Posted by
Posted in

A MEGSZOKÁS HATALMA

A MEGSZOKÁS HATALMA   Ma már meg lehet szokni mindent, a szabadságot, a fogdát, a félelmet, ha dobog itt bent, a szomszédban gyújtott bombát,   a teli tányért, az éhséget, az árnyékot tested mögött, a tűző napot, ha megéget, s a szájat, ami szembeköpött.   Ma ezek nélkül nincsen Világ, – a nemre is mondhatsz […]

Posted by
Posted in

Az utcazenész

Ha végig sétálsz nyáron a korzón s hallgatod hogy játszik egy utcazenész ki álmokat kerget és kedvesen néz zenéje simogatja lelked. Lábán lyukas a zokni, de mint talizmánt minden nap ezt viseli. A szerencséje, mely néha forgandó, s lassuló reménye csak így élteti. Gitárján a zene régi vagy trendi ahogy díszes publikum várja s ha […]

Posted by
Posted in

Kérdések sora masíroz…

Kérdések sora masíroz agyamban válasz nincs,Krisztus hozzád fordulok nézd el,hogy a megfogalmazás profán hisz egyedül küzdök magammal…magamban. Elrontott teremtés, kétes megváltás eredendő bűn a “ma születettre” is hol van a tévút, hol siklott ki amit tanítottál a “végtelen” hit? Krisztus, ugye te előre tudtad, hogy állat lesz az ember újra széthúzó, megosztott és nagyon kegyetlen […]

Posted by
Posted in

Visszakövetelem…

Visszakövetelem ősi jussomat hogy feltétel nélkül magyar vagyok ne szolgáljak mindig idegen érdeket hazámért ha kell, élek vagy meghalok. Ne mocskoljak magyart, mert más a nézete másképp látja mindazt mit látok én párbeszéd legyen a vita “kenyere” térjen vissza végre az ősi erény. Nem a régmúlt az mi vonz ma engem csak az ősi érték, […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Edit Szabó : Fájó szerelem Tükörvers Nélküled nem ragyog a két szemem, nélküled nem élet az életem, testembe hiányod beköltözött, testemben hiányod a börtönöm. Bordáim közt a szívem úgy dörömböl, múló évek hozták be a göröngyöt, lelkem mélyén gyökeret vert a szíved, felettem sírhant lesz a szeretlek. Érted ragyog kéklő szemem sugára, véled lehet az […]

Posted by
Posted in

Öreg cigány hegedűje

Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

Posted by
Posted in

Művészportré Ács Ibolyával

Ez vagyok Én… Kezdhetném a bemutatkozásom, mint a többi alkotó. Elmondhatnám, hogy hol születtem, eddig milyen sikereket értem el. Én ezt mégsem teszem, mert inkább arról az időszakról beszélnék, amikor megért bennem az elhatározás, hogy változtatnom kell addigi életemen. Néhány éve még olyan munkahelyen dolgoztam, amely szinte egész napomat lefoglalta, mondhatnám, beárnyékolta. Egy novemberi késő […]

Posted by
Posted in

Elfüstölő álmok

Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé.  A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, letörtség, […]