Posted by
Posted in

Rózsaszín felhők

Az érintetlen tiszta kéklő ég alatt, felhők suhannak, hívják a napsugarat. Olyanok, mint a rózsaszín cukorhabok, úgy érzem szélsebesen beleharapok.   A föld zöld palástja visszatükröződik, benne a csendes kikelet ismétlődik. Az éledő rügyek nesztelen pattannak, a virágok szégyenlősen virítanak.   Visszafogottan dalolnak a madarak, a bogarak is távolságot tartanak. Érzik, ez nem a szokásos […]

Posted by
Posted in

Jézus a keresztúton

Az égen sötét szélvihar keletkezett, árulásból az ítélet megszületett. A rágalom kereszthalállal végződött, a Golgotán az élet befejeződött.   Keserves út volt az, mely odavezetett, a keresztfa súlya egyre nehezedett. Közben a csőcselék is haladt, kövezett, köpött, korbácsolt, ahova csak férhetett.   Vér és könny folyt ott, mint az áradó patak, Mária szíve a fájdalomtól […]

Posted by
Posted in

Kellemes hűsvéti ünnepeket!

Idén is barka nyílott a kertben, megszentelve maroknyi lett belőle, a vírus a húsvétot legyőzte, nem locsolhatnak az újabb rendszerben.   Otthon lehet lenni szeretetben, lelkedből áradjon fény szétvetődve. a szép szavad is gyógyít törődve, szomorúság tűnjön el szégyenkezve.   Megmaradt a tojás és a kölni, próbáljunk most csak örülni egymásnak le tudjuk a kórt […]

Posted by
Posted in

Lélek-hara(n)g

“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]

Posted by
Posted in

Ugrás

Végignézett a hosszú asztal mellett ülő embereken. Lehettek vagy tizenöten a huszonnégyből. Ennyien érettségiztek ötven évvel ezelőtt és számuk alig több mint a felére apadt. Tiszta kripta szökevény mind. Az ősz hajak között kopasz fejek villantak fel, táskás, fénytelen szemekkel méricskélték egymást, szinte átlátszó, petyhüdt bőr lógott az arcokon, az állak alatt toka feszült. Ő […]

Posted by
Posted in

Ártatlanok

Az erkélyről behordtam a virágládákat a szobába, igaz, csupaszon álltak már két éve, mióta a feleségem elment. A sötétítő függönyt is elhúztam. Észrevettem ugyanis, hogy a szemközti ház erkélyéről az ott lakó házaspár figyel. A férfi úgy tett, mintha könyvet olvasna, de titokban jegyzetelt és időnként idepillantott. A nő meg teregetést imitált, közben folyton erre […]

Posted by
Posted in

Aminek vér az ára

Miért adja életét egy katona?   Az Úr 1916. esztendőjében…   Tudom, sokan azon elmélkedtek volna, hogy rendben van-e minden otthon. Anyáék hogy érzik magukat? Jól vannak? Mindent meg tudnak szerezni, amire szükségük van? És a kicsi húgom, a kicsi öcsém? A kedvesem, a menyasszonyom a feleségem? Ugye nem esett bántódása? Ugye gondol rám? Megszakadnék, […]

Posted by
Posted in

Cseppek ereje

Szomjamat oltja, a folyót duzzasztja, bekúszik a legszűkebb labirintusba Ha lecsöppen utat lel magának, Áztatja bőröm s ruhámat. Tisztítja lelkem, mossa arcom, végigfut hegyeken-völgyeken, néha eltűnik mély üregekben. De ha feltör, új erőt hoz magával. Színes prizmák kristályaiban fürdő napsugárral.

Posted by
Posted in

Vándorfény

A semmiből jön, a semmibe tart bozót közt bolyong, útja céltalan. Olykor elvakít, máskor elvakul, az árnyékból felvillan váratlanul. Nappal igéz, éjjel kísért, az íriszen megcsillan. Lézerként átjár minden rezdülést. Sugara pásztáz, az üzenet kódolva. Előle nincs menekvés.