Posted by
Posted in

Árpád és szeretett hutyája

Árpád és szeretett kutyája Az embernek ember a farkasa Árpádnak kutyája a barátja A kutyabarátság nem tűr politikát Távol tartja a migránsok áradatát Erősiti a családi köteléket Megtnyugtatja a fáradt idegeket Kitölti a z üresnek tünő órákat Megmozgatja a meggémberedett lábakat Segiti a kutya-gazdi barátságok születését Megszünteti a szürke hétköznapok tétlenmségét Visszavarázsolja a z elvesztett […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta Pacsirta nyelvek Aszpikban – egyik tiéd: Most tálalják fel! (King Crimson: Larks’ Tongues in Aspic) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete Csillag nélküli Éj – fekete Biblia: Csodás muzsika… (King Cimson: Starless and Bible Black) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Egy régi ház

  A néma csend ott nagyon fáj, Ahol enyészetté válik a ház. Áll az idők viharában, Dudva nő az udvarában. Dacolva kínlódik magában, Összeomlik magányában. Lakói rég messze járnak, Itt hagyták őt az elmúlásnak. Viharok tépik, szaggatják, A kapu még bezárva áll. Nyitásra már készen állna, Ha jönne egy jó gazdája. Lakóinak lábnyomát, Nem keresi […]

Posted by
Posted in

Hiszek a költőnek

  Én még hiszek a költőnek, Verseiben megírt érzésének, Ha a csapongó gondolat ereje, Betalál a szívek belsejébe. Ha a vers szépsége megkapó, A sorok közt is olvasható. Lélekből kitörő vágyakozás, Melybe beleszőtte a csodát. Versében önmagát adva, Hamis szót nem használva. Nem száll el a gondolat, Örökre az övé marad. Ha költő kifogy a […]

Posted by
Posted in

Árnyak

  Amikor a sötét árnyak Elborítanak, A napfényt hamisnak látod A felhők alatt. Ha a magad útját járod Bátran tedd, Mert az árnyékból kilépve Az a te életed. Rád is jut a fényből Fordulj hát felé. A simogató szellő hűvösétől Miért félnél. Reményed el ne hagyjon Nélküle mit érnél Az árnyakat egyszer, meglásd Elfújja a […]

Posted by
Posted in

Az éj virága

  Az éj virágának színe Mindig fekete, Hiába süt erősen a hold Sárga fénye. Ha tartós lenne a sötét Fényre vágyna, Az áhított világosságig Sokat várna. Hová lenne szép szinének Csodás varázsa, Elveszne végleg a sötétban Fájna hervadása. Ha elmúlik az éj Fekete színét, A reggeli nap sugara Oszlatja szét

Posted by
Posted in

Csiszolt kő

  A követ, mit elsodor A gyors vizű patak, Nem látod többé, Árral úszik céltalan. Ha hullámok görgetik, Koptatják,formálják, Jégkristályok fogsága, Széleit csiszolják. Szabad tér, a formának, Neki, ha sikerül, Formázva tovább megy, Vagy elmerül. A patak hordaléka között, Rátalál valaki, Mert a kő, kicsiszolva, Drágakővé válik.