Posted by
Posted in

Tűz rózsája

Edit Szabó : Tűz rózsája Tengerparton Hold fényénél szép leány ül sötét mélyén, gondjaitól arca terhes, gondolata járhat messze. Tűz melegét alig érzi, rózsaszála kezét sérti, vágyaiban él a férfi, emlékében idézgeti. Messzire ment szellők szárnyán, szerelmese olyan árván, tengerparti kövek között lelkébe félelem költözött. Viszatér-e a szerelem,, kínlódása mély gyötrelem, tűzbe vesse a virágját, […]

Posted by
Posted in

Kínos

Kínos a csendem, nagy kérdőjelet rajzol elméd falára.   Kínos a rendem, zűrzavar cseppje csöpög léted borába.   Szűköl a lelkem, kalitka kulcsa koppan, kapok utána.   Van hova mennem, félelem falán kulcslyuk, út szebb világba.    

Posted by
Posted in

Csalfa gazda

Edit Szabó : Csalfa gazda Elvetett már minden magot, nem hagyott ő ki parlagot, szántott-vetett és ekézett, szelet nem várt, eső pergett. Gondolata messzire száll, hogyan szánja magát reá, szelet kenyér egy kis kolbász, elvette a más asszonyát. Nősülési szándékelvet ősz feje nem dédelgetett, szeletekben adagolva a menyecskét csábította. Sok volt ám a hajlandóság, szánta-bánta, […]

Posted by
Posted in

Nyári láz

A természet törvényes ősheve sanyargatja izzón a tájat, némán tűri a délceg jegenye, ringó lombján ezüstkáprázat.   A Nap csak olcsó fényjátékot űz, s kietlenségben remeg a lég, porig lesújtva egy szomorúfűz görbén suttogja, legyen elég.   A borzas füvek fáradt fohásza röpképtelenül semmibe hull, a tikkadt mezőn a Föld sebláza pipacsfáklyákban újra kigyúl.

Posted by
Posted in

Önzetlen szeretet

Edit Szabó : Önzetlen szeretet Valaki úgy mondta nékem, semmi nincs ingyen az életben, feltételek mindig vannak, bárhova vezet az utad. Jártam utamat a világban, mögöttem jöttek kóbor árnyak, két kezemmel zavartam el, nem érhet a szívhez közel. Ádáz viharok legbelül, arcélen ránc elcsendesül, szívnek mélyén a fájdalom, túlárad minden a szavakon. Feltétel nélküli szeretet […]

Posted by
Posted in

Vad, lázas álmok

Meglátni, megszeretni néhány pillanat elfeledni talán kevés egy élet álmok mezejéről csak a virradat mi visszahúz és kínálja a létet. Zilált agyad távoli szegletében apró gyémántként él az emléke már. Értéke nincs, de felbecsülhetetlen mit tanít: a nő, mindig szabad madár. Vad, lázas álmok, kínzó szenvedélyek tükrözik vissza, miért léted sivár, bár előtted a csordultig […]

Posted by
Posted in

Az erdő békéje.

Az erdő békéje. Mentem, mert szeretem – e tájat a lomhán bólogató lombkoronákat. Örökzöldjét, suttogását a fenyőnek, ahogy karcsún a magasba  nőnek. Bükkfának sűrű lombját, erdőnek minden pontját. Az őznek nesztelen lépteit, a fák lehullott kérgeit. Vaddisznó csapás mentén látom van itt még sok aprócska lábnyom. Haraszt alól vargánya kandikál, lábam alatt kék hátú kiabál. […]

Posted by
Posted in

Mikor…

    Mikor lesz végre tiszta az égbolt, nagy fekete felleg bántón dohog, hiszi, övé a mennyek országa, sok fényes csillag körötte forog.   Mikor lesz végre tiszta az égbolt, és sors keze többé nem fojtogat, vasmarokkal nem szorongat lelket, s szárnyra kelhet lapuló gondolat.   Mikor lesz végre tiszta az égbolt, és felragyog újra […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: The Cosmic Penguin

Rózsa Iván: The Cosmic Penguin (Hommage à Mr. Zimmermann) The cosmic penguin is floating in the eternity: Hi is like the Holy Trinity… Or maybe a little bit more: Him follows always an angel choir… Budakalász, 03. 06. 2017

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindenki tudja!

Rózsa Iván: Mindenki tudja! „Mindenki tudja már, Hogy Eppel a gólkirály!” De az is közismert immár: Hogy Orbánné majd sittre jár… Budakalász, 2017. június 3.