízpermet száll hullámok hátán lidérc lovagol partba belemar, mint vad […]

Posted by
Posted in

Miért kérded…

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.

Posted by
Posted in

Kérdést feltenni…

Kérdést feltenni nem egyszerű ha jó, már benne van a válasz a magyarázat oly meseszerű néha a végletekig fáraszt. Mi volt és van az kézzelfogható de a jövő kétes és távoli. Ígérete a szépre, mámorító suttogását is jó lenne hallani. Tudni, mi lesz, megnyugtató de mindenki felkészült erre? A kétely hangja, mely lázadó emléket űz […]

Posted by
Posted in

Párbeszéd

Beszélgettem a mindenhatóval elmondtam: az ember szíve csoda s dacolni szeretnék én a kaszással legyen hosszú az életem fonala. Látod fiam! Ebben nagyot tévedsz, nem minden ember szíve olyan van kit, csak saját hiúsága késztet nem ostoba ő, csak boldogtalan. A kaszás nem rossz. Feladatát végzi. Eljön érte, kinek ideje lejárt. az itt maradót pedig […]