Posted by
Posted in

Utolsó találkozás az élővel

Edit Szabó : Utolsó találkozás az élővel . Nincs attól soha nagyobb kínszenvedés, Anya elveszti egyetlen gyermekét, Áldott teherként mindig simogatta, Saját véréből vérével táplálta, Életét mindennap védte és óvta, Szeme fényeként ragyogott csillaga. Jóslatok jelezték megszületését, Birodalmak akarták az Ő vesztét, Felső hatalmak gyermekként keresték, Míg oly féltő szeretettel nevelték. Édesanya, szemed előtt vezetik, […]

Posted by
Posted in

A búcsú

Búcsú   Itt állva csak meredten nézve. nem értve, hogy történhetett ez meg? Felgyúltadnak a gyertyák szomorú fénye a fájdalom tépi öröké a szíveket.   Merengünk, gondolatunk messze reppen, a fájdalom könnye arcunkon gördül le. Hallatszik messze a fájdalom hangja könnybe lábadt szemmel hívunk haza!   A búcsú néha nagyon nehéz, mi az életben fájó […]

Posted by
Posted in

Eljöttem (locsoló versike)

Szép nap ez a mai. Ni, csak, nyúl alatt a tojás. Asztalon meg sonka, süti, Itóka, meg még sok más. Eljöttem, hogy ünnepeljünk, Egy kis időt együtt töltsünk. Van-e itthon lány s néni És szabad-e őket locsolni? Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy” – első rész

Mentának, akire mindig számíthatok    A cipőmet fürkészve állok a kocsma előtt, és a gondolataimba merülve hagyom, hogy az esőcseppek eláztassák a hajamat és a ruhámat. A többiek már 5 percet késtek, de én türelmesen várom őket. Muszáj ezt elmondanom nekik, nem mehetek el szó nélkül. – Szia!- hallom Kornél hangját, mire akaratlanul is elmosolyodom. […]

Posted by
Posted in

A lélek örömdala

Jól hallom: Újra felcsendül az Ének, Szárnyalva dalol Két röpke lélek, Érzem veled együtt  Ismét újra élek.   A város morajlik A tető alatt, Friss nyári eső Kopogtatja a falat, Az utca kövein pedig Néhány tócsa maradt.   Bentről hallgatom, hogy szól Az esős nyári ének: Ahogyan a kottát írják A felhők az égnek, És […]

Posted by
Posted in

Ember az embertelenségben

Ember az embertelenségben. A fogyasztói társadalom Életének forgatagában Mielőtt a társadalom Leélne mindent az egyén Csupaszra vetkőztetett Furcsa magányában Ember kerestetik. Bezárt világában Akadt egy a Végzet hálójában Áldhatjuk érte Az Isten Bárányát Szórnak is fejére Káromszót és szitkot Mindent elárasztó Kommunista lózungot, Az Ember ott áll a végeken Bátran, rezdületlen arccal. A hamis tanúk […]

Posted by
Posted in

Imádok locsolni…

Nehogy már beijedjetek, kedves asszonyok-lányok, Húsvét hétfő van, de nem pazarolok vizet rátok… Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással, Enném hozzá az ecetes tormát, friss kenyérrel, két pofával… Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással. Közben elővenném… megmutatnám… a méretes üveg pacsulimat. Ja! És a végére kapom a reggeli utáni […]

Posted by
Posted in

Voltam és vagyok

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁRA ÍROTT VERSEM  ! Edit Szabó : Voltam és vagyok . Lüktető fájdalmam múlóban van, mélységek kútjában kutat agyam, zokogó szívemben hangos kacaj, bolondos szívemben dübörgő zaj. . Pattannak szikrák,mint katlanokba jóról és rosszról nem gondolkodva, szavak fogannak, végtelen sorok, papírra írom, olvasd verssorom. . Oly sok éve már írok költeményt, lehet, […]

Posted by
Posted in

Költészet napja

Költészet napja, Bizony tavasszal, Van is csodálat, Bárány a nyájban, Megy áprilisban. Bolondos hónap, Miben van ez nap, Jön a feladat, Újabb sorokat, Rímekkel írva. Tudod ez nagy nap, Íróknak szabad, Prózákat írva, Boldogan s sírva, Vár a gondolat. Sorokat írva, A költő vigad, Agy repül, kihagy, De olyan tiszta, Mint a patyolat.