Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Sziklák tetején – előadja: László Zsolt

B. Mester Éva: Sziklák tetején Sziklák tetején élünk a kezdetektől. Alattunk gyökerek, a tízparancsolat, a szülők vigyázó emléke, az évek, a kövek súlya alól nyújtózó akarat. A felhők üzenete elzúg mellettünk. Szirtjeinken madár sem jár, úgy dalol. Egyetlen fecske tér csak mindig vissza, ő még számon tart, megkeres valahol. Az asztalunkon élőnek tűnő remény, talmi […]

Posted by
Posted in

Kolarics Zoltán: Párbeszéd Istennel – előadja: László Zsolt

Kolarics Zoltán: Párbeszéd Istennel Uram, újra hallom hívó szavad, előtted résnyire kitárom kapumat. Térdem reszket, ajkam dadog, fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Ne félj tőlem! Nyisd ki bátran, hisz e pillanatra régóta vártam! Szeretetem határtalanul nagy, úgy szeretlek ahogy vagy! Uram, kitárom szívemet előtted, kérlek, lépj hajlékomba beljebb! Ülj le velem asztalomhoz, mi szolgádnak örömet […]

Posted by
Posted in

Nyul-Donka Balázs: Patakparton – előadja: László Zsolt

Nyul-Donka Balázs: Patakparton Úgy emlékszem, szombat délelőtt volt. Ha tudni akarod, enyhén felhős, enyhén napos, a páratartalom hetvennyolc százalékos, a levegő tizenhat fokos. A mélyzöld füzek koronaárnyában egy patak halkan csorgadozott. Fülünkbe duruzsolt nappali álma. Zöld bölcsejében hogy föl ne ébredjen – nesztelen ballagtunk én és kedvesem. Madárdal, finom bogárzsongás. Légbe haló repülőmoraj. Számlálatlan, titkos […]

Posted by
Posted in

Hittel óvott anyám…

Hittel óvott anyám egykor engem a vallásra tanított volna, ha fogadom de hinni én már akkor sem hittem láttam másképp állnak a csillagok. A szószékről elhangzó hatalmas szavak bűnről, megbánásról, ítéletről mesélnek de ha belegondolsz: Isten minket csak akarat nélküli szolgának teremtett ? Őseink bűnét varrják a nyakunkba mindegy, hogy a gyermek csak most született […]

Posted by
Posted in

Tükör a jelenből

Edit Szabó : Tükör a jelenből. Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék – dolgoznék. Nem érdekelne a politika, a köröttem élőknek nem volna gondja,minden megoldódna.De az élet végezte munkáját, az évek végérvényesen a hátamra telepedtek – egyre nehezebbek. Nem érdekli már egyik ember a másikat, gondját csak oldja […]

Posted by
Posted in

Béres

Béres Prometeusz fénye csillog S ez a fény örökre köztünk villog Nem beszél, nem magyaráz Csak az utunkra vigyáz Erőt sugároz küzdelmeinkre Békjót borit félelmeinkra Minden korban újra éled Vigyázz reá, mert Te is félted Minden század megszülte hőseit Kik gyakran túlszárnyalták őseik Munkával ,kitartással ,bátor helytállással A mindennapi kemény harcok vállalásával A kudarcok fölé […]

Posted by
Posted in

Káromkodni márpedig muszáj (?)

Káromkodni márpedig muszáj (?)   Megboldogult katonakorom egyik nem halványuló emléke, a legénység számára rendeltetett havi magazinban olvasott, Lőrincze Lajos nyelvésszel késztett interjú. Amikor a riporter megkérdezte, mi a véleménye a katonák káromkodásáról, a professzor úr a tőle megszokott bölcsességgel válaszolt, s elmondta, hogy szerinte nem baj, ha a katonák káromkodnak. Nagyon megdöbbentem. Tessék? Aztán […]

Posted by
Posted in

A mosoly…

“Minden rendben, rendben minden” dúdolom és minden pénzt megér mosoly szökik arcomra közben elmúlik az mi bánt vagy az ami sért. Két szó és ugyanaz fordítva ismét egyszerű a dallam, fülbemászó, lehangolt kedved nyomasztó percét elsöpri mint egy apró tornádó. A mosoly, barátom, egy érdekes görbe mely mindent, mindenkor kiegyenesít dúdold hát velem, hogy minden […]

Posted by
Posted in

Dórának

Újra egy évet tudhatsz magad mögött, ezer szépet kívánva ezúton köszöntünk. Szeretettel küldjük a jókívánságokat. Szerencse Istennő vezesse sorsodat, Fortuna kegyéből mindig bőven jusson, bőségszarujából nagylelkűen osszon. Ragyogjon az elméd, ragyogjon szépséged, rokonszenv, mosolygás vegyen körül Téged! Suhanó szárnyak, suhanó évek, mindig csillogással teljenek meg Néked. Amit látsz az Égen, amit látsz a Földön, elérhető […]

Posted by
Posted in

Művészportré Hutás Mihállyal

A szerző bemutatkozása: “Az irodalommal való kapcsolatom nem a legszerencsésebb körülmények között kezdődött. 1956-ban másodikos gimnazista voltam a Székesfehérvári József Attila Gimnáziumban. S bár jószándékú magyartanárom volt, de szakérettségizett, és igen szűk keretek között mozgott irodalmi műveltsége. Másrészről érdeklődési köröm elsősorban a közismereti tárgyak mellett a zene felé fordult. Itt nagyobb szabadság érvényesült. Több hangszeren […]