Posted by
Posted in

Sippal,dobbal,nádi hegedüvel

Sippal dobbal nádi hegedüvel Gyermeksereg a játszótéren Vidám kavalkádban Közöttük egy kis hangadó Sippal a szájában Fújja, fújja rendületlen Szinte pirosra vált arca A padon szendergő nyugdijasok Felriadnak rajta Kis unokám közeledik Dobbal a nyakában Pergetni ugyan nem tudja Csak a verőt szoritja markában A nyugdijasok felfigyeltek Józsi bácsi nádból hegedűt gyárt A hangszerek megszólaltak […]

Posted by
Posted in

NEKED ADOM

NEKED ADOM (Június köve a gyöngy) Csak egyetlen szó, mely szívemben reggel óta zakatol, és ez nem más, mint a Szeretet, átnyújtom: Neked adom! . Tengeri kagylóban született. Szívem legszebb darabja. Gyöngyhalász mélyben megkereste életét kockáztatva. . Őrizzed, védd meg ezt a kincset, törékeny, sérülékeny. A földön ennél drágább nincsen, csillogó drága érem. . Budapest, […]

Posted by
Posted in

Ígéret

Minden ami fájt Már nem is érzem Csak a hajad illatát Minden, ami volt Már eszembe se jár Csak a kacagás mi betölti a szobát. Már nincs hideg Anya sem remeg S ígérem neked Te már nem tudod meg Milyen fázni a forró nyárban megfagyni a konyhában mikor várod a tüzet de mindenki jéghideg S […]

Posted by
Posted in

Viharban

Kisírta szemeit az ég, nyakunkba öntötte záporát, dörmögve küldi villámait, ránk szórva némi haragját. Kedvetlenül viszi a szél pillanataink kérő szavát, cserébe ott hagyja fellobbanó hevességének zálogát. Sikít a Nap, reszket a bokor, éjszakai sötétség honol, megszeppenve ijedtében, összeborul menny és pokol. Kutya vonyít, macska egy dallamrészt újra gyakorol, összebújnának ők is, de az idő […]

Posted by
Posted in

Mosolyogj

Nagymamám azt mondta, a mosolygás is olyan, mint a fejenállás. Ha nem jön magától, gyakorolni kell. Erőltetni s megszokni. Mivel nálam általában jött magától, nem volt ilyesmire szükségem. Egészen addig a pontig, amíg nem találkoztam a munkahelyemen egy kollégával. Aki nem tudta, s nem is akarta titkolni, hogy nem bír. Gúnyos fölénye meglepett, kicsit zokon […]

Posted by
Posted in

APEVA CSOKOR

Edit Szabó : APEVA CSOKOR Egy álom elveszett, végtelenség léte felettem. Nem sírok, nyugalom lelkem mélyén békére talált. Volt egykor boldogság, szerelemnek forró tüze várt. Múlt, szépség forgószél, szédületben hamar rám talált. Már emlék életem, gyümölcseit mégis köszönöm. Volt társam hiányzik, temetőben láthatom arcát. Úgy járok őhozzá, elsírhatom némán bánatom. Bőcs,2017.05.28.

Posted by
Posted in

Hangkóstoló

Nem borkóstoló, Te! Hangoskönyv kóstoló! Na egy kis falatot az íze kedvéért? Szerintem édes lett… ahogy Kis Kata művésznő felolvassa. Megkóstolod? Erre tessék: https://www.youtube.com/watch?v=oombjDdlzSY

Posted by
Posted in

Kiverem a biztosítékot

Napok óta figyelem, hogyan csinálják. Hogy mindig jó a kedvük. A gyerekek. Az egyik, ami feltűnt, hogy szinte megállás nélkül mozog a kezük, vagy a lábuk. Furábbnál furább módon. Bárhol is legyenek. Mozognak. Ha sétálunk az utcán, a lányom egy méterrel előttem ugrabugrál, előreszalad, lábat emelget, dudorászik, beszél. Magában. Jól érzi magát. Sokáig tervezgettem, érlelgettem […]

Posted by

Művészportré – Josef Berger – MIHI

Művészportré sorozatunk ezen részében Josef Bergerrel, MIHI művésznéven tevékenykedő alkotónkkal ismerkedhetünk meg. A szerző bemutatkozása: Josef Berger vagyok. Baján születtem, 1960 október 7-én. A legtöbben csak MIHI-ként ismernek. Ez egyben az írói álnevem is. 1979-ben érettségiztem a bajai III. Béla Gimnáziumban. Grafikusnak készültem. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem, de miután az iskola késve, vagy egyáltalan […]

Posted by
Posted in

Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén, hogy bennem a róna homokja lapult. Örömmel eszméltem, mikor körém forgószél kavarta homok szabadult. Felnőttem én, a konok, kun leány, róna virága, szívós, erős, inas. Karjába zárt tört hegyek derekán, lettem idővel, szilaj könnyűlovas. S bár életem néha buckás-homok, paripás népem vére, bennem buzog. Tisztán tartott lelkem olyan […]