Posted by
Posted in

Albatrosz

Albatrosz   Messze, távol, hová vitorlád elhajtottad, keresed utad a tengeren. El nem érhető a horizont, s nincs mihez igazítsd a hajókereket. Keresed az égen a pontot, mihez igazodj, de csak a Nap tűz szemedbe a felhőtlen égről, s hajód imbolyog.   Mihez igazodj? Merre tarts? Hol a kikötő, melybe hajódat Isten vezérelheti? Hé, kapitány! […]

Posted by
Posted in

Az idő kerekén

Az idő kerekén   Utazol utadon, hajtod lovadat. Húzatod szekered, gördül szekered kereke. Tudod, merre tartasz?   Ostorod kezedben, lovadat verni nincs értelme, fejvesztve vágtázni, rohanni minek, s nincs is hová.   Kikötnéd lovadat, fáradt és tikkadt vagy, lovad abrakoltatnád. Csak nincs kivel.   Felégett mezsgye és istálló, Fejedet a pusztában álomra hajtod, lovadat kikötötted, […]

Posted by
Posted in

A nyár Haiku csokor

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány színben. Élvezd a nyarat, szabadságát világodnak, hirtelen szalad. Fürödj tavakban, tüzes nap ne égessen, hűsölj fák alatt. Gyorsan véget ér boldogságnak a nyara, susog őszi szél. Bőcs,2017.07.12

Posted by
Posted in

Elveszett évek

Csendbe belehasított a csengő hangja, ott állt a múlt a küszöbön, félszegen. Arcán volt az eltemetett évek maszkja, hallatszott a szív lüktetése vészesen. Negyven év nagy idő, történelmi lépték, megdermedve csúsznak ki szájon a szavak. Az emlékeket az agy hullámaiba vésték, hogy csak magukban álmodozzanak. Egyszerre ült le a két alak, meglepetten, morzsolgatták kezeik között […]

Posted by
Posted in

Európa

Európa   Európa! Van-e tengered? Szülsz-e még gyermeket? Építed vagy rombolod-e házad? Nevezed-e otthonod hazának? Európa! Van-e saját néped? S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne? Európa! Van-e kikötőd? S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?   … vagy nem tudod, mit akarsz, idődet leköti majd a harc, mely országaidon belül zajlik, s kiáltás, […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Szemfödél

Szemfödél   Fázol, amikor egyedüllét foglyaként éled életed, holttá váltan töltöd perceid, óráid, becsukott szemmel, takaród alatt a hideg szoba magányában. …nincs ki hívjon, mert máshol pezsegnek az idő rohanó másodpercei, ahogyan az óra mutatójának percegése is megállíthatatlan. …csak ha földhöz csapod! Akkor áll meg. Takaród melegít, átölel, s néhány órán át elhiteti veled, hogy […]

Posted by
Posted in

A remény

A remény   Csalfa, csalárd, csalfa, szende, mint a férfit tréfáló lány s asszony szerelme, illanó árny a lonc lombján egy álmot hozó, bódító nyári délután.   Álmot látsz: nőalak suhogó santung selyemben, karján mosolygó, pufók kisdeddel, kezében aranyló szőlőfürtöt kínál.   Nyújtja feléd: ’Kérsz-e szívem? Édes, mint a méz!’ S a tikkasztó hőségben álmodban […]

Posted by
Posted in

Kereszt

Kereszt   Hátadra vetted sorsod minden kínját, utadat megkezdted, hátra nem fordultál. Kiáltoztak feléd, köptek is utánad százan, de nem vettél tudomást róla, ha sokan meg is aláztak.   Homlokodról a verítéket kendővel letörölték, nem nézted kitől kaptad, kínod enyhét miért enyhítették, egy percre megálltál, nem érezted a fájdalmat, s azt sem, mikor töviskoszorúval megkoronáztak. […]

Posted by
Posted in

A magyar Valentin

A magyar Valentin   Szeret – nem szeret, szeret – nem szeret, szeret. Mily öröm és élvezet, hogy kegyed szerelmének címzettje én vagyok! Vagy mégsem? Óh, ne hagyjon tévedésben, s tévelyegnem az asszonyi nemben s kétségek között. Nem szeret – szeret, nem szeret – szeret, nem szeret! Óh, nagy a baj s a keserűség, s […]