Posted by
Posted in

Lomtalanítás

A szokatlan nyüzsgés elkezdődött megnövekedett pulzusszám alatt. Több ismeretlen cucc is előjött válogatásra várva itt nyaggat.   Mikor a vevő mondta, megveszem, a szó kifejezetten kárpótolt. Az izgalom átjárta a testem, a lelkem rendületlen ficánkolt.   Az új lakásba kacat nem mehet. Kidobom az összes vacak rongyot. Közben nem tudom, hogy ébren lesek, vagy álmomban […]

Posted by
Posted in

Aludni kellene már

Egyre fokozódó forgolódásra kényelmetlen kényszer lett már az ágya. Kinyitotta nehézkesen pilláját, álmos fénycsík futotta át a szobát.   Mi az? Nem alszik vagy így felejtette a lámpát, alvás előtt nem rendezte? Kicsoszogott kábultan a szobából, belesett nesztelenül a homályból.   -Hát te? -nézett szét merengve, figyelve. -Egész éjszaka dolgoztál meredve? -Be kell fejeznem a […]

Posted by

Egyre kevesebb

Egyre kevesebb a türelme a helytelenül viselkedőkhöz. Elfogyott. A hülyeség megöl benne minden elnézést, megértést, már csak a butaságot látja és hallja meg, aztán elcsodálkozik, hogy miért tűrik mások. Sőt miért tapsolnak, hajbókolnak rendületlenül, néha mélyen a zsebükbe nyúlva, míg nekik marad a kifli csücske hónap végére. Tudja, hogy egyszer csak be(le)szól. Újabb irodalmi est. […]

Posted by
Posted in

Napnyugta Csendesen pihen a táj, fáradtan pihen a napsugár. Csak az öreg fűz tudja tán, mi zajlott a tópartján.   A békák éneke szállót, megindul szerelmes nászuk. De a z est király jöttével, csendborul a tó környékére.   Udvarhölgyek ragyognak, tó vízén táncolnak, Esti alkony csendjében öreg nyírfa áll a tópartján csendesen

Posted by
Posted in

A csapda

    Érzelem csapdájába élve, mi hol szép és boldog lehet. Hol fájdalmas könny arcon csepeg hisz e csapda néha kegyetlen.   Lelke oly tiszta világa, rabul ejtő háborgása. Szerelmet nyújtó érzelem, csapdába eset a fehér lélek.   Mikor el jő a fájdalom, a csapdából nincs kiút. Hisz ha egyszer sebet ejtenek rajta, nem gyógyul […]

Posted by
Posted in

Matematika alapfokon. /Tanmese nem csak gyerekeknek/

  A Budai házaspárnak öt gyermeke született. A két nagyobb, már kirepült a családi fészekből, sőt a legidősebb lány férjhez ment, így a szülők egy unokával is dicsekedhettek. A nagy fiú is jó szakmát sajátított el. A divatos számítástechnikában programozóként tevékenykedett, így sikerült fiatalon meg állni a saját lábán. A szülők viszont, figyeltek rá, hogy […]

Posted by
Posted in

A sors és élet kézen jár

  Már ötven éve annak, hogy édesanyám az életet adta. Nyári forró napnak, enyhítő szele alatt. Meg vívtam életembe ezer csatát, volt kudarc győzelem is talán. Volt fájdalom mi marta szívemet, még is felálltam,egyedül mert felkellet. Elreppent az idő feledtem, sok embert meg ismertem az idő ez alatt egészségileg kikezdet Sok mindenben meg változtatta életem, […]

Posted by
Posted in

A különös koncert

A különös koncert Ernő tudta, hogy halálos beteg. Hogyne tudta volna, amikor már több mint egy éve minden erről szólt körülötte. Az orvostól orvosig rohangálás, a gyomorműtét a hol jobb, hol rosszabb – egyre gyakrabban rosszabb – állapot. Olyankor elgyengült és fájdalmai voltak, amelyeket azonban minden zokszó nélkül, példás önuralommal viselt. Igaz, amikor nagyon fájt […]

Posted by
Posted in

Bagolyfa

Mikor Matildot megismerte, már befutott szobrászként tartották számon. Sok kiállítás és tárlat kínálta alkotásait megtekintésre, és igen sokat meg is vásároltak. Rendeléseket is úgy kapott, hogy szinte a lábát se tette ki a műteremajtón. Igazán szerencsésnek érezte magát. Talán a magány volt az egyetlen, amitől szívesen búcsút vett volna. De nem volt kiért búcsúznia. Matild […]

Posted by
Posted in

Zsákemberek

Az eszmélet úgy talált rám ezen a rideg februári reggelen, mint ahogy, az ugró ejtőernyős száll, miután kinyitja a hátára övezett zuhanást fékező ballont. Még sokáig lebegtem a földet érésig, majd sokáig nem éreztem a biztos tudatot álom és ébrenlét között. Nem volt miben megkapaszkodni, csak ültem az ágyon, nyomasztó álmomtól terhelten, felidézve újra a […]