Posted by
Posted in

Reggel van, ébredezek

Reggel van, ébredezek. Főzöl kávét? – kérdezlek. Kávégépem válaszul, duruzsolva beindul. Reggel van, ébredezek, rossz álomból érkezek. örülök a jó hírnek, képzeltem csak hogy félek. Reggel van ébredezek, korgó gyomrok éheznek, rittyentek egy reggelit, jóízűen megeszik. Reggel van ébredezek, Játszol velem? – kérdezlek. Ájpedem hát ujjongva, a kedvenceket megnyitja.

Posted by
Posted in

Hiteltelen politika

Hiteltelen politika Valaki ököllel dörömböl a hátamon Kinomban levegő után kapkodom, Csaknem légüres térbe markolok Kétségbeesésemben segitségért kiáltok Néma,s üszkös marad környezetem Melytől sajog,majd hevesen nyilal fejem Elkeseredésemben lábaimat futásra emelem Valami megbénit, melytől földbe gyökerezem Hirtelen fanyar illat boritja orromat Melytől nyelvem szájpadlásomhoz tapad Verejték lepi el testem,és nem harmat Hideglelésem pedig libabőrbe torkollik […]

Posted by
Posted in

Ameddig

B. Mester Éva   Ameddig   Amikor közelít a szó, utakat bont fel, végtelent fut egy pillanat.   Ahogy a hajnal belobban, szivárvány feszül, csillag táncol az ég alatt.   Aminek jázminillata szirmait veszti, elfordul és magamra hagy.   Akiért lyukas harisnyás álmaim viselem, divatjamúlt ékszereket.   Ameddig puha göröngyök finom zuhogása felmenti majd az […]

Posted by
Posted in

Bizonyíték Einstein igazára

Figyelem az embereket, szomorkodni miért szeretnek, s ami nem fér a fejembe, idejük hogy van erre. Panni barátnôm azt mondja, az ember nem tehet róla, a szomorúság gondja életünk velejárója. Ezt én pedig vitatom, sôt inkább azt állìtom, a szomorúság nem létezik, rajta hiába elmélkedik. Vagy ha mégis létezne, választásunk kérdése, mert ha jobban megnézzük, […]

Posted by
Posted in

Az én hitem

Edit Szabó : Az én hitem “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga ?” Szemem előtt betűk szökkennek, életre kél a vers maga. Olvasásnak bolondja vagyok szerte hevernek kötetek, amíg élek ilyen maradok, kit érdekel, keveredtek. Minden reggel korán kezdődik, hajnali fény bekandikál, ágyam mélyen bekeményedik, hallani – kémény muzsikál. Tavaszi nap ébressz […]

Posted by
Posted in

Kérlek…szépen

Gitárom húrjait halkan pengetem, Az eső veri monoton ablakom, Nem áll össze a dal, bárhogy is akarom, Egyik sem az a hang, ahogy én szeretem. Engedd, hogy szeresselek csak messziről, Ne fonj kötelet a nyakamra semmiből, Tedd mindig úgy és azt, mit a szíved akar, Legyen bár tél vagy nyár, hó vagy csak zivatar. Dallamot […]

Posted by
Posted in

Szégyen nélkül!

Ha látod, hogy megroggyan a térdem, Segíts talpra állnom, ne kelljen kérnem, Hiszen el kell érnem a fényt, Mielőtt elnyel a sötét Véglegesen!

Posted by
Posted in

Vezeklés…miért?

Oly sok a kérdés, a válasz kevés Megtalálni, rájuk a feleletet meddő gondolat, vagy csak megérzés mindez már itt nem, csak odaát lehet? A mát éljük csupán, a tegnap elmúlt rettegés fájdalom mi vezet a jövőbe? A sors rángat , mint egy szalmabábút tervezni nem szabad semmit előre? Vezeklés az élet, ősök bűneiért? De nem […]

Posted by
Posted in

Megállni nem lehet

Lihegek, pihegek, az elmúlt napoktól kimerülten pihenek. Magamtól kis szünetet kéregetek, de megállni úgy tûnik nem lehet… kerget a képzelet. Ezt ismered?